Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-05-03 / 9. szám
BENEDEK ELEK Az okos lány Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy okos leány. De ez olyan okos volt, hogy az okosságának a híre még a királyhoz is eljutott. A királynak anynyit beszéltek a fülébe a leányról, hogy befogatott a hintóba, a leányért küldött, s elhozatta az udvarába. Felviszik a leányt a palotába, ott a király fogadja, s mondja neki: — Na, te leány, hallottam a hírét a nagy eszednek, hát ha olyan nagy az eszed, van nekem a padláson százesztendős fonalam, fonj nekem abból aranyfonalat. Felelte a leány: — Felséges királyom, életem-halálom kezébe ajánlom, van az édesapámnak százesztendős sövénykerítése, csináltasson nekem abból orsót, s akkor én is megfonom az aranyfonalat. Tetszett a királynak ez a felelet, mindjárt más kérdést gondolt ki. — Hát jól van, leányom, az első kérdésemre jól megfeleltél, mondok mást. Van nekem a padláson száz lyukas korsóm, foltozd meg azokat. — Én jó szívvel — mondja a leány —, csak elébb Felséged fordíttassa ki a korsókat, mert azt tudja bizonyosan, hogy semmit sem szoktak a színéről foltozni, hanem visszájáról. Mondja a király: — Okos volt a második felelet is. Még adok neked egy kérdést, s ha arra is megfelelsz, itt a kezem, feleségül veszlek. — Csak mondja, felséges királyom. — Hát én azt mondom, hozz is, meg ne is, legyen is, meg ne is. Gondolkozik egy kicsit a leány, azzal kifordul az ajtón, megy a konyhába, ott a szakácsnétól kér két szitát. Aztán megy az udvarra, ott éppen röpködött egy sereg galamb, megfogott egyet, a két szita közé tette, úgy ment fel a király színe elé. — Itt van, felséges királyom. Fogja a király a két szitát, hogy megnézze, mi van benne. Abban a pillanatban a galamb kirepült. — Na, lássa, felséges királyom, hoztam is, nem is, volt is, nincs is. De már erre olyan erősen megtetszett a királynak a leány, hogy egyszeribe hívatta az udvari papját, összeesküdött a leánnyal. Elő a cigányokkal, lett nagy lakodalom, eltartott egy hétig, talán kettőig is. Én is ott voltam, egyet jót táncoltam. Aki nem hiszi, járjon utána. PETŐFI SÁNDOR Falu végén kurta kocsma Falu végén kurta kocsma, oda rúg ki a Szamosra, meg is látná magát benne, ha az éj nem közelegne. Az éjszaka közeledik, a világ lecsendesedik, pihen a komp, kikötötték, benne hallgat a sötétség. De a kocsma bezzeg hangos Munkálkodik a cimbalmos, a legények kurjongatnak, szinte reng belé az ablak. „Kocsmárosné, arani/virág, ide a legjobbik borát, vén legyen, mint a nagyapám, és tüzes, mint ifjú babám! Húzd rá cigány, húzzad jobban, táncolni való kedvem van, eltáncolom a pénzemet, kitáncolom a telkemet!” Bekopognak az ablakon: „Ne zúgjatok olyan nagyon, azt üzeni az uraság, mert lefeküdt, alunni vágy.” „Ördög bújjék az uradba, te pedig menj a pokolba!... Húzd rá, cigány, csak azért is, Ha mindjárt az ingemért is!” Megint jőnek, kopogtatnak: „Csendesebben vigadjanak, isten áldja meg kendteket, szegény édesanyám beteg.” Feleletet egyik sem ad, kihörpintik boraikat, végét vetik a zenének s hazamennek a legények. 26 TASI
