Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-10-04 / 20. szám
ILLYÉS GYULA Mátyás király meg az igazmondó juhász Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték egymást. Mondja a burkus király: — Azt hallottam, hogy magának arany szőrű báránya van. — Igaz — mondja Mátyás —, van nekem a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom, meg van egy olyan juhászom, hogy az még sosem hazudott. Mondja a burkus király: — Én megmutatom, hogy fog hazudni! — De — mondja Mátyás király — nem hazudik ez, olyan nincs! — De én megmutatom, hogy hazudik, mert én megcsalom, de úgy, hogy muszáj hogy hazudjon. — Fogadok akármibe, hogy nem hazudik — mondja Mátyás király. — Fele országomat odaadom. — Én is odaadom fele országomat, ha nem hazudik — mondja a burkus király. Jó, kezet fognak. Avval jó éjszakát mond a burkus király, és megy haza a szállására. Ott felöltözött a burkus király közönséges parasztgúnyába, és indult ki rögtön a tanyára a juhászhoz. Köszönti a juhászt, az visszaköszönti: — Isten hozta, király uram! — Honnét ismersz te engemet, hogy én király vagyok? — Megismerem én a szaván, hogy maga király — mondja a juhász. Azt mondja a burkus király: — Adok én neked sok pénzt, ráadásul hat lovat meg hintót, csak add nekem az aranyszőrű bárányt. — Jaj — mondja a juhász —, a világért se adnám, mert felakasztatna Mátyás király. Még több pénzt is ígér neki a burkus király. De nem, a juhász nem állt kötélnek. Hazamegy nagy búsan a burkus király a szállására, és csak búsul és búsul. Ott volt a leánya is. — Ne búsuljon — mondja az a leány —, mert elmegyek én ahhoz a juhászhoz egy csomó színarannyal; én majd megcsalom. Vitt egy ládácska színaranyat a lány és egy üveg bort, jó mézesen, hogy a juhászt megcsalja. De azt mondja neki a juhász, hogy neki nem szűkös a pénz! Mátyás király meg felakasztja, ha megtudja, hogy hova lett az aranyszőrű bárány. Addig-addig beszélt a leány, addig incselkedett, hogy végül megitták a bort is. De a lánynak kellett elébb innia belőle. Látni akarta a juhász, nem tett-e valami élőt beléje. Nem. A bortól olyan kedve kerekedett aztán a juhásznak, hogy utoljára azt mondja: odaadja a bárányt, ha a leány hozzá megy rögtön feleségül. Pénz néki nem kell, mert pénze van elég. Sokat szabódott a leány, de végül mégis beleegyezett. Azt mondja aztán a leány a juhásznak: — Nyúzd meg a bárányt; a húst edd meg, nékem a húsa nem kell, csak a bőre. Megnyúzza a juhász. Hazavitte a leány nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét. No de örvendezett az apja, hogy a leánya meg tudta csalni a juhászt. Eljött a reggel, búsult erősen a juhász, hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak, hogy ne tudja meg, hogy az aranyszőrű bárány elveszett. Indult a kastélyba, és útközben elpróbálta, hogyan is fog hazudni, ha a király elé kerül. Beszúrta botját egy egérlyukba, a kalapját rátette a botra. Elhátrált aztán tőle, meg feléje ment, köszöntötte király uramnak. Monda a király nevében saját magának: — Mi újság a tanyán? Mondta erre ő, a maga nevében : — Ott biz nincs más, csak az, hogy az aranyszőrű bárány elveszett; a farkas megette! Mikor kimondta, megijedt. — Hazudsz, mert akkor a többit is megette volna! Avval kivette a botját, és ment tovább a király kastélva felé. Ismét talált egy egérlyukat, ismét beletette a pálcáját, reá a kalapját, és köszöntötte király uramnak a botot. — Mi hír van a tanyán? — Nincs egyéb, csak az aranyszőrű bárány bedöglött a kútba. — Hazudsz — vélte hallani a király hangját —, mert a többi is bedöglött volna! Ismét kivette pálcáját, és ment tovább a kastély felé. Harmadszor is talált egy egérlyukat, belétette a pálcáját, reá a kalapját, és köszöntötte király uramnak a botot. — Mi újság a tanyán? — Ellopták az aranyszőrű bárányt. — Hazudsz — mondta a király —, mert a többit is ellopták volna! Kivette most is pálcáját, és ment tovább Mátyás király palotájába. A burkus király is ott ült a leányával az asztalnál. Bemegy a juhász, és köszönti a két királyt és a leányt is. A bőrt már oda is vitte volt a burkus király, és most várták mind, hogy hazudik-é a juhász. Mert ha hazudott volna, Mátyás király a fogadással elvesztette volna a fele királyságát. — Mi újság a tanyán? — kérdi Mátyás király. — Nincs semmi egyéb, mint hogy az aranyszőrű bárányt egy szép fekete báránnyal elcseréltem. Nagy volt Mátyás király öröme. — Hát hozd bé a bárányt — mondja a juhásznak. De azt mondja a juhász: — Ott ül középhelyt a két király közt. — Éljen! — mondja Mátyás király a juhásznak. — Nem hazudtál! Ezért neked adom a burkus királynak a fél országát, amit tőle elnyertem. — No — mondja a burkus király —, én is odaadom a leányom, úgyis megszerették egymást. És így lett a juhászból burkus király. 26
