Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-10-18 / 21. szám

Kerti kisgépek bemutatója Az idei Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vá­sár a hatvankilencedik volt a sor­ban. Történetüket a Széchenyi István alapította Lófuttató Tár­saság utódjának, az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek 1857-ben megrendezett általános mezőgazdasági kiállításától szá­mítjuk. Napjainkban a budapesti mezőgazdasági szakvásár — a veronai és a Növi Sad-i mellett — a legnagyobb hasonló jellegű ren­dezvények közé tartozik Európá­ban. Ezekre a kiállításokra ötéven­ként kerül sor, ezért az OMÉK al­kalmat nyújtott az elmúlt öt esz­tendő mezőgazdasági és élelmiszer­­ipari fejlődésének lemérésére is. Száznál több hazai vállalat, gazdaság, intézmény, valamint 24 ország és Nyugat-Berlin hozta el újdonságait. Megkülönböztetett fi­gyelem kísérte a termelési rend­szerek — a növény- és állattartás technológiáit szigorúan előíró, a termelés és értékesítés feltételeit megszervező társulások bemuta­tóit, amelyeknek igen nagy részük van mezőgazdaságunk fejlődésé­ben, abban, hogy egyre inkább va­lósággá válik az OMÉK egyik jel­mondata: „Az élelmiszer a mi kőolajunk.” Ám ahogy az ásvány­olaj is feldolgozva értékesebb, igaz ez a húsra, gabonára, zöld­ségre, gyümölcsre is. Ezekben az években 1 százaléknyi mezőgaz­dasági növekedést 1,4 százaléknyi élelmiszeripari növekedés követ, s ez az arány az utóbbi javára a jövőben valamelyest tovább nö­vekszik. Ezt kívánják export­érdekeink, s az egyre igényesebb hazai közönség is. Jó volna, ha mihamarabb általánossá válna az a minőség — mind a feldolgozás, mind a csomagolás esztétikuma tekintetében — amelyet a vásár rendkívül igényes élelmiszeripari bemutatóján láthattunk. A nagyközönség persze elsősor­ban vásárló szemmel nézett körül. Ám ugyancsak látványos volt a gépbemutató — érdekes volt látni az elmúlt ötven év traktortípu­sainak bemutatása mellett a leg­újabb 360 lóerős Rába-Steigert — FUTÓ: HADAS JÁNOS — MTI szívesen nézelődtünk az istállók körül, ahol azokat az állatfajtákat láthattuk, amelyekre alapozva húsz év alatt háromszorosára nö­vekedett a hús- és tejtermelés. Nem annyira a szakemberék, mint a nagyközönség kedvéért mutat­ták be az ősi magyar állatfajtá­kat: a magyar szürke szarvasmar­hát, a rackajuhot, a kendermagos tyúkot. S mert a városi emberek között is egyre több a kertészke­dő — persze elsősorban azért, mert a háztáji gazdaságoknak nélkülözhetetlen a szerepe — a kisgazdaságokban, kertekben praktikus kisgépeket bemutató cé­gek is nagy teret kaptak a vásá­ron. Egyebek között a Német Szö­vetségi Köztársaság, Olaszország, Japán állított ki ilyen gépeket. A magyar mezőgazdaság fejlett­ségét, igényeit is tükrözi, hogy mit állítottak ki a külföldi cé­gek: Anglia és az NSZK egyebek között állattenyésztési gépeket, Franciaország szállítási és raktá­rozási berendezéseket, Hollandia üvegházi kisgépeket, Japán vegy­szereket, az Amerikai Egyesült Államok kiállítói mezőgazdasági know-how-kra is felhívták a fi­gyelmet. Gazdag választékkal je­lentkezett Kanada, Svájc, Svéd­ország és Üj-Zéland. ' — b — « 7

Next

/
Thumbnails
Contents