Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-11-01 / 22. szám

i I intézésében. Keresetük nem eget­verő, attól függ, hogy hány lakó­szoba van a házban, amelynek rendjéért felelnek. A napi teen­dők mellett különböző szakmun­kákat is elvégezhetnek, tehát az állás jó megélhetést nyújt. Bár a jövőben is nagy szükség lesz ház­­felügyelőkre, az emberek mégsem szívesen vállalják ezt a munkát. A házfelügyelők nagy része kiöre­gedett, sokuk — a nyugdíjat ki­egészítendő — továbbra is szíve­sen ellátja korábbi munkáját. Jó­­néhányan egy-két év után mun­kahelyet változtatnak, de a lakás­ból természetesen nem költöznek ki. A várhatóan magasabb kere­setből — hiszen ezért mondták fel a házfelügyelőséget — kifizetik a FOTO: HORVATH DAVID szolgálati, tehát számukra koráb­ban ingyenes lakás bérét. A ház­felügyelőséget aztán két-három gyerekes szülők vállalják el, azál­tal egyrészt lakáshoz jutnak, más­részt pedig a „kötetlen munka­idő” révén elsősorban az édes­anyák többet foglalkozhatnak a gyermekeikkel. A fiatalok közül azok jelentkeznek házfelügyelő­nek, akik vállalva a munka min­den előnyét és hátrányát, ezúton kívánnak mihamarabb önálló la­káshoz jutni. A házfelügyelők éppen úgy üdülhetne^, pihenhetnek, mint más fizikai dolgozók. Az átlag­­életkorból fakad, hogy legszíve­sebben a gyógyvizeket keresik, de mint az V. kerületi Ingatlankezelő Vállalatnál elmondták, a kerület sok házfelügyelője a szabadnapo­kon az üdülőtelkére jár — saját kocsijával. A ház rendje a szabad­ság vagy betegség miatt sem bo­rulhat fel. Ilyenkor a házfelügye­lő valamelyik családtagja végzi el a teendőket, vagy egy másik ház­­felügyelő ugrik be helyettesíteni. A jó munkát ebben a szakmában is jutalmazzák. Az V. kerületben például már nem is egyszer elő­fordult, hogy egy házfelügyelő jó munkájáért a járandóságának a háromszorosát kapta meg. Akadt olyan is azonban, akit a lakóbi­zottság nem talált érdemesnek a jutalmazásra. Legyenek jó házfelügyelők! — ezt igényli ma a főváros. S itt is, mint az élet annyi területén az univerzális embereké, az ezermes­tereké a jövő. Azoké, akik fel tud­nak ragasztani egy csempét, vagy megjavítanak egy csőrepedést, s gyorsan el tudják látni a minden­napi élethez szervesen hozzátarto­zó kézi munkákat. * Három évvel ezelőtt az újpesti kórházak környékén még kis csa­ládi házak álltak. Ma egy sincs belőlük, helyükre sokablakos, ma­gas lakóházakat építettek. Ami­kor a házfelügyelőt kerestem az egyik új házban, rögtön kijavíta­nak, hogy itt gondnok van. Az új elnevezés azt jelzi, hogy lassan­­lassan feledésbe merül a régi ház­mesterfogalom. — Az Ingatlankezelő Vállalat­tól jöttem ide dolgozni — mutat­kozik be Gutter Mihályné, a Ró­zsa utca 5-ben. — Nagyon jól éreztem magam a régi helyemen, s csak a főnököm kérésére vállal­tam el ezt az állást. Itt magasabb lett a fizetésem, több időt tölthe­­tek a gyerekeimmel, de nem lesz még egyszer olyan jó munkahe­lyem, mint amit otthagytam. Most 240 lakás tartozik hozzám. Jó, hogy most jött, vasárnap délután, mert napközben nemigen talált volna itthon. Mi vagyunk a ház ezermesterei. Ha baj van, mindig a gondnokhoz rohannak. A mi la­kásunkban szól a csengő, ha el­romlik a lift, hozzánk kopogtat­nak be, ha át kell venni a nyug­díjat, s bizony, rólunk alakul ki rossz vélemény, ha a ház előtt a kert ápolatlan. A gondnokok nem­csak ezermesterek, hanem figye­lemmel kísérik a ház minden egyes apró történését. Feljegyez­zük, ha kiégett egy villanykörte, ha betörik az ablak, elromlik egy ajtózár. — Csak a műszaki karbantar­tás a gondjuk? — Ha valaki hangoskodással zavarja a többiek nyugalmát, ar­ra ott a lakóbizottság. Amikor már mindenki beköltözött, össze­hívjuk a lakógyűlést, megválaszt­juk a lakóbizottsági tagokat, akik felelősségre vonhatják a rendbon­tókat. Szerencsére nekünk effajta gondjaink nincsenek, mert min­denkinek van kapukulcsa, és csak az jön be a házba, aki odatarto­zik. Tudja, ma már nem lehet ug­ródeszka egy gondnoki állás —* kanyarodik el a témától. — Mi ugyanakkora lakást adtunk le, mint amekkorában most lakunk, s ha esetleg felmondom ezt az ál­lást, nekem kell cserepartnerről gondoskodnom. Búcsúzás közben közös ismerős­re találunk: a mi volt gondnok­nőnkre, aki azért hagyta ott az ál­lását, mert nem bírta az örökös készenléti állapotot. Most „frego­­li” gondnok, a beteg vagy szabad­ságon levő kollégát helyettesíti. Pedig megfogadta, soha többé nem lesz házfelügyelő! BOKROS KATALIN 11

Next

/
Thumbnails
Contents