Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-07-26 / 15. szám
Indul a hűtőkamion a határokon túlra A hűtőhöz laboratóriumában vizsgálják a kiadásra kerülő vetőmagokat Ellenőrzik, hogy rendben dolgozik-e a parajcsomagoló automata FOTO: GABOR VIKTOR — A magyar háziasszonyok a kezdet kezdetén nemigen kedvelték a félkész ételeket. Ma már a gyorsfagyasztott élelmiszerekből és zöldség-gyümölcsfajtákból 5—6 kilogramm az egy főre jutó fogyasztás! Olyan termékeink vannak, amelyekből szinte nem tudunk eleget gyártani: legismertebbek a tésztaféléink, a szilvás gombóc, a hájas tészta, a csemegekukorica. Nemsokára az üzletekbe kerül a házilag ízesíthető pizza, s a tasakos gyümölcsleves. — A hűtőipar rekonstrukciója már megkezdődött. A bajai hűtőház mikor kerül sorra? — Máris épül az új energiatelep, és kicseréljük a feldolgozó gépsorokat is, leszolgálták már az idejüket. Kétszeresére nő termelési kapacitásunk, s készítményeink 45 százaléka továbbra is tőkés piacokon talál gazdára. A szövetkezetekben van annyi tartalék, hogy ellássák a hűtőipart. — A Magyar Hűtőiparon belül a bajai egységnek önálló exportjoga van, ez nagyfokú önállóságot nyújt és alkalmat a jó partneri kapcsolatok ápolására. Hagyományosan gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolataink vannak a Német Szövetségi Köztársaságban, a skandináv országokban, Angliában, a Közel-Keleten. Gyakran ide látogatnak vevőink, akadt olyan eset is, hogy az egyik megrendelőnk csipkézett szélű zöldséglevelet kért, amelyhez nem volt szerszámunk. Postafordultával, ő maga küldte el, térítésmentesen. A MIRELIT márka jól cseng külföldön, ugyanakkor hatalmas árutömeggel és jó minőséggel vagyunk jelen a hazai piacokon is. A mélyhűtött áruk iránti igény nőttön nő, van fizetőképes kereslet... folytassam? A többi már a mi dolgunk. 12 AZ OTTHON MELEGE Látogatás Tiszakécskén Ahogy végigfut tekintetem a földszinti fogadótér berendezésein, az otthon derűjét érzem magam körül. Rend van és tisztaság, de nem kínos patikarend. Képek, korsók, dísztányérok itt is, ott is — de mindenből mértékkel, lakályosan. Gyerekekkel, tanárokkal még nem találkoztam, de már bizonyosra veszem: szeretnek itt élni, dolgozni, tanulni. Tanárok és gyerekek tálcán viszik asztalukhoz az aznapi menüt — borsólevest, serpenyős rostélyost — a legkisebbek már ettek, most a tíz-tizenkét évesek zsivaja tölti be az ebédlőt. Szöszke kislány fut a házigazdához, jöttömet jelenteni: „Géza bácsi, keresik!” — Sokatmondó első benyomás ez is, mert bizony kisdiák ritkán szólítja bácsinak az igazgatót... „Géza bácsi” ugyanis: dr. Tóth Géza, a tiszakécskei diákotthon igazgatója. Interjúért jöttem, ám LINTNER SÁNDOR
