Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-10-18 / 21. szám
Hazánk a nyolcvanas években FARASZT-E A PARASZT ? — Mitől „paraszt” a paraszt? — Ha egy mezőgazdaságban dolgozó (munkástól megkérdeznénk, parasztnak tartja-e magát, bizonyára tiltakozna. A magyar nyelvben a paraszt szónak becsmérlő mellékjelentése is van, igaz, már eltűnőben — a paraszttal együtt. A mezőgazdasági népesség túlnyomó többsége, területenként változó módon, földművesnek, gazdának nevezi magát. — Kik hívták őket parasztnak? — A lenéző mellékjelentést az úri rétegek használták. Másrészt a tudományos, a publicisztikai nyelvben is élt a kifejezés — nem ezzel a rossz mellékízzel: a családi közösségben mezőgazdasági termelést folytató, hagyományos életmódmintákat követő népességet jelölték vele. Vannak, akik csak a kisárutermelő vagy csak az önellátó gazdálkodást folytató falusi családokra alkalmazták, tehát gyökeresen ellentétes értelemben. Némely nézetek szerint e két réteg eleve két társadalmi osztálynak a része: a föld nélküli, uradalmi cseléd — az agrárproletár — a munkásosztályhoz tartozik, a húszholdas gazda pedig — esetleg — falusi kistőkésnek mondható. — Sok keserű tapasztalatot hozott a magyar faluban az ötvenes évek eleje. Hogyan látja ezeket az éveket a szociológus? — Ha nagyon durván akarom jellemezni a fejlődésnek ezt az időszakát: alapvetően az határozta meg, hogy az egész gazdaságpolitika központi célja a centralizáltan végrehajtandó, feszített ütemű iparfejlesztés volt. Ennek terheit résiben a mezőgazdaság, illetve a parasztság viselte. A folyamat, amely falun, a mezőgazdaságban megindult, 1956 után is folytatódott, természetesen jó néhány különbséggel. A feszített ütemű iparfejlesztés következtében 1949 és 1956 között sokan elvándoroltak a mezőgazdaságból, ezért 1956-ban a parasztság létszáma lényegesen kisebb volt, mint a szocialista fejlődés kezdetén. Megszűnt a beszolgáltatás rendszere, a téeszszervezés lényegesen demokratikusabb úton folyt. — Ügy tudom, a létszámcsökkenésen kívül a lényeges változást az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a mezőgazdaság szocialista átszervezése — második átszervezése — hozta. Ez más úton indította el a parasztságot. — Vannak, akik azt mondják, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megalakulásával végleg megszűnt a parasztság. Én nem hiszem, hogy nagy társadalmi kategóriák egyik évről a másikra megszűnnének. Inkább arról van szó, hogy a parasztság átkerült más termelési viszonyok közé. Az elparasztiatlanodás folyamata pedig a termelőszövetkezetek fejlődésével párhuzamosan zajlott le. Mégpedig háromféle módon. Az első a már említett elvándorlás. A második útvonal: akik a mezőgazdaságot elhagyták, ipari keresővé váltak, de az átalakuló falusi társadalomban maradtak. Ők az ingázó munkás népesség, amelyről mostanában elég sok szó esik. Bizonyos mértékig ma is kötődnek a mezőgazdasági termeléshez, részint a háztáji és kisegítő gazdaságok, részint az otthon maradó családtagok révén. — E két csoport szó szerint kilépett a parasztságból. De mi történt azokkal, akik a mezőgazdaságban maradtak? Ervényes-e rájuk is ez a tendencia? — A mezőgazdaságban maradt parasztság útja — a harmadik lehetőség — megint csak 6 Beszélhetünk-e még paraszti osztályról? Az a folyamat, amelyet nem túl szép szóval elparasztiatlanodásnak nevezünk, sokak szerint már lezárult. Mások ágy vélik, utolsó szakaszában van. Megint mások úgy tartják, hogy még hosszabb ideig lehet parasztságról beszélni. Mi a mezőgazdasági népesség - vagy a termelőszövetkezeti parasztság - helye a mai magyar társadalomban? Hogyan értelmezhető a munkásosztály és a parasztság közeledésének folyamata? Erről kérdezem Kolosi Tamás tudományos kandidátust. két ágra oszlik. Az állami gazdaság dolgozóiról a többség nem vitatja, hogy ma már nem parasztok; az állami gazdaságok fizikai állományát a hivatalos statisztikák is a munkásosztályhoz sorolják. A másik elágazás a termelőszövetkezet ... — A választóvonal: a szövetkezeti tulajdon? Gondolom, bármennyire közeledik is a termelőszövetkezeti parasztság a munkásosztályhoz, nincs szó beolvadásról. — A szövetkezetek szervezése — mind a kisiparban, mind a mezőgazdaságban — nyilvánvalóan azt a célt szolgálta, hogy a kisárutermelő réteget a nagyüzemi termeléshez, a szocialista termelési viszonyokhoz vezesse át. Ez megvalósult az ipari szövetkezetekben. S meggyőződésem, hogy ez ma már a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben is megtörtént. Vagyis átalakult a tulajdonforma, előtérbe került a vállalati jelleg. Ezzel párhuzamosan az állami tulajdonon belül növekedett a vállalatok szerepe. Napjainkban a szövetkezeti és az állami tulajdon között öszszehasonlíthatatlanul kisebb a különbség, mint a hatvanas évek elején volt. Ma már a szövetkezet nem osztályt elkülönítő tulajdonformaként, hanem sajátos gazdasági feltételek által meghatározott, másfajta gazdálkodási módként létezik. Gazdasági szabályozása másfajta érdekeltségi viszonyokat tesz lehetővé. — Megváltozott a mezőgazdasági munka is. Elég a gépesítést, az iparszerű termelés elterjedését említenünk. — Számunkra azonban jelentősebb a változás, amely a munkaszervezetben következett be. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek kezdeti időszakában, sőt, még a hatvanas évek második felében is régi munkaszervezeti formák szerint működtek. A részesművelésre gondolok — a jövedelemelosztásban a munkaegységre. Mostanra ez lényegében megszűnt. A termelőszövetkezetek mai munkamegosztási rendje nem sokat különbözik más népgazdasági ágakétól. — A parasztság egyik fontos jellemzője volt, hogy nem kapcsolódott be a nemzeti munkaerőpiacba. Mi a helyzet ma? — A termelőszövetkezetek aktív keresőinek többsége söha életében nem volt kisárutermelő paraszt. A szakképzettségeket igénylő tevékenységekben olyanok dolgoznak, akik ipari, építőipari vagy közQekedési munkahelyről jöttek. A szakképzetlen dolgozók nagyobbik része is működött már a mezőgazdaságon kívül. Például, amikor a nagy építkezések folytak, a szakképzetlen dolgozó elment építőipari segédmunkásnak, mert otthon nem jutott megfelelő kereseti forráshoz. Amikor a termelőszövetkezetek fellendültek, akkor ugyanez a szakképzetlen munkaerő visszament a mezőgazdaságba — ma is termelőszövetkezeti dolgozó. A téesztagok jövedelmi helyzete, életkörülményei erőteljesen átalakultak. Az állami ipar munkásainak és a mezőgazdasági szövetkezetek dolgozóinak a jövedelme kiegyenlítődött. — Említette, hogy a nagyüzemi mezőgazdaságban és az iparban hasonló a munkamegosztás rendje. Megfelel ennek a mezőgazdasági népesség rétegeződése? — Többé-kevésbé. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben éppúgy vannak vezetők, szakértelmiségiek, ügyviteli dolgozók, szak-, betanított és segédmunkások, mint az állami iparvállalatoknál. — Mégis van valami különbség a Ganz- MÁVAG és a dabasi Fehér Akác Tsz segédmunkása között? — Van, csakhogy sokkal nagyobb a különbség a Ganz-MÁVAG Budapesten élő, munkáscsaládból származó és a Dabasról bejáró segédmunkása között, mint a bejáró és az otthon, a téeszJben dolgozó segédmunkás között. Az, hogy az utóbbi kettő falun él, közös életkörülményeket jelent, s ebbe beletartozik sok minden, a lakóhely ellátottságától a vásárlási lehetőségeken át például a lakáshelyzetig. Aki Dabason él, családi házat épít, a budapesti lakos pedig állami lakáshoz szeretne jutni. S, mint már mondtam, az ingázók a háztáji és a kisegítő gazdaságok révén kötődnek a mezőgazdasághoz is. — Hogy „merre tart” a parasztság? A paraszti jelleg megszűnése, a munkássá válás felé, s ez beleillik az osztályok és rétegek közeledésének folyamatába. A társadalmi különbségek összessége .szempontjából nyilvánvaló, hogy egyre kisebb ennek a folyamatnak a jelentősége, és egyre nagyobb nem a tulajdontól, hanem a munkamegosztástól, a konkrét életkörülményektől függő, új típusú rétegeződésé. Paradox, hogy viszonylag sokat tudunk az előbbi tendenciáról és viszonylag keveset az utóbbiról. Vagyis a társadalmi szerkezet kutatásában pillanatnyilag az a fő gond, hogy ma már viszonylag sokat tudunk arról, aminek a jelentősége egyre inkább csökken, és viszonylag keveset tudunk arról, aminek a jelentősége egyre inkább növekszik. Sok tényező, ismeret, koncepció van a birtokunkban a társadalmat külön-külön differenciáló mechanizmusokról; azt kevésbé tudjuk, hogy ezek a különbségelemek mikánt kapcsolódnak, hogyan alkotnak különbségrendszert. A társadalmi struktúra kutatásának következő nagy feladata: ennek vizsgálata és megválaszolása. SZÉKY JANOS
