Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-06-28 / 13. szám

Iátott már kacsát fólia alatt? kérdezi nevetve Budai István, a tiszakécskei terh melőszövetkezet elnöke. Majd elmeséli, hogyan lett a furcsa öleiből valóság.

— Egy kora tavaszi fagy gazdaságunknak szinte a teljes kajszibarack-gyümölcsösét tönkretette. A legkritikusabb időszakban érte a károsodás a fákat. Pótolnunk kellett a kieső jövedelmet. Ekkor született meg az ötlet: neveljünk naposkacsákat és értékesítsük hízottan. A döntést nem halogathattuk. Rövid idő alatt megszervezhető tartásmódot kellett kigondolni. Szerencsére termelőszövetkezetünk területén termálvíz van. A kertészetben használatos, meleg vízzel fűtött fóliasátrakban kezdtük a kacsanevelést. A kockázatos vállalkozás eredményes lett, mert abban az évben száznyolcvanezer, két és fél kilogrammos kacsát értékesíthettünk.

— És hogyan folytatták?

— A következő évben már megterveztük a kacsanevelést. Kettős falú fóliasátrakat építettünk, amelyeket álmennyezettel is ellátunk. Így még húszfokos hidegben is állandó 35 fokos melegben tartjuk a kis kacsákat. A földben sűrű csőhálózatban kering a termálvíz. Ez a megoldás nagyon jó életkörülményeket teremt az állatoknak. Évente háromszázötvenezer pecsenyekacsát nevelünk fel. Az első időkben természetes vízfelületre, a Tisza egyik holtágára telepítettük az állatokat, de az egészségügyi és gondozási nehézségek miatt most áttértünk a fóliával bélelt, mesterséges tavacskákra. így róka és más ragadozók sem dézsmálhatják meg az állományunkat. Tartási módszerünk a kezdeti próbálkozások után megbízható technológiai rendszer lett. Kísérleteink eredményeit azóta igen sok gazdaság átvette és

2

1. A gondoskodás és a fólia sátor jó életfeltételeket biztosít

2. Egy „csokor" kiskacsa

3. A turaiak büszkesége ez a szép kecskebak

4. Acs Eteléné egyik kedvencével

FOTO: GESZTI ANNA

4

hasznosítja. Kora tavasszal, olvadás után érkeznek az első kis kacsák, és késő őszig, a hó leeséséig körülbelül tizenöt turnust nevelünk fel és adunk el a békéscsabai baromfifeldolgozó vállalatnak. Kacsahizlalásunk gazdaságossága szembetűnő, nincsenek nagy anyagi befektetést igénylő épületek, berendezések. Jelentős eredmény az is, hogy a vágóállatok jelentős része, több mint nyolcvan százaléka nyugati országokba kerül exportálásra.

Hazánk legnagyobb libatartó gazdasága a Mezőhéki Táncsics Mihály Termelőszövetkezet. Üjszerű libahizlalási módszerükről a közös gazdaság vezetőivel, dr. Pálffy Dezsővel és Pintér Gáborral beszélgettünk:

— Hizlalásunk a Lengyelországban kialakult lúdhústermeléshez áll talán legközelebb

— mondja dr. Pálffy Dezső. Termelőszövetkezetünknek egyedülálló törzsállománya van. A húszezer darab lúd évente hat-hétezer naposliba-keltetéshez szükséges mennyiségű tojást tojik. Ebből és a vásárolt naposlibákból évente kétszázhúszezer darabot nevelünk fel és hizlalunk meg. Nagyobbik részét pecsenyelúdként értékesítjük, másik részét pedig ötvenezer darabot a Német Szövetségi Köztársaságban a dr. Riengel és Di+sweiler cégnél, magyar zabbal hizlalt libaként értékesítjük. Hizlalási technológiánk a Debreceni Agrártudományi Egyetemmel közösen végzett kísérleteink eredménye. A kutatómunka jelenleg is folyik, a még gazdaságosabb takarmányhasznosítás érdekében, valamint a fényprogramos tojástermelés megvalósítására. Ez utóbbi kísérletsorozatnál tulajdonképpen becsapjuk az állatokat. Rövid ideig tartó sötétben tartás után mesterséges világítással imitáljuk a tavaszt, és a meghosszabbodott tavaszi napok fényingere elindítja a tojástermelést. így elérjük azt, hogy egész évben folyamatosan tojnak a ludak, mindig van napos libánk.

— Mi az újszerű az önök hizlalási módszerében? — kérdezem Pintér Gábortól.

— Az állatok ridegtartásban, természetes körülmények között nőnek fel, és kalóriaszegény takarmányt kapnak. A tolltépés idejéig csak a létfenntartáshoz szükséges mennyiségű, majd a hizlalás megkezdésétől korlátlanul kapják a kísérleteink alapján összeállított tápot. így az általunk előállított lúdhús kevés és fehér színű zsírt tartalmaz, de azt is a húsba ágyazva. A gazdaságunkban hizlalt liba megsül saját zsírjában, de nem lesz túl zsíros. Lúdhúsunk igen keresett cikk nemcsak idehaza Magyarországon, hanem külföldön is.

A kecske régi elnevezése ellen erősen tiltakoznak a túrái Galgamenti Termelőszövetkezet gazdái, akik megvalósították a nagyüzemi kecsketartást. Miért a kecske és nem a már nagyüzemi tartásba jól beillesztett juhászatot folytatják a szövetkezetben, érdeklődöm dr. Várkonyi Józseftől, a gazdaság főállattenyésztőjétől :

— Környékünkön nincsenek hagyományai az állattartásnak, jobbára kertészettel foglalkoztak az itt élő emberek. Néhány éve fogtunk hozzá az intenzív állattenyésztéshez. Az idén készülő szarvasmarhatartó telepünk révén a felszabadult szétszórt legelőket és állattartó telepeket más módon hasznosíthatjuk. Különböző felmérések és gazdaságossági számítások alapján úgy döntöttünk, hogy a kecskével próbálkozunk, amely nálunk nem a „szegényember tehene”, hanem ahogy egy jó körülmények között tartott állattól elvárható, igencsak jövedelmező. Nemrég részletes programot készítettünk, amely 1985-ig meghatározza a feladatokat.

De erről már Ács Etelené ágazatvezető beszél:

— A célunk az, hogy a felvásárolt keverék állományból, nevezhetnénk parlagi fajtának, jó átörökítő képességű, biztos gazdasági eredményeket hozó kecskeállományt alakítsunk ki. Ezt különböző genetikai variációk végrehajtásával kívánjuk elérni. Szeretnénk, ha az általunk előállított állomány alkalmas lenne nagy mennyiségű tej- és jó minőségű hústermelésre. A tartás gazdaságos. hiszen meglehetősen igénytelen állatokról van szó. amelyek meghálálnak mindenféle gondoskodást. Első célunk, hogy egy ezerdarabos állománnyal jelentkezhessünk a piacon. Megoldjuk a tej, a fiatal gidák és gödölyék értékesítését is. Saját magunk akarjuk palackozni a tejet és az állatokat vágottan értékesíteni. Kísérleteket kezdtünk a különböző termékek gazdaságon belüli előállítására, például a szőrme feldolgozására, sajt készítésére. Eredményeink biztatóak.

SIBINGER JÁNOS

11