Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-10-18 / 21. szám
— Ha a mai hetedikes, nyolcadikos gyerekeket itt látom öt év múlva is, akkor elmondhatom, hogy jól dolgoztunk — mondja Rubóczky András igazgató. Sietve hozzáteszem, hogy mint tanár, mint a besenyőtelki iskola vezetője persze ő is azon dolgozik, hogy tanítványai évismétlés nélkül, eredményesen fejezzék be az általános iskolát. A még tanuló, vagy dolgozó volt tanítványokat a község nevelési központjában szeretné viszontlátni, amelynek a tanév kezdete óta része az általános iskola is. A nevelési központ fogalmát az Oktatási és a Kulturális Minisztérium 1977-ben kiadott közös irányelve tette közismertté a szakemberek körében, s mibenlétéről a szélesebb közvélemény is egyre több tapasztalatot szerezhet, hiszen napjainkban már hetven hasonló intézmény működik, másokat pedig most terveznek vagy építenek, elsősorban községekben és új lakótelepeken. Működésükre szolgáljon például a Heves megyei Besenyőtelek nevelési központja, melynek tervezését, megvalósítását és kezdeti eredményeit szakmai berkekben — s ami még fontosabb — magában a faluban egyaránt elismeréssel fogadták A községi általános iskola korábban egy öt tantermes központi épületben és ideiglenesen néhány környékbeli házban elhelyezett tanteremben működött. Diák sok volt, tanterem kevés, ezért délelőtt és délután is tanítottak. Az egyműszakos tanításhoz új tantermekre volt szükség, s hiányzott a községből egy korszerű könyvtár, mozi, művelődési ház is. Megfelelő helyiség hiányában az is állandó gondot okozott, hogy hol tartsák a termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlését, a bálokat, s az egyéb népesebb rendezvényeket. Hosszú listája ez az igényeknek, s kielégítésük jókora összegbe kerül. A község vezetői, s a megyeiek — akik nem egy, nem is két község hasonló gondjaival találkoztak már — úgy vélték, hogy Besenyőtelek megfelelő hely a kísérletezésre: vajon a falusi oktatásművelődés és közösségi élet fejlesztése megoldható-e egy nevelési központtal, s ha igen, miképpen. A tervező, Veres Zoltán — aki egyébként maga is besenyőtelki — a régi öt tantermes iskolával, s az iskolai műhellyel, mint „magépületekkel” építette egybe az új épületrészeket. Nemcsak szépen, de praktikusan is. Hatalmas ablakok világítják meg az öt új tantermet, amelyekben — most már egy műszakban — kabinetrendszerű oktatás folyik, azaz minden tantárgyat külön szaktanteremben adnak elő. Az új épület földszintjén háromszáz személyes színház- és moziterem van, mellette tágas tornaterem. Köztük harmoniikaszerűen elmozdítható falat helyeztek el, így egy bál vagy falugyűlés alkalmával akár ezer embert is befogadhat e két helyiség. Szemben, a tágas folyosóról a klubszoba és a közös iskolai-községi könyvtár nyílik, és az új épületben kezdte meg a rendelést a gyer- 1 • mekfogászat is. Bekukkantunk a könyvtárba, amely ilyenkor délelőtt csak az iskolásoké. Magyarórájukat tartják itt a hetedikesek, Petőfi költészetéről szólnak a kérdések és válaszok. Olykor egy-egy gyerek a katalógusfiókokhoz megy, feljegyzi a keresett könyv számát, leemeli a polcról a kötetet, majd a többieknek is felolvassa a kért idézetet. Társa a házifeladatot ismerteti: azt kellett összeírni, milyen Petőfi-kötetek, a költőről szóló tanulmányok találhatók a könyvtárban. — Igyekszünk elérni, hogy a gyerekek ne csak a tankönyvből szerezzék ismereteiket, felismerjék az olvasás fontosságát, Hegedűs Géza író szavával élve: „az olvasás gyönyörűségét” — mondja az igazgató. — Ehhez kitűnő terep a kilencezer kötetes új könyvtár, amelyet tizenötezresre szeretnénk gyarapítani. ZAMÁRDITÓL TARPATAKIG Földrajzi neveink nyomában II. Nyelvi barangolásunk során legutóbb Balatonfüred nevénél álltunk meg egy percre, megállapítva, hogy az bizony nem a fürdik igével függ össze, hanem a fürjek nevéről kapta nevét. Nos, hogy valamilyen állat legyen egy helység névadója, az igen gyakori eset nálunk is, de a világ minden népénél. Nem kell nagyon messzire mennünk Fiired-től: ott van a Balaton déli oldalán Zamárdi: ebben meg a fülesek, a csacsik neve rejlik, hiszen régen sok csacsifogat volt a Balaton környékén — olykor még ma is akad. Az alföldi Szarvas városa az agancsos rőtvadakról kapta nevét, a „hírős város” Kecskemét nevében meg a mekegő háziállatok neve rejlik. A hosszú nevű Hódmezővásárhely a Hódtava körül épült, ez meg a nálunk ma már kipusztult vízi rágcsálókról, a hódokról kapta nevét. A Petőfi verséből ismert kis Túr folyó neve szláv eredetű, s azt jelenti: ,ős tulok’. Ugyanez a szól lapul Mezőtúr és Túrkeve város nevében is. A szövetkezetéről híres Pest megyei Sasad nevében a sasmadár nevét ismerhetjük fel. A szatmári Nagykároly helység nevében nem a német Kari (~ Kerl)-nek megfelelő Károly személynevünk rejlik, hanem a karvaly madárnévnek ősibb karuly alakja. Persze nemcsak állatok, hanem növények . is lehetnek névadók. Az Arany János által is megénekelt Nagykőrös címerében kőrisfa áll: nem ok nélkül, mivel kőrisfaerdőről kapta nevét, míg a régi Szilágy megye — s a Baranya megyei Szilágy község, a szilfákról. A Veszprém megyei Nyárád — s van ilyen mellékfolyója a Marosnak is — a nyárfákról neveztetett el, s nem nehéz kitalálnunk, hogy Balatonalmádi meg az almafákról. A -d mindhárom esetben — Szilágy Szilád volt eredetileg — kicsinyítő képző. Eger s Egerszeg (Zalaegerszeg) nevében az égerfa nevét fedezhetjük fel. A Börzsöny és a Mátra között húzódó Cserhát hegység a cserfákról kapta nevét, de azt már nem könnyű kitalálni, hogy a Börzsöny legmagasabb pontja, a Csóványos a csalán közszó tájnyelvi csóvány változatától kapta nevét, mivelhogy bőven termett rajta a csípős növény. Cegléd nevében is már csak nyelvészek ismerik fel a ,fűzfa’ népies cegle, cigié nevét. Nemcsak a természet — állatok és növények — szerepelnek helyneveinkben, hanem a megtelepült ember is a maga foglalkozásával, mindennapos tevékenységével. A Pest megyei Solymár onnan kapta nevét, hogy ez volt a királyi solymászok faluja, a Szolnok megyei Fegyvernek meg a fegyverhordozók lakóhelye volt. A Sopron melletti Lövérek s délebbre Zalalöoő a határőr íjászok, a lövők nevét őrzi: mert itt húzódott a nyugati védővonal, az őrség. A városi műveltség, az ipar, a kereskedelem is rajta hagyta nyomát helységneveinken. A város elemű helynevek (Városlöd, Tóváros) a hajdan ott állott vár-ró) kapták nevüket, de ma már vár-(rom) nélkül is várossá lehet egy helység, mint például Dunaújváros. A várral ellátott városok vámot szedtek az arra haladó szekeresektől, de a hidaknak is hasonló szerepük volt: ezért találhatók meg régi helyne-20
