Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-01 / 22. szám
HORVÁTH JÁNOS USA Horváth János egyetemi tanár Indiana államból, Indianapolisból érkezett a közgazdász-találkozóra. Az egyetem közgazdasági fakultását vezeti, makroökonómiával foglalkozik. — Magyar közgazdásznak lenni különleges helyzet. Jó kapcsolatban vagyok a külföldön élő és az itthoni magyar közgazdászokkal. Az USA-ban a nemzetgazdaság irányítása, az infláció, a pénzügyi egyensúly a szakterületem. — Az Egyesült Államok optikáján keresztül, milyennek látja a magyar gazdaságot? — A méret nem meghatározója a minőségnek. A magyar gazdasági életben végbemenő kísérletek, az új gazdasági mechanizmus bevezetése minőségi teljesítmény. Ami Magyarországon történik, az logikus, racionális vegyülete a tervnek és a piacnak. A p'ac, mint gazdasági rendező erő az egyik, oldalon, a terv, amely irányt ad a fejlődésnek a másik oldalon —, e kettő elegyed:k a magyar gazdasági életben. Ami itt történik, az a huszadik század második felének világviszonylatban is kiemelkedő kísérlete. — A közgazdász-konferencián Hetényi István pénzügyminiszter vázolta a magyar gazdaság perspektíváit. — A pénzügyminiszter hatalmas mennyiségű információt bocsátott a rendelkezésünkre, ezek közül eddig sokat nem ismertünk. Ügy látom, hogy a gazdasági életet tovább irányítják azon az úton, amelyen az elmúlt 15 év alatt haladt. Nevezetesen: úgy hangolódjanak össze a gazdasági élet tényezői, hogy az eredmény a több termelés és a több fogyasztás legyen. — Hogyan érezte magát itthon? — Nagyon jó volt itthon beszélgetni a kollégákkal, véleményt cserélni aktuális gondjainkról és nagyon örültem, hogy ismét láthattam anyámat. Egyedül élek az Államokban, anyám a legközelebbi és egyetlen hozzátartozóm. Cecén él, nyolcvanéves, és még most is fürgén tesz-vesz a ház körül, a kertben. BALASSA BÉLA USA — Nagyon örülök, hogy meghívtak a Széchenyi-emléknapokra, mert évek óta sokat foglalkozom a magyar gazdaság kérdéseivel, és gyakran el is látogatok Magyarországra. Először 1968-ban hívott meg a Magyar Tudományos Akadémia, hogy tartsak előadást. Magyarországon ebben az időben vezették be az új gazdasági mechanizmust. Amikor hazamentem, írtam erről egy tanulmányt. Azóta még két cikkben foglalkoztam a témával. Az egyik a hazai Valóság című folyóiratban is megjelent. — Hogyan értékeli a magyar gazdaság helyzetét? — Nagyon optimista vagyok, és egyetértek azokkal a gazdaságpolitikai változásokkal, amelyeket a legutóbbi két esztendőben hajtottak végre Magyarországon. Szerintem nagyon fontos, hogy Magyarország még nyitottabb legyen a külföld felé, mert egy kis ország csak úgy tud lépést tartani a világ fejlődésével, ha exportál, ha követi a világpiac alakulását, megfelel az ottani követelményeknek. — Szoros a kapcsolatom Magyarországgal, már csak azért is, mert szándékomban áll a családommal az eddiginél rendszeresebben hazalátogatni. És még valami, ami segít abban, hogy tájékozott legyek: magyar közgazdászok gyakran utaznak Amerikába, s ők fel szoktak keresni. Rendszeres olvasója vagyok a Gazdaság nak és a Közgazdasági Szemlének is. Rendszeresen tájékozódom, ezért látom, tudom, hogy mi történik Magyarországon. — Hogyan lett a Világbank egyik tanácsadója? — Diplomámat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szereztem. de a doktorátust már az USA-ban, a Yale egyetemen. Ezt követően a Yale-en tanítottam néhány esztendeig, majd a John Hopkins egyetem hívott meg tanárnak. Ezzel egyidőben felkért a Világbank is, hogy vállaljak tanácsadói munkakört. Mindkét meghívást elfogadtam, párhuzamosan csinálom mind a kettőt. WILLIAM DE GELSEY Anglia — Én nem közgazdász, hanem bankár vagyok. A nyugati pénzemberek szemszögéből Magyarország banktevékenysége nagyon pozitív. Mi ugyanis, amikor kölcsönöket adunk egy-egy ország számára, tudni akarjuk, hogy mi a visszafizetés biztosítéka. Magyarországon a felvett hiteleket beruházásokra fordítják, mégpedig olyan beruházásokra, amelyek az exportipart fejlesztik. Ezért nyugodtak lehetünk, hogy a hitelt visszakapjuk, hisz a megnövekedett export a konvertibilis pénz mennyiségét is növeli. Megbízható pénzügyi partnernak tartjuk az országot. — Tehát, mint bankár is kapcsolatot tart magyar szakemberekkel. — Igen, mégpedig rendszeresen. A bank, amelynél dolgozom, már régóta kapcsolatban áll Magyarországgal. — Milyen funkciót tölt be ennél a banknál? — Elnökhelyettes vagyok. A bankot tíz évvel ezelőtt létesítették hat nagy nemzetközi bank részvényeiből. Azzal foglalkozunk, hogy kölcsönöket, illetve kötvényeket szervezünk azoknak az országoknak, akik ezt igénylik. — Azt mondják az angolokról, hogy nem könnyen fogadják be az idegeneket, ön mégis elnökhelyettesi funkcióig jutott el a londoni City egyik bankházában. — Én már szinte angolnak számítok, hiszen negyven éve élek Angliában. Csak a gimnáziumot fejeztem be itt, Magyarországon, az egyetemet 1939-ben már Cambridge-ben kezdtem el. Az első néhány évben, mint kémikus-fizikus-matematikus dolgoztam, és csak 25 évvel ezelőtt lettem bankár. Az a tapasztalatom, hogy az angolok befogadnak minden olyan embert, akit megértenek, és akit szeretnek. Az angolok egyébként mindig rokonszenveztek Magyarországgal, és azt hiszem, ez megkönnyítette számomra, hogy sikerült nekem, magyarnak olyan szakmába bekerülnöm, amely tipikusan angol, s nagyon fontos a City életében és fejlődésében. GÁBOR ANDRE Anglia — A magyar gazdaság sorsát nagyon sokáig figyeltem, valaha egyik legfőbb érdeklődési köröm éppen Magyarország volt. Ez persze nem véletlen, hiszen édesapám az egyik legnagyobb magyar iparvállalatnak, az Általános Kőszénbányáknak az ügyvezető igazgatója volt. Mellette lettem fogékony a gazdasági kérdések iránt. Sajnos, azonban az utóbbi húsz évben a gazdasági élet iránti érdeklődésem kielégítésére már nem tudtam annyi időt szentelni, mint szerettem volna, mert saját szakterületem nagyon sok időt igényelt. Persze, ma is igyekszem figyelemmel követni a magyar gazdaság fejlődését, és mondhatom, mély benyomást kelt, ami itthon az elmúlt esztendőkben történt, jóllehet Magyarországnak is megvannak a maga nehézségei. Számomra nagyon rokonszenves, hogy erről itt őszintén beszélnek és vitatkoznak. — Mikor telepedett le Angliában? — Korán elkerültem Magyarországról. Itt jártam középiskolába, és itt kezdtem egyetemi tanulmányaimat is. A Markó utcai főreálban érettségiztem, azután a Műszaki Egyetemen tanultam, de tanulmányaimat Berlinben fejeztem be, majd a londoni egyetemen is tanultam. Bizony, már elég régóta élek külföldön, hiszen lassan 77 éves leszek. Londonban csatlakoztam bátyámhoz, Gábor Déneshez, a híres fizikushoz, akit a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választott. Ö már 1921 óta élt külföldön, mert abban az időben Magyarország legfőbb „exportcikke” az értelmes, gondolkodó, de főként a kutató elme volt. Az ilyen emberek ugyanis abban az időben itthon egyáltalán nem tudtak elhelyezkedni. — Hosszú ideje él külföldön, mégis kitűnően, akcentus nélkül beszél magyarul. — Én ugyan nagyon keveset jártam haza — 42 év alatt ez a második látogatásom —, de a feleségem magyar, így otthon nagyon sokat beszélünk magyarul. 15
