Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-11-29 / 24. szám

Álltunk a Hilton udvarán, az őszi verőfényben, és hallgattuk Alfréd Lau urat, az Univers-Verlag tulajdonosát, aki a könyvről beszélt. A „Varázslatos Magyarország” -ról. „Egy dokumentáció szöveggel és képekben” — a szerény alcím szerint. De milyen szöveg és micsoda képek! Történelmi krónika és számadás. Múltról és jelenről. Nyelvünkről, széljárásos otthonunkról, sorsunkról. Tragé­diáinkról és örömeinkről. A nemzeti imádsá­gunkban is kifejeződő örök reménykedésről. Kép Magyarországról. Arról, hogy milyen a kis haza nagyra nőtt fővárosa. Mi adja a Bala­ton varázsát. Komoly szavak, számadatokkal fűszerezve, iparunkról. A föld termelte kin­csekről. A mára jobb sorsra virradt paraszt­ságról. Diaszpórákról, amelyek kirajzottak a világba. Tudósokról, muzsikusokról, művé­szekről, akik odakinn gyarapították dicsőségét a magyarnak. A mindennapok munkájáról, amelyben kiteljesedik a sorsunk. Egy hagyo­mányos Magyarország-képet, csak a gulyás­ról, csikósról tudót, fordít a józan valóság nem délibábos és semmiről nem hallgató igaz olda­lára Ruffy Péter szép szavú, nemes krónikája. Az angol, francia, német, az európai olvasó­nak, aki oly keveset tud rólunk, szerény, mégis szívbe markoló leckét mond el arról, honnan jöttünk, és mit akarunk. A képek is erről beszélnek a maguk nyel­vén. Az Esztergom, Visegrád, Buda romkövei-VARÁZSLATOS MAGYARORSZÁG ben nyugvó történelemről. Az ázsiai puszták­ról Európába lépett kis nép megmaradni aka­rásáról. És arról, mi lett az akarásból. Ránk ragyog újra a szent korona, a hányattatásai­ban, hazatérésében is életünket jelképező. Fe­lénk intenek a Várnegyed oly sokszor meg­tépázott, ám mára újra élő ódon utcái. Kitá­rul előttünk a panoráma, a Duna ölelte Buda­pest házrengetege. Intim képek villannak föl a város rejtettebb zugaiból. Életünkből. Nap­fényben fürdőző meztelen lurkók. Falusi né­­ne imakönyvvel. Arcok a tömegből. Művésze­tünk arcai. Sokszínűsége. A délibábos róna száguldó csikósaival és a délibábos Magyar­­ország hiedelmét tettekkel cáfolok. Bábolna, az Ikarus, Csepel, a Medicor. Világba kirajzó termékeikkel. A hírnevet teremtőkkel. És To­kaj szőlővesszei. És végtelen paprikaföldek. És a pécsi Széchenyi tér a dzsámival. Debre­cen, a kálvinista Róma, Eger, Győr és Salgó­tarján. A munka verejtékében fürdő arcok és a megnyugvást keresők arcán az öröm fénye. Magyarország. Vámos László fotóművész és jó társainak képes krónikája. CSATÁR IMRE 16

Next

/
Thumbnails
Contents