Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-08-23 / 17-18. szám
Miklós Imre o szónoki emelvényen. Balról jobbra: a Külügyminisztérium munkatársa. Esztergályos Ferenc, hazánk washingtoni nagykövete, a tolmács, Miklós Imre, Roxanne Ridgeway, Arthur Schneier és a Külügyminisztérium munkatársa sonló összetételű magyar egyházi csoport múlt évi egyesült államokbeli látogatását. Természetesen nem mindenhol és nem minden kérdésben értettünk egyet teljesen. Ám a vita és a véleménycsere ezúttal is hozzájárult a nézetek tisztázásához, s találkozásainkat a kapcsolatok fejlesztése útján tett újabb lépésként könyveltük el. Az egyházi személyiségékkel lezajlott találkozásaink közül külön ki kell emelnem Arthur Schneier rabbival, a Lelkiismeret Felhívása Alapítvány elnökével folytatott találkozásaink légkörét. A különböző zsidó szervezetek vezetői, a JOINT képviselői — a Budapesten és másutt történt találkozásaim során mindannyiszor elismeréssel nyilatkoztak a magyar izraelita felekezet fejlődéséről, arról, hogy a magyar zsidóság lelkiismereti konfliktus nélkül össze tudja egyeztetni vallásos hitét magyarságával, mivel vallásos életét a nyugodt, kiegyensúlyozott társadalmi háttér és az állam törvényei megfelelően garantálják. Schneier rabbi úr 1979-ben nyújtotta át az Alapítvány 1979. évi díját Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érseknek, s az akkor mondott beszédének egyik gondolatának idézete ide kívánkozik: „Alapítványunk a katolikus, protestáns, zsidó és görögkeleti vezetőknek az a koalíciója, amely célul tűzte ki, hogy minden fajta vallás szabadságát előmozdítja, és erősíti. A Bibliából tudjuk, hogy az özönvíz után, Noé civilizációjának az elpusztítása után, Isten a szivárvány jelével adott biztosítékot Noénak, hogy nem lesz újabb özönvíz. A szivárvány sok színből áll, de ezek a színek csodálatosan harmonizálnak és az emberi egység szimbólumát, az emberiség túlélésének az alapját kell látnunk benne. Vallási és politikai különbségek ellenére, az óceán felett is kezet nyújtunk egymásnak, hogy a megértés, a béke, az együttműködés világát építsük fel.” — Államtitkár úr, hogyan foglalná össze útja tapasztalatait? — Meggyőződésem: a nemzetközi helyzet időnként komorabb alakulása közepette is, vagy talán éppen ezért, még nagyobb, múlhatatlanabb szükségünk van arra, hogy a megkezdett utat folytassuk, s fokozzuk közös erőfeszítéseinket az egyetemes béke fenntartása érdekében. Hallgatnunk kell a kor parancsára, a rendkívül felgyorsult idő sürgető követelésére, s össze kell fognunk a béke szolgálatára, országaink, népeink, családjaink, kisebb és nagyobb közösségeink békés vívmányainak a megoltalmazására. Tovább kell mennünk a közös felismerés útján, szorgalmazva elvben már elhatározott teendők mielőbbi gyakorlatba való átültetését. Erre kell összpontosítaniuk erőfeszítéseiket a vallásos meggyőződésűeknek és a materialista világnézetet vallóknak egyaránt. Ügy vélem, amerikai látogatásom, a megbeszélések sorozata ehhez járult hozzá. A. A. 9
