Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-10-18 / 21. szám

jr

AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA

A kétnapos ülésen a Minisztertanács ötéves munkaprogramját és a múlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló pénzügyminiszteri beszámolót vitatták meg. A Minisztertanács elnöke, Lázár György tartotta a kormányprogramot ismertető expozét, amelyhez több képviselő szólt hozzá.

Az ülésszakon felszólalt Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Pál József, a Rába Vagon- és Gépgyár lakatosa, dr. Petri Gábor, a Szegedi Orvostudományi Egyetem rektora, Biró Imre, budapesti római katolikus plébános, Simon Ernőné, cérnagyári munkásnő, Herczeg Károly, a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének főtitkára, Győré Sándor, az abonyi termelőszövetkezet elnöke és mások. A vita és interpellációk után a kormányprogramot az országgyűlés elfogadta.

LÁZÁR GYÖRGY:

„Kedvező folyamatok indultak el"

FOTO: TÓTH ISTVÁN — MTI

A Minisztertanács elnöke az ország politikai és gazdasági helyzetéről adott elemzést. Hangsúlyozta,, hogy a kormány legfontosabb kötelességei között tartja számon a szocialista demokrácia még teljesebb érvényre juttatását, a közélet tisztaságának., a közügyek intézésének társadalmi ellenőrzését. A társadalmi ellenőrzés egyik kiemelkedően fontos intézménye a szakszervezeti mozgalom, amelynek szerepével részletesen foglalkozott. Bejelentette, hogy a kormány és a szakszervezetek közötti folyamatos munkakapcsolatot a jövő-, ben továbbfejlesztik.

Gazdasági témákra áttérve arról szólt, hogy az elmúlt években a tervezettnél kisebb mértékben, de tovább fejlődött népgazdaságunk. A lassúbbodás okaként a világgazdasági korszakváltást nevezte meg, amelynek hatása alól egyetlen ország sem vonhatja ki magát. „Számunkra is parancsoló szükségesség, hogy mielőbb olyan minőséget érjünk el a . termelésben, amit ma még csak az élenjárók tudnak teljesíteni —, mondta, majd így folytatta beszédét:

— A külgazdasági kapcsolatok fejlesztése és a termelési szerkezet korszerűsítése számára nem a felismerések és az iránymutatások hiányoztak. A végrehajtásban mutatkozó elmaradás okai között jelentős szerepe van annak, hogy a tervben előirányzott célok teljesítéséhez megkésve dolgoztuk ki, ennélfogva nem is alkalmazhattuk kellő hatásfokkal az új helyzethez való gyorsabb alkalmazkodás közgazdasági eszközrendszerét, de annak is, hogy a feladatok nehezebbnek bizonyultak, a világgazdasági körülmények pedig kedvezőtlenebbül alakulták, mint hittük.

— Az alapvető társadalmi érdekek szempontjából átmenetileg még elfogadható szintre csökkentettük a növekedés ütemét, a felhalmozás és a fogyasztás előirányzatait, s a feladatok között első helyre tettük az egyensúly fokozatos helyreállítását. Egyidejűleg meggyorsítottuk azoknak a közgazdasági viszonyoknak a kialakítását. amelyek átgondoltabb, jövedelmezőbb, illetve takarékosabb gazdálkodásra késztetik a vállalatokat és intézményeket.

— Az előbbiek jegyében került sor az árrendszer és a közgazdasági szabályozók más elemeinek ismert átalakítására, a termelési szerkezet korszerűsítését, a gazdaságosság tokozását ösztönző olyan intézkedésekre, mint a hitelrendszer szerepének növelése, az állami támogatások megszigorítása, a költségvetés igazgatási kiadásainak csökkentése.

— Intézkedéseink hatására kedvező folyamatok indultak el. Ez legkézzelfoghatóbban a külkereskedelmi mérleg hiányának csökkentésében mutatozik meg.

A kormányfő beszédének nagyobb részét.a jövőnek szentelte:

— A mennyiségileg mérhető globális növekedésnél sokszorta nagyobb a jelentősége annak, hogy szellemi erőink jobb kihasználásával, a munka minőségének és szervezettségének javításával, a termelési költségek fajlagos csökkentésével, a szocialista gazdasági integráció előnyeinek kihasználásával mennyire és milyen ütemben tudjuk fokozni gazdaságunk értékalkotó képességét.

— A következő évekre tervezhető mérsékelt növekedés nem távlati cél, hanem szükségszerűség az egyensúly megteremtéséhez, a gazdaság megújításához, a gyorsabb fejlődéshez vezető úton.

— Céljaink elérésében, törekvéseink valóra váltásában növekvő szerepe lesz annak, hogy az állami irányítás minden lépcsőfokán — de elsősorban a kormányban — emeljük a vezetés színvonalát, előrelátóbbá és összehangoltabbá tegyük a tervezést, javítsuk a gazdasági szabályozást, fokozzuk az ellenőrzést és következetesebben érvényesítsük a felelősséget.

Lázár György bejelentette, hogy a kormány több figyelmet fog fordítani a vállalatok szervezeti rendszerének folyamatos korszerűsítésére, s azt is, hogy az 1981—85 közötti hatodik ötéves tervben a nemzeti jövedelem évi, körülbelül 3 százalékos növelésére lesz lehetőség.

— A nemzeti jövedelem elosztásának tervezésekor abból kell kiindulnunk, hogy a belföldi felhasználás csak kisebb mértékben emelkedhet, mint maga a nemzeti jövedelem. Közelebbről ez azt jelenti, hogy a lakosság fogyasztása évről évre némileg növelhető lesz, de beruházásokra nem fordíthatunk többet, mint a jelenlegi ötéves terv időszakában.

— Az életszínvonal-politikában azt a nem kis erőfeszítést kívánó feladatot tűzzük magunk elé, hogy biztosítsuk a már elért eredmények megőrzését és megszilárdítását, s gazdasági alapot teremtsünk ahhoz, hogy az életkörülmények javításában a legfontosabb területeken, ha csak szerény mértékben is, de előbbre léphessünk. Eddigi gyakorlatunkat folytatva, a jövőben is kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy megőrizzük a vásárlóerő és az árualapok összhangját, hogy lehetőségeinkkel arányban tovább javítsuk elsősorban a dolgozó nők helyzetét könnyítő szolgáltatások színvonalát.'

Az ismertetett kormányprogram kimondja, hogy az ipar termelési szerkezetének korszerűsítésében változatlanul megkülönböztetett fontosságot tulajdonítunk a nemzetközi szakosításból adódó előnyök kihasználásának. A munkaprogram tartalmazza továbbá a tudomány, a kultúra és az oktatás fejlesztését, az államigazgatás korszerűsítését. Az expozé a nemzetközi politika kérdéseiben is állást foglalt: Magyarország számára nincs sürgetőbb, mint a fegyverkezési hajsza megfékezése.

KÁDÁR JÁNOS:

„A nemzet összefogásának új és szilárd alapjai vannak"

A Magyar Szocialista Munkáspárt nevében az első titkár először a nemzetközi kérdésekhez szólt hozzá:

— Célunk világos, a fő nemzetközi kérdésekben álláspontunk közérthető: az enyhülésért, egy békésebb világért küzdünk. A fegyverzet alacsonyabb szintjén megvalósuló egyenlő biztonság hívei vagyunk. Változatlanul az a nézetünk, hogy a nemzetközi életben szükségszerűen jelentkező minden vitás kérdést tárgyalásos, politikai úton kell megoldani. Az a véleményünk, hogy a madridi tanácskozásnak is konstruktív munkával elő kell segítenie a záróokmány megvalósulását. Ez a célja az előkészítő értekezleten beterjesztett magyar napirendi javaslatnak is. Véleményünk szerint a madridi tanácskozáson tárgyalni kell a helsinki értekezlet résztvevőit érintő összes fontos kérdésről. Ezen belül kiemelten üdvözölnénk, ha Madridban egyetértés születne abban a nagyfontosságú kérdésben, hogy 1981-ben megtartsák a katonai enyhülés és leszerelés kérdéseivel foglalkozó európai konferenciát.

— Amikor hangsúlyozzuk, hogy

készek vagyunk az együttműködésre minden reálisan cselekvő politikai tényezővel, akkor hozzátesszük: a tőkés világban ilyen kapcsolat csak azokkal alakulhat ki, akik valóságunkat, a Magyar Népköztársaságot a te. yeknek megfelelően fogadják el, akik tiszteletben tartják, hogy népünk a szocializmus építésének útján jár, és azon fog járni a jövőben is. Akik ezt tudomásul veszik — s nekünk egyéb feltételünk nincs — azokkal készek vagyunk mindenféle értelmes együttműködésre, beleértve azt a törekvést is, hogy a világon béke legyen.

A nemzetközi kérdések kapcsán két szocialista országgal külön is foglalkozott Kádár János.

— A lengyelországi eseményeket lépünk nagy figyelemmel és bizonyos aggodalommal figyelte. A lengyel nép nehéz történelmi útján — a mi népünkhöz hasonlóan — sokat szenvedett. Politikai, gazdasági és kultu"ális kapcsolataink, a tömegek széles körű érintkezésének révén mint part nerek is érdekelve vagyunk, abban, hogy a Lengyel Népköztársaság helyzete szilárd legyen.

2