Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-10-04 / 20. szám
Tudományos konferencia hazai és külföldi magyar közgazdászok részvételével 150 ÉVE JELENT MEG A HITEL Mi a titka annak, hogy egy 1830- ban megjelent könyv — még ha „nem kézzel írott könyv”-ről van is szó Arany szavai szerint —, külföldön élő magyar közgazdászok tucatjait vonzotta Budapestre? A Magyar 'Tudományos Akadémia, a Magyarok Világszövetsége és a Magyar Közgazdasági Társaság által rendezett konferencián ugyanis ott volt a külföldön élő magyar közgazdászok színe-java. Az Amerikai Egyesült Államokból: Balassa Béla, Bálintffy József, Demény Pál, Elek S. Péter, Gönye K. László, Horchler Gábor. Horváth János, Marer Paul, Potoczky István, Szabó-Pelsőczi Miklós és Zsoldos László; Kanadából: Hajdú Csaba; Brazíliából: Engelberg William és Szenttamásy Egon; Angliából: Balogh Tamás, Boross F, László, Gábor André, William de Gelsey, Káldor Miklós és Ray György; Franciaországból: Kárász Arthur; Svédországból: Asztély Sándor; Belgiumból: Bárdos-Féltoronyi Miklós; Hollandiából: Szász Andre és Svájcból: Lámfalussy Sándor, Nötel Rudolf és Unger László. Mátyás Antal egyetemi tanár kitűnő, aktuális méltatásából világossá vált. hogy a reformok kora miért meríthet bőven a nagy reformer gondolatvilágából. Gazdasági és társadalmi reform összefonódása, a monopolhelyzetek megszüntetése, az anyagi és erkölcsi érdekeltség fontossága, a világpiaci versenyképesség fokozása, a bankrendszer modernizálása és a tőkeáramlás megszervezése. a világ bármely részén megvalósított pozitív elgondolások hazai viszonyokra történő alkalmazása — mind időszerű feladat megváltozott körülményeink között is. Helyesen mondta felszólalásában Visst Ferenc közgazdász, hogy „vannak a történelemnek olyan időszakai, amikor csak reformokkal lehet fellépni. A maga korában ezt ismerte fel Széchenyi, ezt bizonyította tevékenységével, írásaival. Azon kevesek közé tartozott, akik átfogó és haladó programot voltak képesek adni a nemzeti felemelkedés számára . . . Azt, hogy javaslataink és tevékenységünk alapján bekövetkező változásokat lehet-e majd reformnak nevezni, az utókor fogja eldönteni". Kibontakozott előttünk Széchenyinek, a tettek emberének képe is. Kádas Kálmán professzor elsősorban közlekedéspolitikai tevékenységének előremutató jellegét és máig tartó hatását ábrázolta. Tanulságos volt számunkra, hogy Széchenyi személyében mennyire egységbe ötvöződött a gondolatok megfogalmazása és azok megvalósítása, mennyire párosult benne a gondolkodó és a szervező. Az utóbbi képessége abban is megnyilvánult, hogy a feladatokhoz a legmegfelelőbb embereket választotta ki —, belföldön és külföldön —, s törődött „káderei" munkakörülményeinek megteremtésével, mert teljesítményüknek ez fontos tényezője volt. Mind a vendégek, mind a hazai előadók azt tekintették fő feladatuknak, hogy Széchenyi szellemében vizsgálják a mai világgazdaság jelenségeit, s következtetéseket vonjanak le Magyarország lehetőségeire és teendőire vonatkozólag. Ez mindig azzal a felelősségtudattal történt, amelyet Bognár József professzor a közgazdászok felelősségéről szóló előadásában meghirdetett és a világgazdasági korszakváltásról szóló beszámolójában maga is gyakorolt. Magyarország állt a középpontban akkor is, amikor látszólag távoli témákról volt szó, mint például Lord Balogh ,.Keynes halott?” című előadásában, amely a mai gazdaságpolitika járható útjait igyekezett kitapogatni, vagy amikor Horváth János professzor és Kárász Arthur a Világbank nyugalmazott európai igazgatója a világméretű infláció okait, hatásait, mérséklési lehetőségeit feszegette. Nyers- és üzemanyag importra szoruló gazdaságunk kulcskérdéseit érintette Ray György, aki a nyersanyagok várható kínálatát és árait vizsgálta és Balassa Béla professzor, aki a feldolgozott ipari termékek világkereskedelmének várható változásairól szólt. A tanácskozások gerincét éppen ezért Hetényi István pénzügyminiszternek a magyar gazdaság helyzetéről. kilátásairól és gazdaságpolitikánk irányvonaláról, valamint irányítási rendszerünk továbbfejlesztéséről adott beszámolója képezte, amely hiteles széles körű információként a vita kristályosodási pontját képezte. Mert élénk vitára került sor. Vélemények, megítélések csaptak össze. Az angol konjunktúrakutató lényegesen optimistább helyzetet vázolt fel a világ távlati üzem- és nyersanyagkínálata, valamint árai tekintetében, mint a magyar Világgazdasági Intézet feje. A leuveni professzor. Bárdos-Féltoronyi Miklós több gazdaságos importhelyettesítő lehetőséget látott hazánkban, mint a magyar résztvevők többsége. Elek S. Péter professzor úgy vélte, hogy már középtávon sem lehet olyan mértékben számítani a magyar háztáji gazdaságok kínálatára, mint az elmúlt évtizedben. mert az új nemzedék nem fogja vállalni szabad idejének ekkora mértékű feláldozását. Márer Pál bloomingtoni professzor erősebb protekcionista tendenciákkal számol a közeljövőben Nyugaton, különösen az Európai Gazdasági Közösség keretében, mint Balassa Béla, a Johns Hopkins Egyetem tanára és a Világbank tanácsadója. Érvek és ellenérvek csaptak össze, magas hőfokon, de mindig tárgyilagosságra törekedve, a vitapartner álláspontját tiszteletben tartva. így aztán a vitából világosan kirajzolódott a közös felfogás: hazánk helyes gazdaságpolitikai irányt választott, amikor a világméretű munkamegosztásba való fokozott beilleszkedést tűzte ki céljául, s elsősorban ennek szolgálatában alakítja termelésének szerkezetét. A következő évtizedben meg kell szűnnie annak, hogy — míg KGST-beli forgalmunkban ipari fejlettségünket elismerik —, a fejlett tőkés országokba irányuló exportunkban a mezőgazdasági és kohászati termékek dominálnak. A magas feldolgozottságú ipari és élelmiszeripari termékek a jövő hordozói. Ezek fokozott értékesítése azt is feltételezi, hogy az eleddig viszonylag elhanyagolt észak-amerikai piacokra is behatoljunk. Ebben — amint azt Kallós Ödön, a Kereskedelmi Kamara elnöke hangsúlyozta —, számítunk az ott élő magyar szakemberek és üzletemberek szakértelmére és ügyszeretetére. Hiszen ez a piac sajátos jogi feltételrendszerben, az európai körülményektől eltérő üzleti szokások közepette működik. Világos, hogy itteni üzleti sikerünknek az a záloga, hogy képesek leszünk-e versenyképesen, azaz jó minőségű, modern, az ár tekintetében is vonzó termékeket kínálni. Ehhez lényeges műszaki fejlesztésre, beruházási javak behozatalára van szükség. A nagy multinacionális Orion bankház második embere, William de Gelsey úgy nyilatkozott, hogy ehhez nemcsak bankja, hanem a londoni pénzpiac egésze részéről hiteltámogatásban részesülhetünk. Ennek a folyamatnak az is része, hogy szerves kapcsolatba lépjünk a piacokon fontos szerepet játszó nagy külföldi cégekkel, kooperációk és közös vállalkozások formájában. Erre jogrendünk módot ad, gazdaságpolitikánk pedig bátorítja az ilyen tartós üzleti kapcsolatok kialakítását. Mindez az irányítási rendszer fejlesztésén is múlik. Az árrendszerben, az árfolyamrendszerben, a belföldi fizetőképes kereslet szabályozásában, valamint az anyagi érdekeltség, az innovációs tevékenység serkentésében megtett lépések, a konvertibilis magyar pénz megteremtésére irányuló erőfeszítés mind arra vall, hogy az eredményes piackiterjesztésnek ezt a feltételét is teljesítjük. A tanácskozás azt is világossá tette, hogy Magyarország üzleti jó híre és kulturális teljesítményének nemzetközi megismertetése elválaszthatatlan egymástól, egymást feltételezi és kiegészíti. A kulturális teljesítménynek szerves része a műszaki, a matematikai alkotás éppúgy, mint a költészet, a regény- és színműírás, a filmművészet, a társadalomtudományi eredmények. S akár hazai, akár külföldi — de magyar gyökerű — tevékenységről van szó, egyaránt ezeknek az eredményeknek a világgal való megismertetésében már eddig is nagy szerepet játszottak a külföldön élő magyarok Sáo Paulótól Sydneyig. E munkát még jobban kell támogatnunk: ez is része hazánk „goodwill”-jének. Ennek szellemében a jelenlevők javasolták, hogy a hazai és külföldön élő magyar közgazdászok érintkezését nem szabad ritka ünnepi alkalmakra korlátozni, hanem azt gyakoribbá és rendszeresebbé kellene tenni. Ennek első lépéseként meg lehetne teremteni a közgazdasági hungarikák központját Budapesten, ahová minden — hazai és külföldi — magyar közgazda publikációit megküldenék, ezeket bibliográfiailag feldolgoznák, hogy a bibliográfia mindenkinek rendelkezésére álljon. BÁCSKAI TAMÁS A Magyar Tudományos Akadémia épülete fotö: gAbor viktor 3
