Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-05-17 / 10. szám

Beloiannisz Híradástechnikai Gyárat, a BHG-emblémát, ugyan ki nem ismeri? Telefonjai, elektrotechnikai készülékei a tengerentúlon is kedveltek. Nagyüzem, márkás, régi gyárak testálták rá tudásukat. Sok ezer embernek ad munkát. Mondhatjuk, valósággal otthont is jó néhányunknak. Aztán negyven-ötven esztendő után egyszercsak hirtelen abbahagyni? Elszakadni a kedves jószágtól, a géptől? A kézhez simuló szerszámoktól? A sokszor zsörtölődő, mégis jóban-rosszban együtt élő társaktól? Megbarátkozni a rideg gondolattal, hogy ezentúl reggel nem csörög a vekker? Meg azzal is, hogy tán sokkal kevesebb lesz a jövedelem? Tényleg, ugyan mennyi lesz? És miként telnek majd a napok azontúl? És lehet-e valamilyen munkával, pótkeresettel kikerekíteni a nyugdíjat? Zsongnak a kérdések, s ugyan ki ad feleletet?

„Átmégy a ,sóhajok hídján’, s máris ott vagy Marikánál, ő mindent tud” — így biztatják egymást azok, akiknél letelőben az idő. A „Sóhajok hídja” az igazgatósági épületet a gyárral a magasban összekötő folyosó, Marika meg Bódi Györgyné. Apáti Kálmánná a társa. Nyugdíj-előkészítők. Ez a foglalkozásuk. Meg körülöttük, mellettük segítőként a nyugdíjba készülődök ügyes-bajos gondjaival törődő szakszervezeti albizottság tagjai. Hiszen eredendően szakszervezeti kötelesség ez a munka, csakhogy eligazodni a rendeleterdőben, tárgyalni hivatallal, kikerülni bürokratikus buktatókat, ahhoz egész ember kell. Aki megtanulta e tevékenység minden fortélyát. Nyugdíj-előkészítő, száraz a szó, és főként nem sejteti, mi mindent rejt. Jogászi fortélyt, rendeletek ismeretét, hivatali gyakorlatot, pszichológiai érzéket is, ezt mindenekfölött. Az együttérzés, a másik emberrel való azonosulni tudás adományát.

Kiterebélyesedik a beszélgetés a tapasztalatokról. Járni a gyáregységeket — az albizottság minden tagja otthon van valahol — beszélni üzemvezetőkkel, műhelyfőnökökkel, művezetőkkel, társakkal. Tudnak-e munkát adni továbbra is a nyugdíj helyett? Kutatni, melyik műhelyben van szükség munkáskézre, ha másként nem megy. És beszélni természetesen a legérdekeltebbel is. Vele legelőször. Hogy a nyugdíjat választja-e, vagy még a gyárban kíván maradni? És felelni tucatnyi kérdésre. Érdemes-e tovább dolgozni? Menynyivel nő a nyugdíj „a továbbszolgálat” évei alatt, az ösztönző nyugdíjpótlék hatására? És ha kérik, adni azt a papírt már jó előre, hogy körülbelül mennyi lesz majd a pénz. mert hiszen a családnak kalkulálnia kell. És a „vé-10