Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-07-26 / 15. szám

irodai kóstoló borai. Valamennyi idevalósi, homokon termett szőlőből való! A kortynál is kisebb kortyokban kóstolgatom, az íze éppoly finom — tán nem annyira nehéz és testes —, mint a történelmi borvidékeinken termett nedű. A tájjellegű alapfajtát, a „sárfehért” jobbára már csak nevében hordozza az üzem, pedig az igazi átalakulás még alighogy elkezdődött.

Az elődök, a három „ős” szövetkezet, az 1961-ben alakult Sárfehér, az Aranyhomok és a Kossuth

1976-ban határozta el az egyesülést; nehéz örökséget hagytak az utódra, az Egyesült Sárfehérre: kilencszáz hektárnyi öreg, 50—80 éves szőlőt, amelynek rekonstrukciója égetően szükségessé vált. 1985-ig ötszáz hektár szőlőültetvény telepítését határozták el. A Középmagyarországi Pincegazdasággal hosszú lejáratú szerződést kötöttek, a termelőszövetkezet évente 700—1000 vagon pezsgőalapanyagot szállít a gazdaságnak, s az cserében hozzájárul a telepítések költségeihez.

Kint az egyik táblán dolgozik a traktorra szerelt lyukfúró, műanyag csőben előnevelt szőlődugvány kerül a homokba.

Az öreg szőlőben gumikesztyűs kezek dolgoznak. Pálinkás Józsefné, a brigádvezető még érkezésünkkor sem hagyja abba a zsörtölődést.

A kelbimbó is kelendő!

A magyar hűtőipar bajai hűtöháza nem korszerűbb, nem is nagyobb hazai társainál, mégis átalakította környezetének mezőgazdasági kultúráját. Bács-Kiskun megye déli része hagyományosan jó mezőgazdasági területe az országnak, zsíros földje kedvező időjárás esetén bőven termő. Korábban csak gabonát és takarmánynak valót termesztettek, zöldséget csak kisebb mennyiségben, piacozás céljára.

— Nézze meg, milyen kacskán nőttek ezek a tőkék! Valamikor nem jól, nem elég szorosra kötözték. Ha jön egy gép, könnyen kidöntheti. Ezért szólok rá most is az asszonyokra: félmunkát nem fogadok el! Ha rendben csináljuk, az többet hoz a gazdaságnak, de nekünk is!

Itt a szőlőből 500 hektárt „családi”, százalékos művelésbe adtak ki. Minden megtermelt száz forintból negyvenet az kap, aki dolgozik vele. Jó ez az üzemnek, éppen a régi szőlők kézimunkaigényessége miatt, de jó a tagoknak is, mert úgy osztják be napi munkaidejüket, ahogy az nekik a legmegfelelőbb. így jut idő a háztájira is.

*

A hetven hektáros almásban óvó kezek ápolgatják a négyéves, már termő kis fákat, a műanyag védőlemezkéket veszik le a gyenge törzsekről, s tisztogatják meg az oldalhajtásoktól. Ez az almáskert a gyümölcstelepítési terv része. A telepítést megelőzően az elnök Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Görögországban járt.

— Ez az út, a tapasztalatszerzésen túl, piackutatással is felért — mondja — starkingot és goldent telepítünk, jonatánt már nem, mert a világpiacon ennek a fajtának már nincs jövője.

Nos, ezért jó, ha az üzem vezetője nem csupán agrárszakember, hanem közgazdász és kereskedő is egyszemélyben. Melléküzemágakat is létesítettek, cipőgyárakkal kötöttek bedolgozói szerződést. Három üzemrészükben négyszázan dolgoznak. A kecskeméti szállítórészleg 25 tehergépkocsival bérfuvarozással foglalkozik, az építőrészleg az üzem valamennyi építkezését elvégzi. A melléküzemágak nyereségét elsősorban a szőlő- és gyümölcstelepítésekre fordítják. De a jövedelmezőségen túlmenően : a kétezer tagnak akkor is munkát kell adni, amikor a telepítések már befejeződnek, amikor a gépi művelésű szőlők és gyümölcsösök termőre fordulnak.

— Nem engedhetjük el embereinket, — magyarázza az elnök —, mert a gyümölcsszüret idején szükség lesz munkájukra, és nem szeretném, ha a szomszédba, netalán messzebbre kellene mennünk munkaerőért!

*

Egy anekdota jár az eszemben, mostanában olvastam valahol Táncsics Mihályról, aki a Dunántúl fekete földjéhez, dombjaihoz szokott szemével elindult Izsákra, hogy segédtanítónak jelentkezzék. A Dunát maga mögött hagyva, kétségbeesetten bandukolt a puszta homokon, majd végre megpillantva a szabadszállási templom tornyát, reménykedve újult erőre kapott, de pár órai járás után még mindig olyan messze látta, mint annak előtte. — Az alföldi térségben megcsal a torony — vonta le a végső tanulságot hiábavaló bandukolásából. Én azt hiszem, ma az izsákiak nem csupán messze látnak el a vidéken, hanem látják azt is, ami a homokon túl van.

PERJÉS KLARA

Az 1960-as évek végére tehető — az új gazdaságirányítási rendszer sugallatára — a magyar hütőipar erőteljes fejlesztése. A külföldi piacok szinte korlátlan lehetőséget kínáltak a magyar élelmiszeripari cikkek eladására, de elsősorban fagyasztva, mert az élelmiszer, a zöldség gyorsan romló áru. Az első hűtőházakat oda telepítették, ahol már honos volt a zöldség, a gyümölcs.

Csak ezután került a sor Bajára.

— Kezdetben meg kellett győznünk a szövetkezeteket, hogy ne csak a városi piac, hanem a „világpiac” igényei szerint is termeljenek — mondja Vásárhelyi György, a bajai hűtőház igazgatója. — A hűtőipar szakembereket küldött a szövetkezetekbe, mi szereztük be a vetőmagokat, a szaporítóanyagot, vegyszeres növényvédelmet szerveztünk. Egyszóval olyan partneri kapcsolatot kínáltunk, amelyben a piaci lehetősé-Vasnrhelyi György igazgató

gek ismeretében, a kockázatot is átvállalva, a vetnivalót odanyújlva. csak a kifogástalan minőségű terméket kértük. Erre pedig szerződtünk, szigorú feltételekkel. Ez volt a kezdet, aztán kiszabadult a „dzsinn” a palackból... Amikor a szövetkezetek már minden igényt kielégítő, minőségileg kifogástalan zöldség- és gyümölcsféléket tudtak szállítani, akkor egyre inkább a hatékonyság szorongatott bennünket. Addig is szorgalmaztuk a gépesítést, de például a spenótot még kézzel szedték. Ösztönzésünkre azonban a Mezőgépfejlesztési Kutatóban elkészült az első parajbetakarító gép. Innen „egyenes út” vezetett a zöldbabszedő géphez, amelyet kisebb átalakítással fűszerpaprika szedő géppé lehetett átformálni. Ehhez pedig „mindössze” olyan paprika kellett, amelynek felfelé áll a töve .. . Ezt elmondani nagyon egyszerű, azonban temérdek munka, kísérletezés és vitatkozás van mögötte. De olyan vitát képzeljenek, amelynek során már-már vissza kellett fogni a magasan szárnyaló fantáziát.

— Ha valahol említik az országban a miskei, a fajszi, vagy a dúsnoki szövetkezetek nevét, az jó minőséget, újító kedvet, garanciát jelent. A vezetőik is országos hírű szakemberek.

— De azért vannak problémák is a hűtőiparban?

— Persze, hogy vannak, mégpedig olyanok, amelyek az előbb elmondottakkal függnek össze. Például a nagy újítások, az újabb és újabb termények előállításakor majdnem megfeledkeztünk az egyik legkeresettebb termékünk, a pritaminpaprika vetőmagjának állandó tisztántartásáról. Ez máig érezhető hiba, hiszen rengeteget dolgozunk föl belőle, kilencven százalékát nyugati megrendelők számára. Vagy például nem tudjuk rögtön árusításra készen csomagolni fagyasztott termékeinket, mert a hazai csomagolóanyaggyártás nem felel meg az igényeknek. Ez csökkenti ugyan valutabevételünket, de kiszámítottuk, még több lenne a veszteségünk, ha importálnánk a megfelelő papírt. Ha nem is hiánycikk a fagyasztott „gurulós málna”, de valóban kevés kerül belőle a hazai fogyasztókhoz. Az oka egyszerű: ha más zöldségféléket és gyümölcsfajtákat lehet kockázatmentesen termelni, miért vesződjenek az érzékeny és nagyon munkaigényes, csak kézzel szedhető málnával. Sokhelyütt annyira elhanyagolták már a málnát, hogy új málnásokat kellene telepíteni, de nincs rá vállalkozó, hacsak meg nem változtatjuk a fölvásárlási árakat. Ez a járható út, és akkor a háztáji kertekben bizonyosan lesz málna. Kelbimbót korábban keresve is alig találtak errefelé. Ma, ha nem is fogyasztják, de holland és japán vetőmagról termesztik, mert megéri, mert jó pénzt hoz.c: