Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-04-19 / 8. szám
Történelmünk képekben 10.0IV SOK UISZOlV urán Búcsú az Adriától, 1308-1420 Az Árpád-ház kihalását követő évszázad a „szent királyok” politikai örökségét, a déli, adriai terjeszkedést is felszámolta. Eleinte úgy látszott, hogy a nápoly-szicíliai Anjouház egyik tagjának, a nagyanyja révén Árpád-házi származású Károly Róbertnek trónra lépte erősíteni fogja Magyarország és Itália kapcsolatait. Valóban, Károly Róbert a pápa erkölcsi és itáliai bankárok anyagi támogatásával szilárdította meg uralmát, s még szülőhazája feletti uralmát is erősíteni igyekezett azáltal, hogy ifjabbik fiát, Andrást eljegyezte a nápoly-szicíliai trón örökösével, Johannával. De Magyarország súlyos belső problémái nem engedték meg, hogy aktív külpolitikát folytasson. Az ország törzsterületét is csak az utolsó nagyúri lázadók leverésével, 1321- ben valóban „oly sok viszály után” tudta uralma alá hajtani, s 1323-ban tette át székhelyét Temesvárról a nagyszerű gótikus várkastéllyá kiépített Visegrádra. E tájban teremtett rendet Károly Róbert a királyi jövedelmekben is. A szétzüllött királyi vármegyék helyreállítására nem is gondolt, az új megyerendszert az általa kinevezett főispánok és a nemesség által választott szolgabírák kormányzására bízta. A báróktól és a nemesektől csak katonáskodást kívánt, az előbbiek saját zászlójuk (bandérium) alá gyűjtött familiárisaikkal vonultak hadba, az utóbbiak — ha nem csatlakoztak valamelyik nagyúr magánhadseregéhez — a megye zászlaja alatt harcoltak. A királyi birtokok maradványait várnagyok igazgatása alatt váruradalmakba szervezte. Jövedelmeit azonban már nem a birtokok bevételeire, hanem az úgynevezett regáléjogokra, vámokra, adókra és főként a nemesfémmonopóliumra alapozta. Az ezüstbányászat már korábban jelentős volt Magyarországon, Károly Róbert alatt az aranybányászat is fellendült (Körmöcbánya, Nagybánya stb.), s ez tette lehetővé, hogy 1336-ban megkezdhették a magyar aranyforint verését, évszázadokra ez lett Európa egyik legszilárdabb valutája. A katonai és gazdasági reformok megszilárdították az ország belső rendjét s egyben a külkereskedelem kedvező feltételeit is. Nyugat felé a forgalmat bénította Bécs árumegállító joga. Ezt megkerülendő kötöttek kereskedelmi egyezményt és jelöltek ki új nemzetközi útvonalakat a magyar, cseh és lengyel királyok 1335- ben visegrádi „csúcstalálkozójukon”. Már ez is mutatja, hogy Károly Róbertnek mindenekelőtt északi szomszédaival sikerült jó politikai kapcsolatokat kiépíteni, dél felé viszont úgyszólván semmit sem tudott az Árpádok örökségéből visszaszerezni. Dalmácia, Horvátország, Szlavónia csak névleg ismerték el királyuknak, valójában a helyi hatalmasságok uralma alatt állottak, a volt Kunországban pedig az Árpádok alatt főtisztviselőnek kinevezett román vajdák teljesen önállósították magukat. Előbb Havasalföld, majd Moldva elszakadt, mindössze laza hűbéri eskü kötötte őket ezentúl a magyar királysághoz. Károly Róbert fia, Lajos (1342—1382), akit messzenéző tervei és messzire vezetett hadjáratai miatt „nagy”-nak neveztek el történetíróink, nemcsak az elszakadt déli tartományokat akarta visszahódítani, hanem a Balkánon próbált továbbterjeszkedni, s a nápoly-szicíliai királyság dinasztikus jogon való megszerzésével az Adrián „lovagló” hatalmas birodalmat akart létrehozni, amelyhez gyermektelen nagybátyja örökségeként a lengyel királyságot is hozzákapcsolta. Túlméretezett becsvágya kihívta Velence és a pápaság féltékenységét, ami két nápolyi hadjáratában és genovai segítséggel vívott Velence elleni háborújában aratott győzelmeit gyümölcstelenné tette. Mindössze Dalmáciát és Horvátországot sikerült megszereznie, bolgár, szerb, bosnyák és 1. A rozgonyi csatában 1312-ben sikerült Károly Róbertnek az első döntő győzelmet aratni a hatalmát bénító tartományurak egyik csoportján. Miniatúra a Képes Krónikából 2. Zsigmond király és császár. Taccola hires sienai mérnök rajza Zsigmondot, mint Siena védelmezőjét ábrázolja, amint a nagy ellenfelet, Firenzét jelképező oroszlán farkára tapos. A latin felirat fordítása: „Védelmezd juhaimat, akik közül téged választottalak önzőnek" FOTO: MAKKAI LÁSZLÓ 3-4. Károly Róbert firenzei mintára (innen a „forint” elnevezés) vert aranypénze, az előlapon az Árpádok sávos és az Anjou liliomos egyesitett címereivel, a hátlapon Szent László alakjával FOTO: ERDÖKÜRTI ZSUZSANNA 5. Nagy Lajos nápolyi hadjáratai alkalmával egyik vitéze, Toldi Miklós Itáliában maradt, és belépett egy zsoldos seregbe, melynek alvezére lett. Firenze zsoldjábon 1363-ban részt vett egy Siena elleni hadjáratban, és fogságba esett. Később kiváltották, majd hazatért Magyorországra, ahol mondák keletkeztek hőstetteiről. A vesztes csatát Lippo Vanni örökítette meg a sienai városháza nagytermében, festményéből közöljük azt a részletet, amelyen feltehetően Toldinak is szerepelnie kell a jobbról támadó firenzei csopatban FOTO: GRASSI 6. Nagy Lajos harca a törökkel. Hans von Tübingen XV. századi festménye a mariazelli fogadalmi templomban SZVOBODA FERENC REPRODUKCIÓJA 12
