Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-01-12 / 1. szám

ZELK ZOLTÁN OMEGA és a have-rok ...és a lemezszakértők előveszik a noteszu­kat, golyóstollukat. A közönség minden felhör­dülése komoly pénzeket, tárgyalási feltételeket jelenthet később, a szerződések elkészítésekor. A látványosság: üzlet. .. ... de a látvány eltűnik. Megjelenik az Arc­nélküli Ember Arca. Szeme világít, szája füs­töt okád. Haumann Péter színész hangján kia­bál, gúnyolódik. Most fontos a szöveg is, nem­csak a látvány és a zene ... ... de a jelenlevő külföldiek közül is sokan ér­tik a mondanivalót. Az Országos Rendező Iroda szervezői a megmondhatói, hány ország­ból érkeztek vendégek kifejezetten erre a kon­certre. Nemcsak a környező államokból, de - például - Svájcból is. Itt vannak a svájci Ome­­ga-klub tagjai. Saját újságuk is van, az Ome­­ga-Fan. És többen közülük az Ot Fiú kedvéért megtanultak magyarul. Ismerik, értik a dalok szövegét. Szinte személyes ismerősük, jó barát­juk .. . ... az Omega. Most csíkos, testhezálló ove­­rálokban icipici farmernadrágban vonulnak ki újra a színpadra. Elefánt meghintáztatja Gib­son Les Paul gitárját. A gyártó cégtől kapta ajándékba. A világon van vagy tucatnyi gi­táros, aki kiérdemelte ezt a kitűnő reklám­ajándékot. Ez a belépőjegy a Legjobbak Klub­jába. A gitár most guzlica-hangon szólal meg: itt van Léna, az Orosz Tél. A lézerfény szét­terül, zöld hó-spirálok izzanak benne . . . . . . mintegy harminc ember munkáiénak csillo­gó eredményeként. Az öt zenészen kívül hang­­technikusok, világosítók, lézer-technikusok, fel­­vételvezetók tervezték, szervezték a koncertet. A költségek messze meghaladják a százezer forin­tot. A rock-zene az évek alatt a szórakoztató ipar legköltségesebb ágává lett. Igaz, a legnagyobb bevételt is ez hozza. Érthető tehát a felcsapó lelkesedés ... ... amikor a koncertmester Elefánt beje­lenti, hogy vendégek érkeznek a színpadra. Sajátságos párbaj kezdődik. Megjelenik a Ho­bo Blues Band és a P. Mobil együttes három gitárosa. Vad rock kezdődik. A négy vezető gitáros — a készülő lemez egyik nagy attrakciója — fergeteges szólókba csap. Majd újra érkezik Meki és egy máglya fényénél bolerót énekel: Hajnal A Város Felett. A színpad szélénél meglepetések születnek — nagy, felfújt műanyag kockák, amelyek Meki kezéből a közönség fölé repülnek, ott kézről kézre járnak ... ... és természetesen újra tombol a közönség. Az utóbbi években ismét a „kemény" rock-zene jött divatba Magyarországon. Mint másfél év­tizede. Sokan „új hullám"-ról beszélnek — pe­dig csupán arról van szó, hogy akik itt ülnek, körbe a lelátókon, akkor születtek, amikor a Beatles és a Rolling Stones már első lemezeit vágta. A rock számukra bölcsődal. A koncertek izzó, csillogó hangulata és a „szombat esti láz" már úgy hozzátartozik életükhöz, mint a tanu­lás, a munka, a szerelem. Százhúsz decibeles romantika ez. SÖS PÉTER JANOS O Nagy napra virradt a téli erdő: meg­kezdődött a taní­tás az állatok is­kolájában. Sorra jöttek a medve-, a farkas-, nyúlfiak, fakéregből készült könyveket szorongatva a hó­nuk alatt, és szépen sorba­­ültek a fatuskó padokon. Mindnyájan vidáman vol­tak, örültek, hogy végre az állatoknak is van iskolájuk, de legboldogabb a róka volt, hiszen ő találta ki az egé­szet, ő lett a tanító, s így övé lesz a sok tandíj is. Csak a varjú okvetetlenkedett, fáról fára szállott, s odaki­áltotta minden iskolába sie­tő állatnak: Kár, kár, kár, nagy baj vár! De hát rá se hederítettek a vészjósló varjúra, hiszen az mindig így kiabál. Ha feljön a nap az égre, ha esik az eső, ha szél fúj, mindig azt mondja: „Kár” — nem jó neki semmi. Így hát már kora reggel megkezdődött a tanítás. — Ide figyeljetek! — mondta a róka. — Írni ta­nulunk! S már kezdte is mondani hangosan: — Ür, ír . .. — De a nyúl az nem úr! — szólt közbe egy kis far­kas. — Csak a farkasok ír­janak ... Ezen aztán elveszekedtek egy fél óra hosszat, míg vé­gül is rend lett valahogyan, és újból megszólalhatott a róka: — Most K betűt írunk: „Kutya ugat...” No hiszen! Föl is ugrottak erre a nyulak, őzek, és fut­ni akartak, hogy elbújhas­sanak, mert ha a kutya ugat, akkor jön a vadász is . . . Alig lehetett megértetni ve­lük, hogy ez iskola, ahol nem kell félni se kutyától, se vadásztól, így is tíz óra volt már, mire újból magya­rázni kezdhetett a róka: — Most számolni tanu­lunk: három nyúl elmegy sétálni, az erdő közepén ta­lálkozik három farkassal, hány állat van együtt ak­kor? — öt! Kettő! Kilenc! — kiabálták egyszerre, s mi­kor elhallgattak, a róka szé­pen megmagyarázta, hogy hat állat van együtt, mert három meg három, az hat. — Tudjátok most már? — Igen, tudjuk! — kia­bálták a kis állatnebulók. — Hát akkor mondja el a nyúl — szólt a róka. A nyuszi szépen felállt, és elmondotta, hogy sétálni megy három nyuszi, talál­kozik három farkassal, ak­kor hat állat van együtt. Az őzike is felelt, ő is így mondotta el, azután ke­rült a sor a farkasra: — Ha három nyúl és há­rom farkas találkozik, akkor három állat van együtt, mert a három farkas meg­eszi a három nyulat. . . — Buta vagy! — kiáltott rá mérgesen a róka. — Te vagy a legbutább az egész osztályban! Mikor aztán a többi álla­tok hangosan nevetni kezd­tek a farkason, az fölugrott a pádból, s egyenesen haza­szaladt az apjához, az öreg Ordashoz. Elpanaszolta, hogy a róka azt mondta, ő a legbutább az egész osz­tályban ... — Hű, a sárga falevelét meg a hóval lepett száraz ágát! — kiáltotta az öreg farkas. — Hogy az én fiam butább, mint a nyúlkölyök meg az őzikék? Majd adok én az iskolás rókának! De minek is meséljek to­vább? Mikor a róka meghal­lotta, hogy rohan az öreg farkas az iskolába, úgy el­szaladt, hogy csak a farka látszott a nagy sietéstől. A kis állatok is hazamentek, s azóta sincs iskolájuk. Csú­folja is őket a varjú, egyre azt kiabálja feléjük: Kár, kár, kár, Mind szamár! 26

Next

/
Thumbnails
Contents