Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-15 / 23. szám
PÉTER JÁNOS KÖSZÖNTÉSE A magyar politikai élet egyik jelentős egyénisége, Péter János, az Országgyűlés alelnöke, nyugalmazott külügyminiszter október 28-án töltötte be hetvenedik életévét. Ebből az alkalomból a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Péter Jánosnak a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést adományozta, amelyet Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke adott át az ünnepeltnek. Péter János születésnapjára, derűs korban megért boldog évfordulójára őszinte szívből gratulálunk. Péter János politikai pályája, híven sokszínű és művelt egyéniségéhez, változatos volt, mindvégig követte a haladás és a szocializmus vonalát. A második világháború alatt részt vett az ellenállási mozgalomban, és neki köszönhette megmenekülését a felszabadulást követő évek több politikusa is. A Külügyminisztérium a kezdeti években több helyen rendezkedett be. Fő épülete a Szabadság tér 15-ben volt. 1946 egyik kora tavaszi napján dolgom akadt a Békeelőkészítő Osztályon. A harmincas éveinek közepén járó őszülő hajú, magas férfi fogadott. Péter János — mutatkozott be. Beszélgetésünk meglehetősen hosszúra nyúlt. A párizsi béketárgyalásokon Magyarország ügye rosszul állt, viselnünk kellett a német szövetség, a háború minden következményét. A különféle memorandumok, javaslatok, elemzések fölhalmozódtak asztalán, ő megfontolt mozdulatokkal lapozgatott bennük, megjegyzéseket fűzött egyik-másikhoz. Imponáló volt anyagismerete, a kérdések lényegre törő megközelítése. Nyilván nagyon is tudta, bár nem mondta, hogy a döntés ezektől a papíroktól kevéssé függ. Az európai erőviszonyok s a bonyolult politikai érdekrendszerek számítanak igazán. Ez a higgadtság, reális szemlélet, az összefüggések gyors felismerése pályájának későbbi szakaszaiban is jellemző vonása maradt. Mint megtudtam, tanulmányait Budapest után Párizsban, Berlinben és Glasgow-ban folytatta, s a református lelkészséget cserélte fel a nemzetközi munkával, ami újjászerveződő államunk akkori szakaszában az elszigeteltség közepette, az egyik legérzékenyebb és legnehezebb terület volt. Az életpálya filmkockái gyorsan váltják egymást. Mint a magyar delegáció titkára még jelen van Párizsban a béketárgyalásokon, majd a köztársasági elnök hivatalába kerül s 1948-ban elkíséri Moszkvába a magyar küldöttséget az első magyar—szovjet barátsági egyezmény aláírására. Ö is azok közé tartozott az 1949-es első béke-világkongresszuson, akik nem kapták meg a francia vízumot, így a prágai találkozón vett részt. 1949-ben megválasztották a Tiszántúli Református Egyházkerület püspök-elnökévé. Azt az álláspontot képviselte határozottan, hogy az állam és az egyházak között meg kell találni az egész társadalom érdekeinek megfelelően az együttműködés alapját. Ezt fejezte ki részvétele Varsóban a Béke-világtanács alakuló ülésén. Többször képviselte hazánkat a béke világmozgalom különféle összejövetelein. 1956 nehéz napjaiban — a forradalmi munkásparaszt kormány oldalán — ismét a külügyek terén vállalt megbízatást, újabb, bonyolultabb feladatok hívásának kellett eleget tennie. Országunk nemzetközi látóhatára ismét borússá vált. Az ENSZ-ben javában zajlott a vihar az úgynevezett „magyar kérdés” körül. 1957-ben vett részt először a világszervezet közgyűlésén, majd jó másfél évtizedig hivatalból jelent meg minden ősszel New Yorkban. Sík Endre külügyminisztersége idején 1958 februárjában nevezték ki Péter Jánost a külügyminiszter első helyettesévé, 1961 szeptemberében pedig a Magyar Népköztársaság külügyminiszterévé. A nemzetközi politika rendkívül érdekes szakaszában került a magyar diplomácia élére. Heves ellentmondások közepette, de mégiscsak megindult a váltás a nagy politikában. Alapvetően az erőegyensúly létrejötte, a gyarmati rendszer széthullása, a népi felszabadító mozgalmak erősödése és a tőkés országokban az osztályharc éleződése formálta az új viszonvokat, de úgy, hogy szinte egy időben voltunk tanúi a Karibtengeri válságnak, a moszkvai részleges atomcsendegyezménynek. az amerikaiak vietnami inváziójának és a békés egymás mellett élési politika térnyerésének. Ezekhez járult még az, hogy idehaza mindinkább kibontakoztak az MSZMP politikájának eredményei, a mezőgazdaságban is uralkodóvá vált a közösségi gazdálkodás, s a szocialista építés minden területén lendületesen haladt előre. Országunk tekintélye nemzetközileg megnőtt. Ebben a helyzetben egy nagy tapasztalatú, a kérdéseket szisztematikusan elemző, kiválóan felkészült ember számára széles tevékenységi terület nyílt meg. Péter János ekkor már a szocialista országok diplomáciájának tekintélyes képviselője volt, elkötelezettségéből egyenesen következett, hogy kérte felvételét a Magyar Szocialista Munkáspártba: 1966- ban választották a Központi Bizottság tagjává. Kibontakozott a szocialista közösség határozott, kezdeményező politikája s ebben kialakult országunk sajátos szerepe is belső viszonyaink fejlődése és a kétoldalú külkapcsolatok szélesedése következtében. A magyar külügyminiszter utazási és vendégfogadási naptára mind több bejegyzéssel telt meg. A baráti országokban tett látogatások mellett egyre szaporodtak a nyugateurópai és a harmadik világbeli fővárosok nevei. Része volt mindez annak, hogy a vitás kérdések tárgyalásos rendezésének elve megerősödött a nemzetközi politikában s mindinkább előtérbe került az európai viszonylatok immár el nem odázható normalizálásának parancsa. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1969 márciusában Budapesten tartott ülése, immár konkrétebben és szélesebb alapokon megfogalmazta az európai biztonsági értekezlet összehívásának javaslatát. Ezzel párhuzamosan megindultak a szovjet—amerikai tanácskozások a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról és az úgynevezett európai megbeszélések a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak rendezésére a Szovjetunióval, Lengyelországgal és a Német Demokratikus Köztársasággal. A magyar külpolitika aktivizálódását nemcsak lehetővé tette, de egyenesen előírta a hagyományos jó viszony a semleges Finnországgal (amely szintén kezdeményezően lépett fel az európai biztonsági konferencia ügyében) és a magyar—osztrák kapcsolatok fokozatos javulása. Péter János az ARD nyugatnémet televíziós társaságnak adott nyilatkozatában külön kitért arra, hogy mivel a Magyarország és Ausztria között húzódó határ nemcsak két ország, hanem két különböző társadalmi rendszer határa, Magyarország nagyon is érdekelt az európai feszültségek enyhülésében. A Novoje Vremjának adott interjújáoan pedig kiemelte, hogy a Duna völgye a Német Szövetségi Köztársaságtól a Szovjetunióig különböző rendszerű országokat érint és ezek kapcsolatainak bővülése a közép-európai biztonság lényeges tényezője. Az európai biztonsági konferencia létrejöttét előmozdítandó, tanácskozott minden európai fővárosban, s 1971-ben látogatást tett a Vatikánban is. Hadd emlékeztessek arra a megállapítására, ami még Varsóban hangzott el 1970- ben. Megkérdezték, hogy az európai biztonsági konferencia milyen állandó szerveket hozna létre. A válasz elgondolkoztató most tíz évvel később, Madrid előtt. „Lehetséges — mondotta — hogy a konferenciák sora lesz majd az európai biztonság intézménye.” 1973 júliusában Helsinkiben a Finlandia palotában a 35 ország külügyminisztereinek találkozóján ő képviselte hazánkat is — feltehetően hosszú fáradozásainak elismeréseképpen — ő terjesztette elő a „második kosár”, a gazdasági, kereskedelmi, tudományos, műszaki és környezetvédelmi együttműködés napirendjét. Ez a tanácskozás adott zöld jelzést ahhoz az előkészítő munkához, amelynek eredményeként két évvel később aláírásra került a Záróokmány. Nem sokkal ezután nyugdíjba ment. Az Országgyűlés alelnökévé választotta. Ezt a tisztséget tölti be, ma hetvenesztendős korában is. Nemzetközi tapasztalataival, képességeivel parlamentünk munkáját szolgálja most. Időnként részt vesz az Interparlamentáris Unió tanácskozásain, legutóbb az európai csoport bécsi konferenciáján vezette delegációnkat. Felkészülése a nemzetközi megbeszélésekre példamutatóan alapos. Egyszer ausztrál parlamenti küldöttséget fogadott. A tanácskozóasztalon egy halom könyv tornyosult. Az ausztrál írók magyarra lefordított művei. A vendégek meghökkent arcáról leolvasható volt, hogy ennek hatása Canberrában is érezhető lesz. A múlt évben jelent meg a magyar—szovjet diplomáciai kapcsolatok történetéről szóló tanulmányának első kötete. Tevékeny, töretlen életpályája közben azt kívánjuk Péter Jánosnak, hogy jó egészségben, sokáig folytassa ezt a munkát. PETHÖ TIBOR 2
