Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-11-15 / 23. szám

nem ért többet harminc-negyvenezer forintnál. Minden menekülőnek már az árvíz második napján két-háromezer forint gyorssegélyt adtunk. Még a gazdaságoknak is adtunk előleget.

Már bent járunk Békés városában. Oj lakótelepek, vadonatúj lakás. Baloghék — szülők, két kisgyerek — az egyelőre üres szobákban laknak. Két kölosönkiságy meg a televízió. A szülők a földön ágyaznak.

— Meddig laknak itt?

— Felépítjük saját házunkat, addig ez az öröklakás szükséglakásnak minősül.

— És építkeznek?

— Most kezdjük. Ma vagy holnap kapjuk meg az engedélyt a telekre, házra meg az építési kölcsönt.

— Elég lesz a kölcsön összege?

— Induláshoz igen: megvesszük az anyagokat és tervet csináltatunk. Belevágunk, mert másképp nem lehet.

— S azután?

— Építünk, dolgozunk. Egy-két évig nehéz lesz, de végül is jó házunk épül. Dolgozni kell.

SÖS PÉTER JÁNOS

A Körösök vidéke ma is különös világ. Pedig az elmúlt századokban a táj elég gyakran szerepelt a mérnökemberek asztalán. Igyekeztek az emberhez méltóbbá alakítani, de ilyen vagy olyan okokból a természet mindig viszszahódította a kultúrának szánt területeket. A krónikák hűen követik a természetátalakítási kísérleteket, köztük a sikereket s a kudarcokat is. E vidéknek legnagyobb gondját vagy örömét mindig a három folyó, a három Körös okozta, s az az irdatlan nagyságú mocsárvilág, amelyhez hasonlót nem ismertek a Kárpátoktól nyugatra. A folyók örökös áradása a mocsarakat hizlalta, próbára téve az ember erejét, amely arra irányult, hogy véglegesen megvesse a lábát s meghódítsa. Szinte hihetetlen, hogy a Körösök és a Berettyó által bezárt háromszögben az 1500-as évek előtt a keserves körülmények ellenére is ezernégyszáz község kapaszkodott meg a homokhátakon. A török hódoltság után már csak huszonötöt tartottak számon, a többi elpusztult, mert a lakosok a nádasokat, a mocsárvilágot választották lakóhelyükül. E tájon újra a víz lett az úr, hiszen a korábban gondosan karbantartott csatornák.

12