Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-01-12 / 1. szám

LONDONI DESZÉLGETÉS Charles Ringrose-zal

Iondon, Seven Sisters Road: vendéglőkkel, kiskocsmákkal és aprócska boltokkal szegélyezett széles útvonal a brit ■ főváros egyik munkásnegyedében. Kevesebb fény, kopottas portálok — mintha Kőbányán vagy Újpesten járnék. Az épület, amelyben az Angol—Magyar Baráti Társaság irodája is található, az angol szövetkezeti mozgalom egyik oktatási központja. Charles Ringrose, a társaság főtitkára éppen egy válaszlevelet fogalmaz, előtte levelek tucatjai. Mr. Ringrose találomra kiválaszt közülük néhányat:

— Egy Molden Essex-i iskola dokumentumfilmeket rendel. Ebben a levélben egy cambridge-i tanárnő köszöni meg az általunk küldött tankönyveket, ugyanis magyart akar tanítani a híres egyetemi városban. Itt meg egy londoni tánciskola vezetője azt írja, hogy nagyon örültek a magyar néptáncleírásoknak, -fotóknak. Ez is köszönőlevél a manchesteri egyetem galériájától, ahol a magyar történelmi kosztümkiállítás idején egyik tagunk adott hangversenyt.

— Mikor, és milyen elgondolás alapján alakult meg az Angol —Magyar Baráti Társaság?

— A háború után az angol munkások zenei szövetségének aktivistája lettem. Az országos szervező munka mellett a kórusukban is énekeltem, s mint hegedűs játszottam a zenekarukban. A Workers’ Music Association együttesével vettem részt 1949- ben a budapesti Világifjúsági Találkozón, a mintegy hétszáz fős angol küldöttség tagjaként. Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy meg kellene alakítani az Angol—Magyar Baráti Társaságot, hiszen akkoriban már működtek hasonló szervezetek, amelyek a nyugat-európai országokkal, az Egyesült Államokkal és a szocialista országok közül a Szovjetunióval való kapcsolatokat ápolták. Hazatérve szabad időmet az egyesület megszervezésére fordítottam. 1951 novemberében nagygyűlésen mondtuk ki a baráti társaság megalapítását, és a következő év januárjában az Angol —Magyar Baráti Társaság hivatalosan is megalakult. Kezdetben még a Workers’ Music Associationban is tevékenykedtem, majd hamarosan már minden időmet és energiámat az új társaság irányításának szenteltem, és azóta is ezzel a munkával telnek napjaim, immár huszonhét esztendeje.

— Munkájuk jellegét már érzékeltette az idézett levelekkel. Kérem, foglalja össze: mi tevékenységük fő célja?

— Fő feladatunknak azt tartjuk, hogy mint információs központ jobban megismertessük Magyarországot, az ottani életet az angol emberekkel. Ezer és ezer olyan társaság van Angliában — képzőművészeti, zenei, filmművészettel foglalkozó, földrajz iránt érdeklődő —, amely szívesen fogadja, ha filmeket kölcsönzünk összejöveteleikre vagy kisebb kiállításokat rendezünk körükben — például a népművészetről,

amely talán a legnépszerűbb. De tág lehetőségünk van az effajta tevékenységre a középiskolákban, az egyetemeken, a felnőttoktatásban is. Filmtárunkból több mint száz dokumentumfilm kölcsönözhető, emellett számos könyvet és Magyarországról szóló egyéb kiadványt is kapunk a Kulturális Kapcsolatok Intézetétől, ezeket eljuttatjuk iskolákba, társaságokhoz, intézményekhez.

— Önök ajánlják fel az anyagokat, vagy az érdeklődők keresik fel a baráti társaságot?

— Sokéves munkával, fokozatosan értük el, hogy manapság már az utóbbi a jellemző. A pedagógusok szakszervezetének gondozásában megjelenik egy kiadvány, amely listát közöl arról, hogy a tanárok hol juthatnak hozzá a munkájukat segítő információkhoz. Ezen a listán a mi társaságunk is szerepel. Az egyetemi filmtanács katalógusában — amely a különböző filmforrásokat sorolja fel — szintén ott a címünk. De ezenkívül még számos könyvtári és iskolai kiadványban is megtalálhatnak bennünket az érdeklődők.

— Hány taggal indult a baráti társaság, és hányán vannak ma soraiban?

— Százan kezdtük a munkát. Az alapító tagok között volt Bossányi Ervin, a pár éve elhunyt híres festőművész, akinek nagyszerű színes ablakait megcsodálhatjuk többek között a canterbury-i katedrálisban és az oxfordi St. John’s-kollégium templomában. Alapító tagunk volt dr. Hewlett Johnson, canterbury-i esperes és Alan Bush, a híres zeneszerző. Idővel tagságunk létszáma ezer fölé emelkedett, ma mintegy ötszáz tagunk van, Skóciától Dél- Angliáig. Tudja, a régiek közül sokan már nem élnek vagy idős emberek, és — azt hiszem ezzel nem állunk egyedül a hasonló egyesületek között — elég kevés

az új jelentkező. Évente közgyűlést tartunk, amikor is megvitatjuk az éves beszámolót. De más alkalmakkor is összejövünk, olyan ünnepi eseményen például, mint amilyen a Petőfi-évforduló volt, vagy a zeneestjeinken, előadásainkon találkozunk.

— Vajon kik és miért csatlakoznak az Angol—Magyar Baráti Társasághoz?

— Sokféle indíték hozza közénk az embereket. Vannak közöttünk értelmiségiek, művészek, pedagógusok, akik valamiképpen munkájuk révén is kapcsolatban vannak Magyarországgal, szakszervezeti emberek, akik a magyar szakszervezeti mozgalom iránt érdeklődnek, aztán mindenféle szakma képviselői, akik — talán egy turistaút hatására — szeretnének többet tudni a kontinens e távoli kis országának életéről. Itt említem meg, hogy mint a brit szövetkezeti mozgalom egyik aktivistája, és a londoni szövetkezeti nevelési tanács korábbi elnöke, felvettem a kapcsolatot a magyar szövetkezeti mozgalommal. E kapcsolat révén több angol és magyar énekkar, táncegyüttes kölcsönös vendégszereplését, valamint számos angliai és magyarországi tanulmányutat volt alkalmunk szervezni.

— Kérem, mutassa be vezetőségük tagjait.

— Elnökünk E. H. S. Burhop professzor, aki egyben a tudományos dolgozók nemzetközi szervezetének is elnöke. Alelnökeink között van John Berger, az ismert novellista és kritikus, Connie M. Ford, egy állatorvos hölgy, A. L. Lloyd folklorista, Bartók-kutató,

A. J. P. Taylor oxfordi történész, aki Károlyi Mihály barátai közé tartozott, egy Budapesten Lisztversenyt nyert ifjú zongorista, David Wilde és dr. Percy Young zenetudós, aki Kodályról irt könyvet.

Lapozgatom az Angol—Magyar Baráti Társaság értesítőit. Az

1978. évi munkáról közreadott jelentés több mint hetven filmestről, előadásról, kiállításról számol be, és arról, hogy mintegy százötven iskolának, könyvtárnak, kulturális és tudományos intézménynek, egyesületnek küldött a baráti társaság információs anyagot. Balaton nevű magyar néptáncegyüttesük — Alan McLean vezetésével — huszonhárom meghívásnak tett eleget, és milliók láthatták műsorukat a BBC-televízió Generation Game című programjában. Az őszi értesítő emlékeztet arra a tanulmányútra, amelyet a végrehajtó bizottság egyik tagja, Joyce King szervezett a Kodály-módszer budapesti tanulmányozására, egyben bejelenti, hogy februárban újabb zenetanárcsoport utazik Magyarországra.

Kép és szöveg: BALÁZS ISTVÁN

14

I