Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-10-04 / 20. szám

korlátozódik. Sokkal inkább a konferenciák szüneteiben folytatott magánbeszélgetések adják az igazi impulzust. Nem is szólva arról, hogy itt az ember személyesen találkozhat a mindeddig csak a publikációk alatt, vagy a katalógusökban olvasott nevekkel. Egyiket ezért, a másikat azért tisztelem és most kicserélhetjük gondolatainkat. Ha kell, vitatkozunk. Tehát minden testet ölt, minden elevenebbé válik. Ilyen emlékezetes találkozás volt most például Borsa Gedeonnal, aki a magyar bibliográfia egyik legjelentősebb képviselője, dr. Havasi Zoltánnal, a Széchényi Könyvtár főigazgatóhelyettesével, vagy — igaz, hogy vele már régi a kapcsolat, de szeretem minden alkalommal felújítani — Rózsa Györggyel, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának igazgatójával. És a Széchényi Beszerzési vagy Kézirat Osztályával. Megtudni, hogy mások miképpen csinálják, az mindig figyelemre méltó.

— Minden könyvtárosnak van valamilyen kedvenc kutatási területe, szívügye, amely nem feltétlenül kapcsolódik a szorosan vett munkaköri feladatához, önnek mi a hivatásán belüli legkedvesebb elfoglaltsága?

— A történelemkutatás. Elsősorban a reformkor, a szabadságharc, és az azt követő magyar emigráció, valamint a köréjük csoportosuló angolok története.

— Tehát a magyar—angol kapcsolatok a XIX. században. Mindemellett ön író is.

— Valóban, én Angliában élő

magyar Írónak tekintem magamat. Már számos könyvem megjelent, tíz vagy tizenkettő, és éppen ezért sajnálom, hogy itthon csak mint könyvtárost és tudóst tartanak számon. Remélem, hogy a jövőben, mindazok számára, akikben él és dolgozik a magyarságtudat, tágabb lehetőségek nyílnak majd idehaza is önmaguk megismertetésére.

— A könyvtáros szemével mi a kapcsolatok szorosabbra fűzésének a módja?

— Főként történelmi jellegű, angol nyelvű magyar vonatkozású könyveket szeretnénk kapni és bármely tudományos igénnyel írt munkát, amely új felfedezésekről, vagy kutatásokról tudósít. Ezért például az Akadémia teljes sorozata érdekes számunkra. Ennek egy részét cseréljük, a másik részét vesszőik- Az a fontos, hogy tudjunk minden megjelenő műről, hogy adott esetben szorgalmazhassuk a fordításokat, ha hitünk szerint angolul érdeklődést kelthetnek.

— Most is minden szabad percében dolgozik, kutat.

— A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában keresem az adatókat készülő monográfiámhoz, amelynek még nagyon az elején tartok. Egy szabadságharckorabeli angol ügynök, Blackwall iratait helyezték itt letétbe. Azért szeretném tanulmányozni ezeket a dokumentumokat, mert fontos adalékok a magyar—angol kapcsolatok tanulmányozásához.

M. É.

hány magánszemély. Természetesen mai tevékenységünk már sokban eltér a kezdetitől. Két fő feladatcsoportunk van: az egyetemi szintű magyar tanulmányok segítése, valamint az alsóbb fokú ismeretterjesztés.

— Kérem, beszéljen ezekről bővebben.

— Az első feladatcsoportunk fő célja az amerikai magyarság történetének feltárása, feldolgozása. Sokféle eszközt felhasználunk. Ösztöndíjat adunk arra érdemes magyarországi és USA-beli kutatóknak. Munkájukat könyvekkel, kiadványokkal, bibliográfiák öszszeállításával segítjük. Harmincezer kötetes könyvtárat gyűjtöttünk össze, ezen kívül irattárunk és mélyinterjúkkal „megtöltött” hangszalagtárunk van. A szakszerűbb rendszerezés és tárolás érdekében néhány egyházi gyűjteményt — a tulajdonjog változatlanul hagyása mellett — mi őrzünk. Ezenkívül kapcsolatban állunk más gyűjteményekkel is. Legújabban számítógépes, adatbankos megoldással is kísérletezünk.

Az ismeretterjesztő munka elsősorban a hétvégi iskolák, tánccsoportok munkájának segítését jelenti. Kiadványokkal, angol nyelvű tájékoztató könyvekkel, a Magyar Tanulmányok Lapja című

periodikánkkal irányítjuk a tájékoztatást.

— Magyarország milyen segítséget nyújt munkájukhoz?

— Nagyon sokat segítünk egymásnak. Érdekes módon a korai magyar lapok inkább az óhazában maradtak meg: az otthoni könyvtárak sok olyan hazaküldött újságot őriznek, amelyek az USA-ban már eltűntek az idők folyamán. Ezek mikrofilmezése nekünk is igen hasznos. És tulaj donképpen még át sem láthatjuk, mennyi korabeli levél, dokumentum lapul otthoni irattárak, magángyűjtemények mélyén. Az amerikai magyarság kutatása közös ügy: csak a közös, összehangolt kutatás vezethet igazi eredményre.

— Hogyan értékeli a könyvtárosok mostani tanácskozását?

— Néhány nap alatt nem érhetünk el tudományos eredményeket — de ez józan ésszel nem is lehetett célunk. A reális cél — és ezt szerintem elértük — csak az lehetett, hogy kölcsönösen megismerjük egymást, egymás lehetőségeit és problémáit. A megismerés alapján elindulhatunk az együttműködés felé. A mostani találkozó haszna (a tudományos haszonról beszélek) majd néhány év múlva érik be: az idő folyamán együttesen elért tudományos eredményekben. Én hosszú távon gondolkozom. S. P. J.

13