Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-09-20 / 19. szám
Hazánk a nyolcvanas években NEMZEDÉKVÁLTÁS A társadalmi szerkezetet vizsgáló tudósok jól tudják, hogy a lakosság kormegoszlása, vagyis az egyes korcsoportokhoz való tartozás — a tulajdonviszonyokat kifejező osztályszerkezetben elfoglalt helyből, a munkavégzés módjával összefüggő társadalmi rétegződésből és a területi elhelyezkedésből eredő jelleg mellett — fontos differenciáló tényező. Az, hogy ki milyen korcsoporthoz tartozik, befolyásolja munkavégzését, jövedelmét, életmódját, gondolkodását és érzelmeit. A társadalom is mást és mást vár tőlünk — korunktól függően. Mi határozza meg az azonos korcsoporthoz tartozók közös vonásait? Egyrészt az, hogy a biológiailag, de társadalmilag is meghatározott életciklusban levők többé-kevésbé azonos helyzetűek: hasonlóak a feladataik, lehetőségeik, problémáik és perspektíváik, ha ezeket az osztály-, a réteghelyzet, illetve a földrajzi elhelyezkedés alaposan differenciálja is. Az első munkavállalás, a házasságkötés, a gyermekvállalás, a kisgyermek gondozásával, nevelésével járó problémák megoldása, a felnövő gyermekek szárnyra bocsátása, a nyugdíjra való felkészülés, majd a nyugdíjas élet rendjének kialakítása mind olyan probléma, amely általános és kortól függően jelentkezik, vagyis az adott időpontban egy-egy korcsoportra jellemző. Az azonos korcsoportba tartozók közös vonásait az is meghatározza, hogy hasonló élményeket szereznek életük során a különböző történelmi korszakokban. A történelmi változások miatt lényegesen más az idősebbeknek a gyermekkori, serdülőkori, karrierjük kezdeti éveiből származó élménye, mint a fiatalabbaknak, és néha már négy-öt év is nagy különbséget okozhat. Amikor nemzedékekről beszélünk, akkor elsősorban erre a közös — másoktól megkülönböztető — múltra gondolunk, mint összefogó kapocsra. A XX. században több olyan történeti esemény zajlott le, amely az egész világon maradandó élményt hagyott hátra, és gyökeresen megváltoztatta az emberek életét, s utána is új helyzet alakult ki. A ma élő középkorú és idős nemzedékek számára a második világháború jelentett ilyen cezúrát. De hasonló jelentőségű az a technikai fejlődés is, amely az ötvenes évektől kezdve a mindennapos élet valamennyi területét átalakította, s a hetvenes évekre olyan életkörülményeket és lehetőségeket teremtett az európai és északamerikai emberek többsége számára, amelyek a második világháború előtt még a kiváltságosak számára is elérhetetlenek voltak. Csak néhány példa: a munka automatizálásakomputerizálása, a munkahely és a lakás légkondicionálása, az áruválaszték bővülése vagy a közlekedés felgyorsulása olyan tényezők, amelyek alapvető változást hoztak az életmódban. A mai viszonyok nyújtotta lehetőségeket másképpen értékelik a különböző nemzedékekhez tartozók. A legidősebbek számára sokszor zavarnak, mert már hiányzik belőlük az új helyzethez való alkalmazkodás rugalmassága és ezért nosztalgiával emlékeznek vissza a korábbi időkre. A középkorúak saját munkájuk gyümölcsét látják az új eredményekben, amelyeket a korábbi, alacsonyabb szinttel hasonlítanak össze, ahonnan kiindultak. A fiatalok számára viszont a jelen adottságai természetesek, az összehasonlításnál inkább a jövőre gondolnak, amelynek ígéretét a legújabb tudományos eredményekben látják, s a gyakorlatban való alkalmazásukat türelmetlenül követelik. A magyar társadalom nemzedéki szerkezete sajátos vonásokat mutat fel, s tükrözi a magyar történeti fejlődés egyedi jellegzetességeit. A legidősebb, a hetven éven felüli nemzedék, életének legalább a felét a régi Magyarországon élte le. Ez a korai szakasz, mint összehasonlítási alap, döntő fontosságú. A korábbi társadalmi osztályszerkezetben elfoglalt helyük szerint változóak az élményeik: egyesek nosztalgiával gondolnak vissza a múltra, és ma elsősorban a negatívumokat látják, mert egykori kedvező körülményeik közepette nem érezték az akkori gondokat, bajokat; mások viszont hajdani nyomoruk, létbizonytalanságuk, üldözöttségük alapján értékelik a jelent és annak minden eredményét. Az ötven-hatvan évesek nemzedékének életében a legfontosabb periódus már az 1945 utáni időszak, de még elég sok élményük van a megelőző időről. Felejthetetlenek számukra a háborús szenvedések, de még fontosabb emlékük az, ahogy a romokból az ország újjáépült. Az életszínvonal rohamos fejlődésében oroszlánrészük volt, és büszkék is mindarra, amit az ország elért. A nyolcvanas években e nemzedék tagjai folyamatosan átadják helyüket a társadalmi termelésben a következő nemzedéknek. A mai negyvenesek még végigszenvedték FOTO: MTI ugyan a háború poklát, az utána következő nélkülözéseket, de ez már többnyire csak halovány emlék. Az ötvenes években lettek serdülőfcorúak és ennek az évtizednek a végén vagy a hatvanas években kapcsolódtak be a munkába. Számukra 1938 már semmiképpen sem bázis év. s ha a jelent a múlttal hasonlítják össze, természetesek, maguktól 'értetődőek a szocialista társadalom vívmányai: a létbiztonság, a munkához való jog, a teljeskörű és az élet legkülönbözőbb területeire kiterjedő társadalombiztosítás, a tanulás és a művelődés megnövekedett lehetőségei. Még inkább érvényes ez a még fiatalabb nemzedékekre, azzal a kiegészítéssel, hogy az ő számukra már a mai életszínvonal sem nagy eredmény, hanem adottság, amelyet tovább kell fejleszteni. A hiányosságokkal, elmaradásokkal szemben ők a legtürelmetlenebbek. A nyolcvanas években bekövetkező nemzedékváltásnál tehát olyan generáció válik ki a magyar társadalmi-gazdasági életből, amely a mai rend kialakításában kezdettől fogva részt vett, és az eredményeket jogosan tekintheti sajátjának. Tagjai viszonylag korán jutottak irányító munkakörbe, s hosszú időn át töltöttek be vezető állásokat. Az őket követő nemzedékekkel ennek ellenére sem alakultak ki konfliktusok a dinamikus fejlődés következtében : folyamatosan új területek nyíltak, amelyeken a következő generáció tehetséges tagjai is bebizonyíthatták tudásukat. A probléma inkább az, hogy azoknál az intézményeknél, ahol a ma ötven-hatvan évesek már egy-két évtizede az első vonalba kerültek, mögöttük sokszor hiányzik, vagy csak nagyon töredékesen van jelen a következő nemzedék. Ezért a nyolcvanas években szükségessé válhat az, hogy más területekről hozzanak át fiatalabbakat, vagy pedig a mai harmincasok közül neveljenek utódokat. Az idősebbek távozásával egyre kevesebb lesz a munkásból kiemelt vezető, aki a felsőfokú szakképesítést munka mellett szerezte meg. Helyébe már olyanok kerülnek, akik az új oktatási rendszerben folyamatosan tanultak az alsó fokú iskolától az egyetemig. Kiválnak a munkából azok az értelmiségiek, akik még a hagyományos latinos műveltségű középiskola nyújtotta ismereteket használták fel a különböző pályákon. Mind kevesebb lesz a gyárakban az öreg „szaki”, akinek sokoldalú tapasztalatai felbecsülhetetlenek voltak. És visszavonulnak a háztáji gazdaságokba az öreg „mindentudó” parasztok, akiket sokoldalú ismereteik révén a mezőgazdasági termelés minden területén fel lehetett használni mindaddig, amíg meg nem jelentek a korszerű gépek és eszközök. Ha az idősebb nemzedék ezentúl nem is dolgozik teljes munkaidőben, ez nem jelent feltétlenül teljes visszavonulást. A részmunkaidős foglalkoztatás, módot nyújt ismerete-' ik, tapasztalataik további felhasználására. Emellett önmaguk, környezetük, az egész társadalom számára haszmos az a tevékenység is, amelyet még hosszú időn át folytatnak kisebb • közösségekben, társadalmi szervezetekben. CSEH-SZOMBATHY LÄSZLÖ 6
