Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-10-18 / 21. szám
— Az iskola új tantermet, könyvtárat, egyműszakos oktatást nyert. De mit adott a nevelési központ a felnőtt lakosságnak? — kérdem. — Délutánjaink, estéink is zsúfoltak programokkal. A szülőkkel most már nemcsak a szülői értekezleteken találkozunk. Itt vannak a filmvetitéseken, az irodalmi esteken, az értelmiségi klubban, a kertbarátkörben, a népdalkor vagy a díszítőművészkör foglalkozásain, a múltkor a tejtermelésről, nemrégiben ■meg a lakásépítés jogi vonatkozásairól tartottak itt előadást, telt báz előtt. Biztató jelei mutatkoznak annak, 'hogy sikerül egymáshoz közelítenünk az iskolai oktatást és a népművelést, egységes folyamat részévé tenni a kettőt. A Köznevelés című hetilap számos szakembert megszólító cikksorozatban foglalkozott a terjedőben levő, de ma még kísérletnek számító nevelési központokkal. A legtöbb hozzászóló arra szavazott, hogy a nevelési központ intézményének kísérletből mihamarabb széles körű gyakorlattá kell válnia. Nem csupán pedagógiai érvekkel, a nevelés-művelődés életre szóló, tehát együvé tartozó programjával indokolták véleményüket. A tanácsi vezető, a közgazdász kifejtette, hogy gazdaságos is, hiszen a helyiségek sokoldalú felhasználásával terület, azaz pénz takarítható meg. Mások azt fejtegették, hogy mivel a nevelési központ a község, a lakótelep egészének épül — diákoknak és felnőtteknek —, általa a demográfiai hullámzás sokszor nyomasztó hatásai is könynyebben levezethetők, más és más korosztálynak teremtve több helyet, teret az intézményen belül. Vajon visszatémek-e a nevelési központba, volt iskolájukba — olvasni, klubba, mozit nézni — a besenyőtelki igazgató mai tanítványai? Igazolja-e a gyakorlat a szakembereket? Meglátjuk pár év múlva ... BALÁZS ISTVÁN 1. A nevelési központ új épületszárny'! 2. Dr. Berze Nagy János népmesekutató, az iskola névadójának szobra a régi iskolaépület előtt 3. Reggeli lábbeliváltás az iskola folyosóján 4. Irodalomóra a könyvtárban FOTO: BOROS JENŐ veinkben. A hidas, vámos helyekre utal pl. Bánhida, Hidasnémeti vagy Vámospércs neve. A középkori városi élet egyik legnagyobb eseménye a hetivásár volt. Csoda-e hát, ha ezek neve is tükröződik helyneveinkben: Szombathely olyan helység neve, ahol hajdan szombati napokon tartottak piacot, de volt a régi Magyarországon Csütörtökhely is, meg Szerdahely, ahol a két jelzett napon folyt az adás-vevés. Vásczrosnamény neve is a régi vásárokra utal. Az emberi foglalkozás másként is előbukkan a helynevekből: a munkálkodó ember kiment a természetbe, s átalakította azt. Így született meg Pécs neve egy ,kemence, mészégető kemence’ jelentésű szláv pec főnévből, ahogy a vele némileg rokon hangzású Pest neve meg a szintén ,barlang, kemence’ jelentésű bolgár pest szóból. Az emberi tevékenységről kapta nevét Nagykálló, Nyírkálló neve is — emlékezzünk a kállai kettős nevű híres táncunkra; a kalló, posztoványoló (nemezkalapáló) malmokról. Ezzel függ öszsze elkallódik igénk is, amely eredetileg azt jélentette: a kallózás folyamán összetömörül, megfogyatkozik. A Lillafüred melletti Hámor s mellette a Hámori-tó meg a vashámorokról kapta nevét. Ezekben a ,pöröly, kalapács’ jelentésű német Hammer rejlik. A fizikai tevékenységhez kultikus, szellemi tevékenységek is társultak. A régi magyar id (üd, üdv) szó jelentése ,szent’ volt, az idház. s az ebből alakult egyház pedig eredetileg ,szent hely’-et, templomot jelentett. A Békés megyei Kétegyháza például olyan helyet jelölt, ahol két templom volt, a Bács-Kiskun megyei Kerekegyháza meg kör alakú templomáról kapta nevét. A Pest megyei Veresegyházá-1 piros téglatemplomáról, a Segesvár melletti Fehéregyházá-1 meg fehér falú templomáról nevezték el. Érthetően az egyház szentjei is belejátszottak a névadásba. A Hajdú-Bihar megyei Kismarja Szűz Máriáról elnevezett templom nevét őrzi, a Zala megyei Szentkozmadombja is egyházi eredetű: eredetileg Szent Kozma- Damján volt a falu neve a templom két védőszentjéről, de a Damján-1 már a nyelvérzék nem ismerte föl: félreértette, s úgynevezett népetimológiával elferdítette dombjá-ra. A bihari Szent elek is egyházi eredetű név — látszatra. Mert az 1500-as oklevelek szerint még Eszentelek volt a neve, s elején a szláv eredetű eszen anynyit jelentett: .kőrisfa’. A magyar nyelvérzék azonban nem tudott mit kezdeni a szláv szóval, s Szent-Elekre-re ,,-értelmesítette” a helynevet — létrehozva az „álszent” falut. Akadnak ilyen furcsaságok minden nyelvben: így lett a magyar személynévi eredetű Szatmár-ból a románban Satu Maré — mivelhogy a satui maré ott azt jelenti: ,nagy falu’. A Petőfi által is megörökített, s Csontváry által is megfestett híres tátrai Tarpatákivízesés neve is félreértés eredménye: a szepesi szász Kohlbach-ot fordította a múlt században magyarító Hunfalvy János így, azt vélvén, hogy a szóban a .kopasz, tar’ jelentésű német kahl lappang, holott a .hideg’ jelentésű kait-nak felel meg a név előtagja. Hidegpatak lett volna tehát az igazi, helyes neve — s aki kételkedik benne, mártózzék meg a vizében. S jegyezzük meg, ha már a vizekről beszélünk, hogy a tatai öreg-tó partján álló (Tata)tóváros neve is egyfajta tévedésen alapul: az oklevelek szerint eredetileg Tótváros nevet kapott a helység az itt élt szláv lakosságról, de a tó közelsége miatt a nyelvérzék íó-ra változtatta a tót-ot. < Van aztán arra is példa, hogy nem tévedésből, hanem nagyon is tudatosan változtatják meg egyegy helység nevét: így lett a nem egészen hízelgő Szilasbalhás nevéből Mezőszilas, Szolgaegyházá-ból Szabadegyháza, a Svábhegy- bői Szabadság-hegy. Tudatosan keresztelte Kazinczy Ferenc a zempléni Bányácska falut Széphalom-ra, Győrszentmárton-1 pedig Pannonhálmá-ra. SZILAGYI FERENC 21
