Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-11-15 / 23. szám

A MÉSZÁROS LÁZÁR-ÜGY A régmúlt 1848 tavasza. Az Olaszországban állomásozó ötödik császári és ki­rályi huszárezred parancsnoka, Mészáros Lázár levelet kap hazul­ról: „A haza veszélyben van!” Az alezredes azonnal hazatér. „Szolgálta a hazát, s valahány­szor szólították, ellenkezés nélkül jött: mint hadügyminiszter, mint a katonai nevelés ügyszervezője, mint fővezér, mint a hadsereg ve­zérkari főnöke, mint képviselő”, írja róla Nemeskürtv István tör­ténész. Jósika Miklós, a Kossuth­­szervezte Honvédelmi Bizottság kitűnő tagja így jellemzi Mészá­ros Lázárt: A forradalom legtisz­tább, legférfiasabb jellemeinek egyike, kiről nemzetünk s forra­dalmunk becsületére csak jót le­het mondani. Az ördögtől sem félt, becsületes volt az eszményí­tésig, veszély közepette derült.” A szabadságharc bukása után az egykori katonai vezető sokfelé hányódott, kallódott. Volt farmer Amerikában, majd házitanító. Ró­nay Jácint, a Kossuth-emigráció egyik nagy tehetségű tagja írta meg haza annak idején Mészáros Lázár elhunytét és utolsó hetei­nek szomorú eseményeit: ..Néhány hét előtt látogatást te­vék Lady Langdale-nél, kinek eywoodi palotájában halt meg november 6-án 1858-ban Mészáros Lázár tábornok. A bujdosó honfi, három héttel halála előtt, Ameri­kából érkezett, s mielőtt Sveicz­­ban végkép megtelepednék, Eywoodba (Hereford megyében) rándult, nehány napot töltendő Lady Langdale-nek és leányának. Teleki Sándor grófnénak társasá­gában. Itt lepte meg a kegyes ha­lál, s rövid betegség után, véget vetett szenvedéseinek — honta­lanságának.” A közelmúlt Nemeskürty István, aki könyvet szentelt a szabadságharc mártír­tábornokainak, levelet küldött egy angliai lelkésznek : felkérte őt, ku­tassa fel az általa közölt adatok alapján. Mészáros Lázár sírját. A derék pap hozzálátott, megtalálta. A sir rossz állapotban volt, a fel­irat kopott, alig olvasható. A ha­zai történész kezdeményezésére, a Magyar Népköztársaság kormánya azonnal lépéseket tett Mészáros Lázár hamvainak hazahozatalára, méltó elhelyezésére, és ez a szán­dék a magyar társadalom lelkes helyeslésével találkozott. Az an­gol kormány kedvező döntését azonban megakadályozta egy saj­nálatos ellenakció: a Mészáros családból származó, valahol az USA-ban élő egyik leszármazott ellenezte, hogy a hamvak haza­kerüljenek. és két angliai magyar emigráns szervezet is tiltakozást jelentett be az angol hatóságok­nál. A magyar közönség felzak­­latva-felháborodva fogadta a nem várt fejleményeket, és azóta sem nyugodtak meg a kedélyek. A jelen Néhány héttel ezelőtt Gombos Zoltán Amerika-szerte ismert nagy hagyományú lapjában az Amerikai Magyar Népszavában Sziklay Andor cikket irt a szo­morú ügyről, állást foglalva amel­lett, hogy a hányatott sorsú had­ügyminiszter száműzetése végre végetérjen, és honi földben pihen­jen, amely földnek szabadságáért, felvirágzásáért annyi mindent ál­dozott. Az írásnak nagy vissz­hangja támadt a lap olvasói közt. Rövid idő alatt 67-en fogtak tol­lat és írták meg véleményüket a cikkírónak. Túlnyomó többségük elítélte az angliai akciót: amellett szavaztak, hogy kerüljenek haza a Mészáros-hamvak, és kifejezték készségüket: ha elősegíthetik, anyagilag is hozzájárulnának eh­hez. (Csak négyen helyeselték a két csoportosulás „vétóját”.) Az Amerikai Magyar Népszava munkatársa idézeteket is közöl a kapott levelekből. A levélírók, akik közül jó néhányan az ameri­kai magyar közélet ismert szemé­lyiségei, sok kérdésben képvisel­nek olyan álláspontokat, amelyek­kel mi évtizedek óta vitázunk. En­nek ellenére helyeseljük és kö­szönjük a Mészáros-ügyben kifej­tett nézeteiket. „Ha valaki azon az alapon elle­nezné a dolgot”, írja Csicsery-Ró­­nay István, „hogy a kommunista hatalom-átvétellel a, magyar föld is kommunista lett, azt meg kell kérdezni: csak nem kívánja, hogy Kossuth hamvait Turinba, Rákó­cziét meg Rodostóba szállítsák vissza?” Taba János leveléből: „Mészáros Lázárnak igenis az óha­zában a helye, nem idegenben. Ezt nyilatkozhatom úgy is, mint az Old Budapest Restaurant Inc. el­nöke, az Amerikai Magyar Szö­vetség washingtoni elnöke és mint menekült magyar magánember.” Sztáray Zoltán: „Ha jogszerűen le­hetséges, porait haza kell vinni; abba a magyar földbe, amelynek szabadságáért harcolt.” Balogh József, Carteret, N. J.-ből verset is írt; címe: Mészáros tábornok sírjánál. Egy versszakot közlünk: Hagyjátok, hogy ott pihenjek, öreg vagyok, keservemmel, ős csatáknak szent földje az, koszorúval ékesített hős csatáktól megszépített — engedjetek — ott pihenjek!” A magunk részéről mélyen egyetértünk a cikkíró Sziklay An­dor véleményével, aki a hirtelen felébredt ígérgetőknek — most majd rendben tartják a sirt — így felel: „A sírápolás, amelyre végre felbuzdultak, csak napi feladat, nem pedig történelmi megoldás." Rónay Jácint említett levélbe­számolójában arról is szólt, hogy Mészáros Lázár elkészítette — la­tinul — saját sírversét. Szilágyi Ferenc, aki a budapesti Magyar Nemzetben, „Hol sírjaink dombo­rulnak” címmel írt nagy hatású cikket a Mészáros Lázár ügyről és idegen temetőkben nyugvó más neves honfitársainkról, így fordí­totta le Kossuth Lajos .egykori hadügyminiszterének sírversét: Lázár volt, aki lenn pihen, szegény, mint pártfogója fenn, Mészáros: Magyar haza szülte, derék fiaként megbecsülte: mégis így lett szomorú vége. Támadna bár boldogabb létre! Kérdjük, mi lehetne számára holtában is boldogabb lét, mint hazatérni és tovább élni népe sze­­retetében, tiszteletében? Álláspontunk Mi, mélyen átérzett felelősség­gel dolgozunk a magyar haza fel­virágzásáért. A jelen mindig foly­tatás, eredmény, amelynek előz­ményei a múltban alakultak ki, és mi vállaljuk a történelmi múltat, annak sok és gyakori szenvedését, sajnos csak ritkán adódott dicső­séges napjait. Ezért érezzük a fel­szabadult magyar nép történelmi elégtételének, hogy a szabadság­­harc máig bujdosói — Mészáros Lázár és mások is — és mindazok, akik a nemzet életéért, szabadsá­gáért, a nemzeti függetlenségért küzdöttek, hazai földben nyugod­janak, körülvéve a felnövekvő nemzedék hálájával. Ügy véljük, rossz szolgálatot tesznek nemzetünknek azok, akik pillanatnyi érdekeik miatt meg­sértik a hazai magyar társadalom és a szórványmagyarság — egy elvakult töredéktől eltekintve — szinte teljesen egységes akaratát: Mészáros Lázár hamvainak haza­hozatalát. 3

Next

/
Thumbnails
Contents