Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-11-01 / 22. szám

KÁRÁSZ ARTHUR Franciaország LORD KÁLDOR Anglia MÁRER PÁL USA Öszes haj, markáns, barna arc. Meggörnyedve hajol a tárlók fölé a nagycenki Széchenyi-kastély­­ban. Az üvegfedő alatt múlt szá­zadi, Mátyás-korabeli és még ré­gebbi érmék, pénzek. Kárász Ar­thur szemüveg nélkül nézi a már­­már olvashatatlanná kopott fel­iratokat. Vajon mennyi és hány fajta pénz sorsáról, befektetéséről, stabilizálásáról döntöttek már ta­nácsai alapján? A bankok pénz­ügyminisztere, a pénzügyminisz­terek bankárja volt. Pályafutásá­nak állomásairól beszél. — A Magyar Nemzeti Banknál 17 évet töltöttem, végigjártam a hierarchia minden lépcsőjét. Rö­vid ideig még elnöke is voltam a pénzintézetnek, utána a bankosz­tály igazgatójaként dolgoztam egy ideig. 1948-ban külföldre mentem, ahol először a Banque de France alkalmazottja voltam, majd New Yorkba hívtak. Itt a külföldi tu­dósok továbbképzésével foglalko­zó egyetemen adtam elő. A követ­kező állomás Chicago volt, ahol ismét egyetemi katedra várt rám. Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1952-ben meghívott, hogy menjek Bolíviába, a kormány pénzügyi szakértőjének, és segítsem a bolí­viai pénz stabilizálását. — Bolíviában 1956-ig dolgoz­tam, majd a Világbankhoz hív­tak, az intézmény dél-ameri­kai szakértője lettem. 1959- ben Washingtonból a Világbank áthelyezett Bangkokba, ahol tag­ja voltam az úgynevezett Me­­kong-bizottságnak, amely a folyó szabályozásával és hasznosításá­val foglalkozott. Négy évvel ké­sőbb, 1963-ban Párizsba a Világ­bank európai irodájába helyeztek. — A Magyar Nemzeti Bank meghívására már jártam itthon, hivatalos minőségben, és előadá­sokat is tartottam. Ezek színhelye egykori irodám volt... 1974-ben nyugdíjba mentem, de a nyugdí­jazás nem jelent tétlenséget, mert az ENSZ megbízottjaként Liba­nonban dolgoztam, majd egy tö­rök magánbank tanácsadójaként Isztambulban. Most Párizsban élek, két nagy vállalat vezetésé­ben veszek részt. — Két évvel ezelőtt járt itt utoljára. Milyen változásokat ta­pasztalt Magyarországon? — 1979. januárja óta megválto­zott a vezetők hangulata. Maga­biztosabban tekintenek a jövő fe­lé, mint korábban, amikor a ma­gyar külkereskedelmi mérleg ked­vezőtlenül alakult, az ország adós­ságai gyors ütemben nőttek. Idén a mérleg majdnem egyensúlyban lesz, és ez főként annak köszön­hető, hogy jelentősen növekedett a magyar áruk mennyisége, jólle­het a nyugati országokban gazda­sági recesszió van, ami nem nö­veli az import iránti keresletet. Tehát a magyar gazdaság jól funkcionál, szép sikereket mutat fel. Ügy látom, hogy ez a jól be­vált 1968-as gazdasági reformnak köszönhető, amelyet azonban még jobban ki lehetne terjeszteni. — Ma milyen kérdések foglal­koztatják? — Általános gazdasági és pénz­ügyi politikai kérdéseket kutatok és oktatok a Cambridge-i King’s College-ben. Amióta tagja vagyok a felsőháznak, a parlamentben is sok előadást tartok gazdasági kér­désekről. — A magyar szellemi élettel tart kapcsolatot? — Angliában nincs sok lehető­ségem, hogy magyarul beszéljek, mert angol nőt vettem el felesé­gül, immár 45 évvel ezelőtt. Négy lányunk van, mind férjnél van­nak, és van hét fiú meg négy lány unokám. Nemsokára nyolcvan­­éves leszek, csaknem fél évszáza­da élek kint, de nem felejtettem el a magyar nyelvet. Természete­sen, az új kifejezéseket, a közgaz­dasági szakmai zsargont angolul tudom csak. De a kiejtésem még ma is magyaros. És Magyarországon nem is vagyok hajlandó angolul be­szélni. Ezért nem értem azt a sok külföldön élő magyart, aki angol szavakkal tűzdeli meg magyar be­szédét. FOTO: GABOR VIKTOR — Gyakran foglalkozom ma­gyar gazdasági kérdésekkel. Nem­csak azért, mert magyar vagyok, hanem mert mint kutatót is érde­kel Magyarország. Ügy vélem, Magyarország még korántsem ak­názta ki az amerikai piac lehető­ségeit. — Milyen magyar termékekkel számíthatunk sikerre az amerikai piacokon? — Például az autóbusz vagy a hír­adástechnikai termékkel. Ameri­kában ma megnövekedett a tö­megközlekedés iránti igény, mert emelkedtek a benzinárak és az emberek személyautó helyett szí­vesebben járnak tömegközlekedé­si eszközzel. Nemrégiben létre­jött már egy kooperációs szerző­dés egy közép-amerikai nagyvál­lalat és az Ikarus között: a ma­gyar autóbuszba amerikai motor kerül. Ez előnyös együttműkö­dési forma, mert az amerikai vál­lalat segít a magyaroknak az ér­tékesítésben is. Amerikát nem le­het egyetlen piacként kezelni, mert ha van is New Yorkban vagy Chicagóban üzletember, aki kézbe veszi az értékesítést, még nem jelenti azt, hogy a magyar iparcikkek eljutnak minden ame­rikai államba. Amerikát több tu­cat piacként kell felfogni, és mindegyikre külön-külön be kell törni. — Az egyetem, ahol ön dolgo­zik, magyarságkutatással is fog­lalkozik. — Igen, Bloomington kis város, de itt működik Amerika egyik legnagyobb egyeteme, az Univer­sity of Indiana, amely kelet-euró­pai kérdésekkel foglalkozik. Az altajisztika tanszék vezetője, Si­­nor Dénes. Neki köszönhető, hogy az egyetem és a Magyar Tudomá­nyos Akadémia megegyezése alap­ján, Bloomingtonban magyar tan­szék létesült. — ön is részt vesz a tanszék munkájában? — Nemzetközi pénzügyeket és nemzetközi üzleti ismereteket ok­tatok, de kutatómunkám révén Magyarországgal is foglalkozom, ezért megválasztottak a tanszék külső tagjának, ASZTÉLY SÁNDOR Svédország A Széchenyi-emléknapok köz­gazdász konferenciáján rendezett kiállításon több svéd nyelvű könyv szerzője azonos: Asztély Sándor. — Az én munkaterületem a be­ruházási és a pénzügyi tervezés. Nem vagyok elég tájékozott ab­ban, hogy ezt itthon miként csi­nálják, de az a benyomásom, hogy a magyar gazdaságnak külföldön nagy a tekintélye. — Mennyire ismeri viszonyain­kat? — Tizenkét esztendővel ezelőtt, majd tavaly és végül most voltam itthon. Rendszeres olvasója va­gyok a Magyar Híreknek, és más lapokat is figyelemmel kísérek, de azt nem állítanám, hogy alaposan ismerem a hazai viszonyokat. Annyit tudok, hogy a magyar gaz­daság jól fejlődik, a vezetők tu­datában vannak a nehéz világ­­gazdasági helyzetnek, s rokonszen­ves, hogy ennek hatásairól itthon nyíltan tájékoztatják az embere­ket. Svédországban nőtt az érdek­lődés Magyarország iránt. Koráb­ban bizony, csak annyit tudtak róla, hogy cigányzene, paprika, gulyás, Hortobágy ... — Vannak szakmai kapcsolatai az óhazával? — Még nincsenek, de remélem, most lesznek. Göteborgban van egy magyar könyvtáros barátom, vele gyakorlom a nyelvet. Mielőtt a Széchenyi-emléknapokra jöttem, bizony, meg kellett tanulnom a magyar közgazdasági kifejezése­ket. Cikkeket szótároztam, mint annak idején a latin leckéket, hogy közgazdasági szókincset sze­rezzek. — Családja? — Feleségem svéd, sem ő, sem a gyerekek, sajnos, nem tudnak magyarul. — ön azonban jól beszél. — Miskolcon születtem, Po­zsonyban maturáltam a magyar gimnáziumban 52 esztendővel ez­előtt. AZ INTERJÚKAT KÉSZÍTETTE: SZÖLLÖS ISTVÁN ÉS TARNOl GIZELLA

Next

/
Thumbnails
Contents