Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-01 / 22. szám
1. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem. P. de Jode egykorú rézkarca 2. II. Rákóczi György erdélyi fejedelem. Egykorú metszet 3. Egykorú metszet Bethlen Gábor zászlajáról 4. Esterházy Miklós nádor. Elias Widemann metszete 1645-ből, a nádor halála évéből 5. Bethlen Gábor pénzei 6. Zrinyi Miklós horvát bán, a költő és hadvezér. Gerhard Bouttats rézmetszete Johann Thomas festménye nyomán 7. Nagyvárad ostroma 1660-ban. Gerhard Bouttats rézmetszete SZVOBODA FERENC REPRODUKCIÓI voltak az erdélyi fejedelemnek. 1648-ban a westfáliai békével véget ért a harmincéves háború, és a Habsburgok figyelmüket Magyarországra fordították, hogy ott is bevezessék abszolutista kormányzási rendszerüket. A hanyatló török birodalmat is ugyanebben az időben állította meg a lejtőn a Köprülü családból származó nagyvezérek reformpolitikája. A két tűz közé került királyi Magyarország mágnásai Erdélytől vártak segítséget. Pálffy Pál nádor és Zrínyi Miklós horvát bán Habsburg-ellenes pártja II. Rákóczi Györgyöt egyenesen magyar királlyá akarta tenni, de az 1655-ös országgyűlés, főleg az udvarhű klérus befolyására, III. Ferdinánd és Pálffy halála után I. Lipótot választotta királynak és Wesselényi Ferencet nádornak, meghiúsítva Rákóczi királyságát és Zrínyi nádorságát. II. Rákóczi György nem figyelt fel Erdély nemzetközi helyzetének megváltozására. Bízva, hogy az apját kísérő szerencse őt sem hagyja el, könnyelmű politikai játékba kezdett. Hódoltatta a két román vajdaságot (amibe egyik elődje, Báthori Gábor már belebukott), majd svéd szövetségben 1657-ben néhány lengyel mágnás hívására haddal indult a lengyel királyi korona megszerzésére, ki sem kérve patrónusa, a szultán engedélyét. A török fennhatóságnak ezt a nyílt megsértését a Porta azzal torolta meg, hogy Rákóczi ellen küldte a tatárokat, akik lengyel földön egész seregét foglyul ejtették. Ö maga néhány hívével hazamenekült, de a szultán megfosztotta trónjától, s kényszerítette az erdélyieket, hogy helyette mást válasszanak fejedelmüknek. Rákóczi Habsburg-segítséget kérve, megpróbált fegyverrel ellenállani, de Bécs Zrínyiék sürgetésére sem mozdult, sőt kárörömmel nézte a magyar önállóság őrének, Erdélynek a vesztét. A török csapatok már 1658-ban feldúlták Gyulafehérvárt, elpusztították Erdélyt. 1660. május 22-én Rákóczi Szászfenesnél, Kolozsvár mellett megütközött a törökkel, csatát vesztett és halálosan megsebesült. Még ez év augusztusában török kézre került Erdély legfontosabb végvára, Nagyvárad, s vele egész tartománya. Erdély területileg megcsonkulva, anyagilag tönkretéve és külpolitikai súlyát veszítve megszűnt a magyar nemzeti önállóság védelmezője lenni. MARKAI LÁSZLÓ 13
