Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-06-28 / 13. szám

Történelmünk képekben 15. UHR ÁLLOTT: mosT KőHniom A magyarországi gótika A gótikus építészeti stílus Ma­gyarországon a tatárjárás után terjedt el. Első jelentős alkotásai a királyi udvar megrendelésére készültek. Legkorábbi emlékei a budai Mária (ma Mátyás) és a Má­ria Magdolna templom. Egyik a német, másik a magyar polgárok számára, mindkettő IV. Béla ala­pítása. Jelenlegi formájuk azon­ban már nem az eredeti. Ugyan­csak IV. Béla építtette leánya szá­mára a margitszigeti apácakolos­tort, amelyből néhány töredéket ismerünk. Csak alapfalai marad­tak a budai vár XIII. századi, IV. Béla uralkodása alatti építkezésé­nek is. A magyarországi gótika leg­kiválóbb alkotásai az országnak ab­ban a központi részében keletkez­­. tek, amelyet később a török hódí­tás elpusztított. Templomokra és várkastélyokra egyaránt vonatkoz­nak a Himnusz szavai: „Vár állott: most kőhalom.” A XIII. század második felében a világi urak várai még lakótor­nyok, mint ezt a visegrádi és kő­rösszegi példa mutatja. A XIV. században alakult ki a négysarok­­tornyos várkastély, vagy egykorú nevén „várpalota”, amelynek leg­szebb képviselői királyi lakóhelyek voltak: Visegrád, Buda, Diósgyőr, de világi nagyurak is követték a divatot, mint a Lacfiak Tatán, vagy a későgótika bonyolultabb stílusában Hunyadi János Vajda­­hunyadon. A gótikus építészettel együtt fejlődött ki a polgárság és a pa­rasztság új lakóháztípusa. A ma­gyarországi városok XIV—XV. századi polgárházai ereszükkel az utcára néznek, a konzolokra tá­maszkodó emeleti „palota” alatt hatalmas kapualj nyílik kétoldalt csúcsíves ülőfülkékkel, amelyek a bortermelő házigazda fizetőven­dégeit várták. Egyidejűleg váltotta fel a korai középkor egyetlen he­lyiségből álló putriházát az a há­­romosztatú parasztház, amely úgyszólván napjainkig jellemezte a magyar falvakat: oromfalával az utcára néz, bejárata az udvaron a pitvaron át, szemben a szabadtűz­­helyes konyha, egyik oldalra a kí­vülről fűtött szeneskályhás „tisz­taszoba”, másik oldalra a fű­tetlen „kamara” nyílik. Ez a ház­típus terjedt el igényesebb kivi­telben, kőből, boltozatos mennye­zettel a nemesség és a mezővárosi cívisek köreiben. Az egyházi építkezésben mind­végig a koldulórendek vezettek, a XIV. század második felében azonban felzárkóztak melléjük a városok. A fennmaradt legjelentő­sebb gótikus városi plébániatemp­lomok a kassai és a kolozsvári. A XV. században a ferencesek hatá­sára egy egyhajós, bordahálós templomtípus terjedt el főként az ország keleti felében, a mezőváro­sokban. A legszebbek a nyirbátori, a szegedi alsóvárosi és a kolozsvári Farkas utcai. Az építészetben érvényesülő francia és német hatással ellentét­ben a festészet és a szobrászat erő­teljes itáliai hatás alatt állott, ami a nápolyi Anjouk uralma alatt ter­mészetes is volt. A freskók (példá­ul a székelyföldi Szent László-so­­rozatok) mellett olaszos felfogást mutat a XIV. században virágzó magyar miniatúra-festés, különö­sen a Nekcsei-bibliában és a ko­rábbi fejezeteink illusztrációi közt gyakran szereplő Képes Króniká­ban, Meggyesi Miklós remekében. A XV. század elején kibontakozó táblafestészet a szárnyasoltárok­kal terjedt el. Legkiválóbb mestere az ugyancsak olasz hatás alatt fes­tő Kolozsvári Tamás, a most Esz­tergomban látható garamszentbe­­nedeki szárnyasoltár — egyik ko­rábbi fejezetünkben már ugyan­csak bemutatott — alkotója volt. Az itáliai ihletés még inkább nyilvánvaló a szobrászatban, első­sorban a Kolozsvári testvérek, Márton és György műveiben. Alig­hanem az ő alkotásuk az általunk korábban már közölt Szent László­­herma, ők készítették a nagyvá­radi székesegyház előtt állt (1660- ban a törökök által elpusztított) szobrait a szent királyoknak, fenn­maradt viszont 1372-ből prágai Szent György-szobruk, amely eu­rópai viszonylatban is egyik leg­korábbi példája az épülettől füg­getlen plasztikának és a rene­szánszba hajló realizmusnak. Már 12

Next

/
Thumbnails
Contents