Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-11-15 / 23. szám

hogy az 1800-as évek előtt a Hármas- és Kettős-Köröst nem Hármas-Körösnek, hanem Nagy-Körösnek nevezték, és ezen a Csongrádtól Békésig a Fehér- és Fekete-Körös találkozásáig terjedő folyószakaszt értették. A Sebes-Körös torkolatától felfelé levő folyószakasz Fehér-Körös néven szerepelt. Csak a vízrendszer gyökeres szabályozásával született meg a ma ismert állapot, amikor a Fehér- és Fekete-Körös torkolatától lefelé az újonnan ásott folyót Kettős-Körösnek nevezzük mindaddig, míg felveszi a harmadik Köröst, a Sebes-Köröst, hogy aztán, mint Hármas-Körös szállítsa a vízrendszer minden vizét a Tiszába. Ez a nagyarányú munka számokban is kifejezhető: a Körösök kanyarulatait csaknem ötven helyen átvágták, s ezzel Békéstől a Tisza torkolatáig az egykori kétszázhatvanöt kilométeres folyószakaszt százhatvankét kilométerrel megrövidítették. így lett a mai Körösök hossza százhárom kilométer. Gyulától, a Fekete-Körös torkolatától a Tiszáig pedig pontosan százhuszonnyolc kilométer.

A Körösök mentén végig a gátakon belül, helyenként a gátakon kívül, nagyrészt megmaradtak a holtágak, ahol kibontakozott a mai különös vízivilág. Az egykori nádasokból, mocsarakból ide húzódtak vissza a vízimadarak, érdekes növényzet alakult ki, amely vonzóvá tette a tájat. A szelíd nyárfaerdők, füzes ligetek

ideiglenes gátak mind elpusztultak. Az egyik krónikában a következőket olvashatjuk: „... a

szabályozatlan Körösök hatalmas területeket borítanak el, és azok nagy része az árvíz lefutása után sem alkalmas művelésre. Holtágak, fokok, erek, fattyúmedrek táplálták a mocsarakat, lápokat és zsombékokat. Békés, Gyula, Sarkad és Csaba lakói csónakon közlekedtek, még halottaikat is csónakon temették . .

S folytatódik a leírás: . mérföldeket lehet bejárni, míg emberi lakóhelyeket talál az utazó ... A szellő, amely végigsuhan a végtelen rónán, a legritkább esetben ringat aranykalászos vetéseket. Sok a terjedelmes nádas, hol a vizimadarak milliói tanyáznak, a megmérhetetlen legelők nagy füve, melyből nem látszik ki a gulya, hullámzik ott... A sok helyt látható templomromok és a magasabb helyeken állott házak téglái kétségtelenné teszik, hogy ezen elhagyott nádas vidéket egykor számos lakó lakta . .

Az élet e tájon csak a hódoltság megszűnése után indult meg újból. Néhány évszázaddal később nagyarányú vízszabályozási munkák kezdődtek, és fokozatosan kialakult e táj mai arculata. Nemcsak a mocsárvilág tűnt el, hanem egy népréteg is, amelynek élete mindvégig a vizekhez, a nádasokhoz kötődött. A pákászok, nádasemberek a pangó vizekkel együtt fokozatosan eltűntek. Csupán a

halászok maradtak meg, de a folyókban megcsappant halmenynyiség egyre bizonytalanabb megélhetést nyújt, ezért számuk napjainkban csökken. Megjelentek viszont a horgászok. Számuk csupán a Körösök mentén több tízezer. Hétvégeken valóságos népvándorlás indul meg a folyók partjára: a horgászat nemcsak szórakozás lett, hanem létszükséglet is, mert a városok betonjából, ha csak mód van rá, a szabadba menekülnek az emberek. A vízparti honfoglalást a hétvégi házak ezrei jelzik.

Mindenekelőtt tudnunk kell azt,

olyan változatos képet nyújtanak, hogy az ember nem is érzi, hogy az Alföldön van. Nem hiányzanak a hegyek, dombok, vagy folyók felső szakaszait kísérő bércek sem. Itt maradtak a múltból a megfejthetetlen dűlőnevek is, melyeknek ismerete ma is nélkülözhetetlen a biztos tájékozódáshoz. Egy-egy névvel még el is szórakozik az ember, ízlelgetve ejti ki, s megpróbál következtetni az elmúlt századokra. Ilyen a Kettős-Körös mentén a Templom-zug, majd lejjebb a Bóné-zug, a Danca-lapos, özenyzug, vagy még lejjebb Menhely,

!

Parunyak, Bika-zug, Perjeshát, Alsókeselyes stb. E dűlők mind határosak az élő folyóval, s egyben a legjobb horgászhelyeket is jelentik. De a teljesség kedvéért ide kell sorolni a békési, a békésszentandrási és a bökényi-duzzasztóművek környékét is. A bökényi-duzzasztó a legrégibb műtárgy a Körösökön, ahol tűsgát fogja föl, illetve duzzasztja a Hármas-Körös vizét. A tűk valójában több méter hosszú sűrűn egymás mellé tűzdelt rudak, amelyek kerítésszerűen támaszkodnak a víz folyására. Maga a műtárgy látványnak sem utolsó. Ha már a múlt emlékeinél tartunk, meg kell említeni az utolsó olyan gulyakutat, amelynek kútágasa a parton van, de vödrét az élő Körösben merítették. Ez a kútmatuzsálem a Peresi-rakodó környékén található, Endrőd alatt. Bizonyára nem marad meg műemléknek az a Körös-parti házcsoport sem, amely a szarvas—mezőtúri kompjárat szomszédságában kapaszkodik a partoldalra. Ma még itt lehet tanulmányozni a régi halászházak építési módját. A „műszaki” megoldás rendkívül egyszerű. A lakóhely négy sarkán leverték az oszlopokat, aztán néhány karót, majd a közöket fűzfavesszővel befonták. Ezzel elkészült egy ház nagyságú szögletes kosár, a vesszőt aztán betapasztották sárral. A tető sem került sokba, hiszen anyagát a közeli nádas adta. Ha kiöntött a folyó, a sarat lemosta, de megmaradt a fonat, amelynek rései között a víz keresztülfolyt. Ha elvonult az ár, az újjáépítés abból állt, hogy újra tapasztották.

Mit nyújt a mai Körös az ott és a távolabb lakóknak? A pihenés mellett nagyszerű horgászlehetőségeket kínál mindhárom Körös partja. Ez az országnak egyik horgászparadicsoma, mert a vize nem annyira szennyezett, mint más folyóké. Olykor ez a víz is szenved, és nem ritka a szennyeződésből következő halpusztulás sem. De a károkat eddig még mindig kiheverte, s ha önmagától nem is regenerálódott, telepítéssel pótolták a halállományt. Harcsa, ponty, süllő gyakori zsákmánya a horgásznak, sőt a felsőbb szakaszokon gyönyörű márnákat is lehet zsákmányolni. A holtágak még mindig bővelkednek csukában vagy a telepítés révén pontyokban. Hogy a halfogásról szóló hírek mennyire valódiak, ezt mi sem igazolja jobban, mint a hazai és külföldi horgászok nagy száma, akik lakókocsikkal, sátrakkal vonulnak a vízpartra, s gyakran egész nyári vakációjukat családostul ott töltik.

Azt mondtuk különös világ ma is a Körösök vidéke. Igen az, oázis, ahová hétről hétre visszatérnek a természetkedvelők, hogy új erőt merítsenek a következő hétköznapokra. Maradjon is meg háborítatlan természetnek, hogy a következő generációk is élvezhessék a Körösök nyújtotta örömöket.

Kép és szöveg: KACSOK LÁSZLÓ

13