Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-04-19 / 8. szám

román hűbéreseit azonban nemsokára leigázták a török hódítók, akik ellen őmaga egyetlen hadjáratot indított, azt sem személyesen, és megelégedett az aprócska győzelemmel.

Utódja (leányának, Máriának férje) Luxemburgi Zsigmond (1386—1437) nemhogy az adriai magyar uralom kiépítésére nem tehetett kísérletet, de eleinte saját koronáját kellett védelmeznie a Lajos által Nápolyba beültetett Anjou-rokonság, Kis Károly és annak fia, László trónigénye ellen, később pedig Velencével kényszerült küzdelemre Dalmácia megtartásáért. Ehhez segítséget kapott a Velencére féltékeny Firenzétől, ahonnan olyan kiváló hadvezért és pénzügyi szakembert is nyert, mint Filippo Scolari, a magyarok Ozorai Pipója. Mikor azonban a

1 —Ír ír *»'1 lp«50Vpl

Mediciek uraionn a IVCl U.A W . Firenze szövetségre lépett Velencével, Zsigmond elvesztette külpolitikája itáliai hátterét, hiába próbálta azt Milánó és Siena megnyerésével pótolni. Súlyosbította a helyzetet a török balkáni terjeszkedése, amely már Magyarország határait fenyegette. Zsigmond megkísérelte a balkáni magyar hegemóniát tartóssá tenni, de 1396-ban Nikápolynál nemzetközi kereszteshada súlyos vereséget szenvedett. Később, mint bátyja, Vencel után a cseh trón és a német-római császárság örökösét, egyrészt a huszita felkelés, másrészt az ellenpápák harcának felszámolása foglalta el, de sem ezeket a problémákat nem tudta véglegesen megoldani, sem a közben elhanyagolt török veszélyt feltartóztatni. 1428-ban Galambócnál újabb kudarc érte, s már előbb, 1420-ban kénytelen volt Velence javára lemondani Dalmáciáról. Ettől kezdve Magyarországnak a déli határokon nem diadalmas előrenyomulásra, hanem kétségbeesett védekezésre kellett berendezkednie.

MAKKAI LÁSZLÓ

13