Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-05-17 / 10. szám
J. Á FOTO: BAJKOR JÓZSEF — MTI Tavaly tovább növekedett a közúti forgalom az országban. Csaknem kétmillió gépjárművet tartanak nyilván. Legerőteljesebben a személyautók száma nőtt, az egymilliós határhoz közelít. Csak a nagymotorkerékpárok száma stagnál, viszont egyre több a segédmotorkerékpár, már több mint félmillió. Ha figyelembe vesszük a teherautók és autóbuszok óriási futásteljesítményét, akkor a kép világosan jelzi, hogy milyen fontos a közlekedés biztonságának a megóvása. Tavaly nőtt a balesetek száma, húszezernél többet jegyeztek fel a hatóságok. Kedvező jelenség viszont, hogy a forgalom emelkedése ellenére sikerült a halálos kimenetelű közúti balesetek számát 12 százalékkal csökkenteni, és a súlyos sérüléssel végződő balesetek száma is nagyjából a régi szinten maradt. Az 1979-ben elrendelt sebességkorlátozás, amely 80 km/órás maximumban szabta meg a sebességet az országutakon, (autópályán 100 km/órás sebesség az engedélyezett!) kedvező eredményeket hozott. A lakott területeken kívüli útszakaszokon 10 százalékkal kevesebb baleset történt, s 30 százalékkal kevesebb halálos végű. A gyorshajtás egyébként is a legfőbb baleseti okok közé tartozik. A tapasztalatok szerint még nem autózunk annyi ideje, hogy értékelni tudjuk a kisebb sebességek előnyeit, kényelmét. Nem véletlen, hogy — az ittas vezetésen túl — a hatóságok ezt a fajta szabálysértést büntetik a legszigorúbban: a pénzbírságon túl a vezetői engedélyt is visszavonják. S a járművezetők ettől tartanak a legjobban. A másik fő ok, a szabálytalan előzés kinn az országutakon. A magyar közúti közlekedés rendkívül vegyes képet nyújt: ugyanazon az úton haladnak a gyors személyautók, a lassabb teherautók, mezőgazdasági vontatók, s ugyanazt használják a kerékpárosok, s nemegyszer a gyalogosok. A forgalom tehát maga is ösztönzi az előzést, amit az egyéni türelmetlenség és a rossz alkalmazkodás aztán balesetté változtathat. A legfontosabb útvonalakon ma már tilos kerékpárral, vagy lassú járművel közlekedni. Ettől az intézkedéstől is a biztonság javulását várjuk. Ha a magyar baleseti statisztikákat egybevetjük az európai adatokkal, kiderül, hogy nálunk a legtöbb baleset nem a lakott területen kívül történik. Közlekedésbiztonsági gondjaink más országoktól eltérően sokkal nagyobbak a városokon belül. Városainkban túl sok a halálos végű baleset, túl sok a gyalogosgázolás és a gyermekbalesetek száma is növekszik. A gyalogosok ma még nem tartják magukat „közlekedők”-nek, nem érvényesül bennük a közlekedési fegyelem ; városi jellegzetesség, hogy tilos jelzésnél átszaladnak, figyelmetlenek és nem törődnek az előírásokkal. A járművezetők pedig a városban is túllépik a megengedett sebességeket. Ez a fajta úgynevezett relatív gyorshajtás, amikor valaki nem a megengedett maximális sebességet lépi túl, hanem a körülményeknek, a forgalomnak nem megfelelő tempóban hajt, úgyszintén magyar jelenség. S valljuk be: a hazai autós nem nagyon tiszteli a gyalogost, s bár az autós kiképzés ma már korszerű, de a járművezetők „nevelése” még semmiképpen sem mondható befejezettnek. Persze, a rendkívülien gyors városiasodás során korántsem sikerült az utakat a forgalom növekedésének megfelelően alakítani. Budapestnek például olyan a városszerkezete, hogy egyes területein egyáltalán nem lehet lényeges változtatásokat végrehajtani, a helyi korszerűsí- x tések pedig mindig csak a közlekedés igényei után kullognak és egy-két hely kivételével, nem tudják megelőzni. Tehát bizonyos órákban, bizonyos utakon sokkal több jármű halad át, mint amit az adott út vagy kereszteződés kapacitása egyáltalán elbír. Az akadályozottság és közben az előrejutás igénye olyan „konfliktushajlamot” ébreszt a közlekedőkben, aminek érthető következménye a biztonság lazulása. A magyar autós már élvezi a sebesség előnyeit, de még nem látja a korlátáit, a magyar gyalogos már túlméretezett forgalomban közlekedik, de még nem hiszi el, hogy elmúltak a közlekedés kényelmes és gondtalan napjai... Az ittasság is jellegzetes és súlyos baleseti forrás. Mind a gyalogosok, mind a járművezetők táborára érvényes ez. Minden ötödik közúti balesetnél közrejátszik az alkoholfogyasztás. Nyilvánvaló, hogy a fegyelmet leginkább a járművezetők körében kell megszilárdítani, hiszen rájuk abszolút szesztilalom vonatkozik. Lényeges változás csak az általános kultúrálódástól várható. Sajnos, a magyar vendéglátási szokások, a kínálás nehezítik a javulást. Űj jelenség a magyar közlekedésben a segédmotorozás. A városokon belül a kerékpárt lassan felváltják a kis mopedek. Elsősorban fiatalok használják, minimális szabályismerettel, s kevés közlekedési érzékkel. A félmilliónyi segédmotorkerékpárt használó eddig kiesett a figyelmünk köréből, jelenlétük azonban a forgalomban egyre inkább megköveteli, hogy külön közlekedő rétegként mérjük fel szokásaikat és baleseteiket. A közlekedés biztonsága társadalmi ügy, az általános érdeklődés központjában áll. Ezért bízhatunk jó eredményeiben. PETRESS ISTVÁN (Folytatjuk) 7
