Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-01 / 22. szám
Történelmünk képekben 22. niDJon uncv verjek SORS KEZE A két Rákóczi György szerencséje és balsorsa 1630 - 1660 Bethlen Gábor befelé békés jólétet, kifelé nemzetközi tekintélyt szerzett Erdélynek, s ezt örökölte tőle I. Rákóczi György, akit rövid belviszály után Bethlen özvegye, Brandenburgi Katalin, majd öccse Bethlen István lemondatásával választottak fejedelemmé az erdélyi három nemzet 1630. évi országgyűlésén. Trónját a hajdúknak köszönhette, mert ezek Bethlen halála után visszakerültek Habsburg-uralom alá, s joggal félve attól, hogy Esterházy Miklós nádor megnyirbálja Bocskaitól kapott szabadságaikat, fegyvert fogtak a hódoltatásukra küldött királyi zsoldosok ellen. A hajdúkat ifj. Bethlen István váradi kapitány és Zólyomi Dávid erdélyi főkapitány haddal segítették meg, és Rakamaznál szétszórták Esterházy hadát. Az erdélyi trónt Kelet-Magyarország leggazdagabb kálvinista mágnásának, Rákóczi Györgynek ajánlották fel, nyilván abban a reményben, hogy ő majd a saját érdekében is megtartja Erdélynek a Bethlen által szerzett, de halálával a Habsburgoknak visszaadandó hét felsőmagyarországi vármegyét, hiszen Sárospatak központtal, itt feküdtek a nagy kiterjedésű Rákóczibirtokok. Rákóczi azonban óvatos ember volt, a hajdúk élén bevonult Erdélybe és fejedelemmé választatta magát, de a hét vármegyét visszaengedte a királyi Magyarországhoz, mindenesetre a hajdúszabadságok megerősítése árán. Ezzel lekötelezte a hajdúkat, de békét köthetett a Ha'bsburgkirállyal is, aki a harmincéves háború németországi bonyodalmai által lekötve, nem akart két arcvonalon is harcolni. Esterházyt ez elkeserítette, mert Erdélyt mindenáron a királyi Magyarországhoz akarta foglalni. Ebben azonban nemcsak II. Ferdinánd császár-király tilalma, s a higgadtabb Pázmány érsek ellenzése, hanem az Erdély elfoglalására toborzott zsoldoscsapatok fosztogatásai miatt 1631-ben a Felvidéken, Csá-_ szár Péter vezetésével kitört parasztfelkelés is megakadályozta. Még azt a megaláztatást is el kellett tűrnie, hogy a felkelő parasztokat nem az ő tehetetlen zsoldosvezérei, hanem Rákóczi erdélyi csapatai szórták szét. Ennél nagyobb veszély fenyegette Rákóczi fejedelemségét 1636- ban, amikor Bethlen Gábor öccse, István, megbánva lemondását, a töröktől ígéretet kapott, hogy viszszaültetik Erdély trónjára. Rákóczi nem hátrált meg, hadfelkelést hirdetett, s hajdúi Nagyszalontánál megszalasztották a török sereget. A szultánt perzsa támadás és janicsárlázadás kényszerítette, hogy a kudarcot tudomásul vegye és Rákóczi fejedelemségét elismerje. Uralmát megszilárdítva, Rákóczi most már vállalkozhatott arra, hogy Bethlen kezdeményezéseit folytatva, a Habsburgok ellen beavatkozzék a harmincéves háborúba. Erre a már-már Bécset fenyegető svéd előnyomulás adott alkalmat. Rákóczi 1643-ban szövetséget kötött a svédekkel, és 1644-ben hadjáratra indult a királyi Magyarország elfoglalására. Nem volt azonban olyan kiváló hadvezér, mint Bethlen Gábor, s alvezérei sem nagyon jeleskedtek, így a császári zsoldosok és Esterházy magyar csapatai visszaszorították Kassáig. Itt a hadiszerencse megfordult. Az erdélyi hadsereg nemcsak a királyi Magyarországot szállta meg, hanem 1645-ben Morvaországba is behatolt. Rákóczi Brünn alatt találkozott Torstenson svéd hadvezérrel. A sikereire féltékeny szultán azonban hazarendelte, s így meg kellett kötnie III. Ferdinánd császár-királlyal a linzi békét. Megkapta haláláig a hét vármegyét, és biztosította a királyi Magyarországon a protestáns vallásszabadságot a parasztok számára is katalizáló földesuraikkal szemben. Az „öreg” Rákóczi György korántsem volt olyan kiemelkedő politikai és katonai tehetség, mint Bethlen, de okosan és kitartóan követte nagy elődjének útmutatásait. Fényes udvart ugyan nem tartott, hanem takarékoskodott, és családi vagyonát gyarapította, de iskolákra és nyomdákra ő is sokat áldozott. Mindezt elsősorban azért tehette, mert a két nagy ellenség, a Habsburg és a török, ez időben másfelé volt lekötve, és nemcsak Erdély belső ügyeiben, hanem bizonyos fokig a külpolitikában is szabad kezet engedett neki. Méltán emlegette szerencséjét egy röviddel halála után keletkezett vers: „Istennél szerencséd oly nagy mértékben volt, Minémü előtted egy princepsnek sem volt; Ki vont két császárral ujjat, hogy meg nem holt? De rajtad mind így is nem lön sem rés, sem folt.” II. Rákóczi György 1648-ban örökölte apja trónját és hatalmas vagyonát, szerencséjét azonban nem. Pedig ekkor már a királyi Magyarország vezető politikusai nem ellenségei, hanem barátai 12 GEORGIOSKAKOCZII, DG PRINCEPS TRANS SY1VANLC. MOLDAVIA DUX .COMES PALATIN,TRAN 5ALPINENS1S. PARTIUM PJEXWI HUNGÁRIA űúo-/,m,nA,/a-,,o/,íntr.i/rfrat«-/*POMUfV‘'tT J,CUJX),lUM “**“ * £« vu/utm/ul M/anjtar,a./,rr, XW./Ww. brlbfftenu JJ*», *• 7rVh'~ Er 9 IrA-fäl 1
