Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-05-03 / 9. szám

A „MIRELir-TŐL A „GYES"-IG Kalandozások a betűszók és rövidítések világában II. Furcsa véletlen, hogy egy betűszó „értel­mes” nevet, afféle „beszélő nevet” ad; nem a FOKÁ-ra gondolunk, amely a Folyam- és Kavicskotró Vállalat nevének rövidítése, s nincs köze a tengeri emlősökhöz, nem is a MÉH-re, amely a szorgalmas méhecskékhez hasonlóan gyűjtögetéssel foglalkozik — ám­bár nem mézet, hanem mindenféle hulladé­kot gyűjt, lévén a Melléktermék- és Hulla­dékgyűjtő Vállalat nevének rövidítése. A KERTI esetében sem kell azt hinnünk, hogy kerti cikkeket árusító vállalat: a Kereskedelmi Tervező iroda nevének rövidítése. A FÉ­SZEK művészklub nevéről is (ahová sok kül­földi magyar szívesen ellátogat) legtöbben azt hiszik, hogy kedves, meghitt zugolyt akar jelenteni, holott valójában ez is rövidítés. Bállá Ignác, az egykor népszerű pesti újság­író írta a Káué/orrás-ban: „Ami a közön­ség első rétegét illeti, éppenséggel nem szá­mítottak a Fészekre, amely egyébiránt ak­kortájt még csak alkotó betűiben lézengett: F. É. S. Z. E. K. = festők, építészek, szobrá­szok, zenészek, énekesek, komédiások. Az írókra sem reflektálnak. Egyáltalán, nem a koldusszegény bohémvilágra pályáznak.” A rövidítés alapja mások szerint: Festők, Épí­tészek, Színészek, Egyéb Komédiások; de van. aki a Festők, Építészek, Szobrászok, és Egyéb Komédiások felsorolás kezdőbetűivel magyarázza. Hasonlóképpen jött létre az írók nemzetkö­zi egyesületének neve, a P. E. N. (Poets, Es­sayists, IVovelista), amely — bizonyára nem is egészen véletlenül — azonos hangzású a „toll” jelentésű angol pen közszóval. E tulajdonnévként használt betűszók egy része aztán közszóvá lett, amint a „közért” esete is bizonyítja. („Leugrom a sarki közért­be” — halljuk gyakran.) Ez különben nem ritka jelenség nyelvünk­ben: a háryjánoskodik, a dobostorta (Dobos C. József híres cukrászmester nevéből), a zserbószelet (Gerbaud Emil neves cukrász nyomán) jó példái ennek. A mirelit ugyan a mélyhűtött élelmiszerek neve — márkaneve — nyelvünkben, de köz­szóként is használjuk, ha például „mirelit idő­ről”, „mirelit légköriről beszélünk. Volta­képp ez is intézménynév volt: kezdetben a Frigelit (latinul a „frigidus” „hideg”-et, az elit kiválót jelent) vállalat gyártotta a fa­gyasztott élelmiszereket, majd ennek utóda a Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság lett, s a kezdőbetűiből alkotott Mir betűcsoportot tették a „Frig” helyébe. Kétségtelen, hogy az ötvenes évek elején tömegével keletkeztek a sokszor kacifántos betűszók, mint például a Barnevál (Baromfi­felvásárló Nemzeti Vállalat), a Semevál (Ser­tésfelvásárló Nemzeti Vállalat), a Vituki (Víz­ügyi Tudományos Kutató Intézet), Föbuha (Fővárosi Bútor, Hangszer és Sportszer Kis­kereskedelmi Vállalat stb.). A sokszor mulat-FŐBUHAhaha ságos rövidítések paródiája is hamarosan megszületett. Maszek szavunkról van szó, amelyből ige is született: maszekol. Előzmé­nye azonban — Kellér Dezső tudósítása sze­rint — a priszek volt, amelyet a privát szek­tor összevonásából alkotott egy barátja: „Én most priszek vagyok” — újságolta az illető az eszpresszóban. A priszek mintájára alkot­ta meg humoristánk a maszek szót a magán szektor összevonásából, s terjesztette el egyik konferanszában az ötvenes évek elején. A maszek csak afféle „ál betűszó”, de ke­letkeztek igazi betűszókból is közszavak. Közszóvá lett a Minőségi Ellenőrző Osztály nevéből rövidült MEO. „Mily nemes az a kritikusi hevület, amely... a dicsteli meta­morfózisra ... ráüti az írástudók MEO-pe­­csétjét”, olvashattuk irodalmi lapunkban az ötvenes években. Közszó is keletkezett be­lőle: ma is „meós”-nak nevezik a minőségi ellenőrt s tréfásan ma is ,,meóz”-unk, ha va­lamit tüzetesen ellenőrzünk. A betűszók egy­re szaporodnak, a régiek újjászületnek vagy újak születnek. Az ábé az (Abortus Bizottság) nevéből ma már inkább történelmi fogalom, a GYES (vagy inkább: gyes) viszont annál előbb: még versben is olvashatunk „gyesen levő kisma­­mák”-ról, azaz „Gyermekgondozási Segély”­­en levő fiatalasszonykákról. Az efféle szóalkotás természetesen nem va­lami sajátos magyar jelenség. Sőt! A tévé, a tévézik (a televízió rövidítéséből) „világje­lenség”, s nemzetközi szóvá lett radar is be­t) tűszó (a radio detection and ranging rövidí­tése), ahogy a második világháborúból szár­mazik a német betűszó, a Flak is, a Flieger­abwehrkanone rövidítése vagy a hírhedt zu­hanóbombázó, a stuka, a Síurzkampfflugzeug­­tól. A rövidségre való törekvés szüli egyre más­ra szinte naponta a betűszókat. A kúpé „készpénz”-t, a kábé „körülbe­­lül”-t, az eská „saját kezűleg”-et jelent, a nemzetközivé lett oké is betűszóból rövidült, ahogy a PVC (illetve: pévécé — a poliuinil­­clorid nevéből). Sok az új fogalom, kevés rá a szó — s a nyelv úgy segít magán, ahogy tud. Szeretjük vagy nem: a mozaikszók, betűszók vannak, élnek, szaporodnak, s úgy látszik, nélkülöz­hetetlen elemei huszadik századi szókin­csünknek. SZILAGYI FERENC 21

Next

/
Thumbnails
Contents