Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-06-28 / 13. szám
Történelmünk képekben 15. UHR ÁLLOTT: mosT KőHniom A magyarországi gótika A gótikus építészeti stílus Magyarországon a tatárjárás után terjedt el. Első jelentős alkotásai a királyi udvar megrendelésére készültek. Legkorábbi emlékei a budai Mária (ma Mátyás) és a Mária Magdolna templom. Egyik a német, másik a magyar polgárok számára, mindkettő IV. Béla alapítása. Jelenlegi formájuk azonban már nem az eredeti. Ugyancsak IV. Béla építtette leánya számára a margitszigeti apácakolostort, amelyből néhány töredéket ismerünk. Csak alapfalai maradtak a budai vár XIII. századi, IV. Béla uralkodása alatti építkezésének is. A magyarországi gótika legkiválóbb alkotásai az országnak abban a központi részében keletkez. tek, amelyet később a török hódítás elpusztított. Templomokra és várkastélyokra egyaránt vonatkoznak a Himnusz szavai: „Vár állott: most kőhalom.” A XIII. század második felében a világi urak várai még lakótornyok, mint ezt a visegrádi és kőrösszegi példa mutatja. A XIV. században alakult ki a négysaroktornyos várkastély, vagy egykorú nevén „várpalota”, amelynek legszebb képviselői királyi lakóhelyek voltak: Visegrád, Buda, Diósgyőr, de világi nagyurak is követték a divatot, mint a Lacfiak Tatán, vagy a későgótika bonyolultabb stílusában Hunyadi János Vajdahunyadon. A gótikus építészettel együtt fejlődött ki a polgárság és a parasztság új lakóháztípusa. A magyarországi városok XIV—XV. századi polgárházai ereszükkel az utcára néznek, a konzolokra támaszkodó emeleti „palota” alatt hatalmas kapualj nyílik kétoldalt csúcsíves ülőfülkékkel, amelyek a bortermelő házigazda fizetővendégeit várták. Egyidejűleg váltotta fel a korai középkor egyetlen helyiségből álló putriházát az a háromosztatú parasztház, amely úgyszólván napjainkig jellemezte a magyar falvakat: oromfalával az utcára néz, bejárata az udvaron a pitvaron át, szemben a szabadtűzhelyes konyha, egyik oldalra a kívülről fűtött szeneskályhás „tisztaszoba”, másik oldalra a fűtetlen „kamara” nyílik. Ez a háztípus terjedt el igényesebb kivitelben, kőből, boltozatos mennyezettel a nemesség és a mezővárosi cívisek köreiben. Az egyházi építkezésben mindvégig a koldulórendek vezettek, a XIV. század második felében azonban felzárkóztak melléjük a városok. A fennmaradt legjelentősebb gótikus városi plébániatemplomok a kassai és a kolozsvári. A XV. században a ferencesek hatására egy egyhajós, bordahálós templomtípus terjedt el főként az ország keleti felében, a mezővárosokban. A legszebbek a nyirbátori, a szegedi alsóvárosi és a kolozsvári Farkas utcai. Az építészetben érvényesülő francia és német hatással ellentétben a festészet és a szobrászat erőteljes itáliai hatás alatt állott, ami a nápolyi Anjouk uralma alatt természetes is volt. A freskók (például a székelyföldi Szent László-sorozatok) mellett olaszos felfogást mutat a XIV. században virágzó magyar miniatúra-festés, különösen a Nekcsei-bibliában és a korábbi fejezeteink illusztrációi közt gyakran szereplő Képes Krónikában, Meggyesi Miklós remekében. A XV. század elején kibontakozó táblafestészet a szárnyasoltárokkal terjedt el. Legkiválóbb mestere az ugyancsak olasz hatás alatt festő Kolozsvári Tamás, a most Esztergomban látható garamszentbenedeki szárnyasoltár — egyik korábbi fejezetünkben már ugyancsak bemutatott — alkotója volt. Az itáliai ihletés még inkább nyilvánvaló a szobrászatban, elsősorban a Kolozsvári testvérek, Márton és György műveiben. Alighanem az ő alkotásuk az általunk korábban már közölt Szent Lászlóherma, ők készítették a nagyváradi székesegyház előtt állt (1660- ban a törökök által elpusztított) szobrait a szent királyoknak, fennmaradt viszont 1372-ből prágai Szent György-szobruk, amely európai viszonylatban is egyik legkorábbi példája az épülettől független plasztikának és a reneszánszba hajló realizmusnak. Már 12
