Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-01-12 / 1. szám

SZABÓ LÁSZLÓ MAGYAR MÚLT DÉL-AMERIKÁBAN Golyóval a fejében... Szabó László több, mint két­százoldalas könyvében a régmúlt­ban élt, olykor csak feltételezett „hőseitől” fokozatosan jut el kö­zelebbi korok bizonyosan élt, s valódi hőseihez. Olyanokhoz, akik nem csupán a legendák, de a tör­ténelem könyveibe is beírták ne­vüket. Közéjük tartozott Czetz János, akit már bemutattunk, s közéjük kor-, és részben sorstár­sa, Asbóth Sándor is. Asbóth neve, pályafutása meg­található a legtöbb magyar élet­rajzgyűjteményben, de minden olyan jelentősebb munkában is, amely az észak-amerikai polgár­­háború történetét tárgyalja. Sza­bó, Vasváry Ödön „Lincoln’s Hun­garian heroes” című, forrásérté­kű munkájára, és saját kutatásai­ra támaszkodik Asbóth életének elbeszélésében. Az úgynevezett „Kossuth-emig­­ráció” egyik legérdekesebb, és legnagyobb hírre jutott alakja volt Asbóth Sándor. Karrierje a szabadságharcban indult és egé­szen Kossuthig ívelt, kinek szárnysegédje és e^/ik bizalmasa lett. Elkísérte száműzetésében Kis- Ázsiába, majd vele együtt utazott a Mississippi-fregatton Gibraltá­rig. Itt Kossuth elhagyta a hajót és Angliába ment, míg társai, kö­zöttük Asbóth is, folytatták útju­kat Amerikába. Kossuth az Egyesült Államok­ban gyűjtött pénzből a többi kö­zött hadianyag- és hadifelszerelés­gyárakat alapított, amelyekben magyar emigránsoknak adott munkát. Az üzemeket jórészt As­bóth szervezte meg és vezette. Ké­sőbb különböző vállalkozásokkal igyekezett egzisztenciát teremte­ni magának, ő tervezte a többi között a New York-i Central Par­kot, amely a városképnek azóta is egyik meghatározója. Második karrierje az amerikai polgárháború kitörésekor kezdő­dik. Jelentkezik az Unió hadsere­génél, s hamarosan John C. Fré­mont tábornok hadseregének ve­zérkari főnöke. Jórészt rajta mú­lik, hogy a polgárháborúban részt vevő magyar tisztek többsége en­nél a hadseregnél, Missouriban szolgál. Hamarosan tábornoki ran­got kap, s több győzelmet arat, elfoglalja Bentonville-t és Fayet­­teville-t. Arkansasban szerzi első sebét, de nem hagyja el csapa­tait. Később a legkülönbözőbb fron­tokon és csatatereken tűnik fel, s a rendkívül véres háborúban egyik sebet szerzi a másik után, közöttük azt a golyót, amelyet holtáig hord az arccsontjában. Ál­lapota miatt még a háború befe­jezése előtt nyugdíjazzák, s ez al­kalomból Mayor generállá, azaz tábornaggyá léptetik elő. Katonai szolgálata után kezdő­dik pályafutásának harmadik sza­kasza : diplomataként működik tovább. 1866 márciusában az Egyesült Államok argentínai és paraguayi követévé nevezik ki, Buenos Aires székhellyel. Mielőtt állomáshelyét elfoglalná, Párizs­ba utazik, ahol a kor egyik ne­ves sebésze hasztalanul próbálja meg eltávolítani arcából a nagy fájdalmakat okozó golyót. Vala­melyest csökkenő fájdalmakkal utazik Buenos Airesbe. Itt adjuk át a szót Szabónak: „Az argentin főváros Asbóthot szívélyes, meleg fogadtatásban ré­szesíti. Mitre tábornok, a köztár­saság elnöke, mint a Paraguay ellen küzdő szövetséges haderők főparancsnoka, a hadszíntéren van, s így megbízólevelét Marcos Paz alelnöknek nyújtja át október 20- án. Buenos Airesben Asbóth egy ré­gi fegyvertársára akad, Czetz tá­bornokra, Bem volt vezérkari fő­nökére, a piski csata hősére. Na­gyon megörülnek egymásnak, s gyakran vannak együtt... Dacára annak, hogy fejsebe ki­újult és ezáltal fájdalmai egyre növekednek, megbízatásához hű­en azonnal akcióba lép a béke érdekében. Jegyzéket nyújt át Rufino Elizáidé argentin külügy­miniszternek, amelyben rámutat arra, hogy a washingtoni Kong­resszus szükségét látja az észak­amerikai békeközvetítésnek a harcoló felek között. E jegyzék, valamint az azt követő békeja­vaslatok nem járnak sikerrel, sem Buenos Airesben, sem pedig Rio de Janeiróban. A szövetsége­sek a halogatás taktikáját veszik igénybe, majd végül is azzal ér­velnek, hogy ők nem a paraguay nép, hanem Lopez marsall em­bertelen és vérengző, minden jo­got lábbal tipró zsarnoksága el­len viselnek háborút. Különben is, a küzdelem már annyira elfa­jult, hogy annak megszüntetésé­vel tartós békét teremteni csak­nem lehetetlen. Az érvek meggyőzőek, de As­bóth nem tágít. Seward, az Egye­sült Államok külügyi államtitká­ra hathatósan támogatja törekvé­seiben, de már minden kísérlet hiábavalónak bizonyul. Sőt. As­bóth legutolsó, békés megegyezést sürgető jegyzékét a buenos airesi kormány magára nézve sérelmes­nek, Argentína belügyeibe való beavatkozásnak minősíti. Asbóth tábornagy, felsőbb parancsra, saj­nálkozását fejezi ki a történtek felett. Ezzel a tárgyalásos béke lehetősége a hármasszövetségbe tömörült Argentína, Brazília, Uruguay és Paraguay között egy­szer és mindenkorra szétfoszlik. Humaitá sáncaiban a harc még elkeseredettebben dúl, mint vala­ha.” Asbóth ekkor már ágyban fek­vő beteg. Fájdalmai csaknem elvi­selhetetlenek. 1868 január 21-én hal meg. Még csak 56 éves. „A buenos airesi angol temető­ben helyezik örök nyugalomra. A temetés nagy katonai pompával folyik le, díszőrséggel, sortűzzel, ágyúdörgés közepette... A zász­lók még a hadihajókon és a csata­tereken is félárbócra ereszkedve adják hírül a veszteséget...” Kétségtelen, hogy az elmúlt századok messzire szakadt ma­gyarjai között Asbóth Sándor egyike azoknak, akik nemcsak megvetették lábukat az idegen körülmények között, hanem fé­nyes, és maradandó emlékű pá­lyát futottak be. Bár ez utóbbi fe­lől némely kételyei támadtak a szerzőnek, amikor Asbóth sírját keresve, arra már nem, csupán sírkövére akadt rá. Azon is csak a magyar követség egy évfordulón odahelyezett kegyeletes virágainak maradványaival találkozhatott. * Hat folytatásban mutattuk be Szabó László Buenos Airesben a Transsylvania kiadónál magyarul megjelent könyvének: „Magyar múlt Dél-Amerikában” — néhány fejezetét. Elismeréssel adózunk a szerzőnek lelkes és túlnyomóan szakszerű munkájáért. Már em­lítettük, hogy a határainkon túli magyar múltnak növekvő irodal­ma van, amely azonban sokszor inkább jó szándékkal, mint kellő hozzáértéssel lát napvilágot. A tiszteletreméltó kivételeket szapo­rítja Szabó László munkája, nem utolsó sorban azzal a felismerés­sel, amellyel könyvét zárja: „Amint látjuk, kedves olvasóm, a magyar múlt Dél-Amerikában nem teljesen a miénk. Legalább annyira beletartozik a földrész or­szágainak történelmébe, mint a miénkbe. Sokszor talán még job­ban. Ez érthető. Azon honfitársa­ink, akiket sorsuk ide vetett part­ra az elmúlt idők folyamán, bár sokszor meg tudták őrizni magyar­ságukat a számukra teljesen ide­gen környezetben, mégis e földön éltek, dolgoztak és igyekeztek ki­tűnni munkálkodásukkal a válasz­tott új haza és az emberiség szol­gálatában. Működésük számará­nyukat jóval meghaladó teljesít­ményeket mutat fel...” bogati Péter Asbóth Sándor amerikai tábornoki egyenruhában NOVOTTA FERENC REPRODUKCIÓJA

Next

/
Thumbnails
Contents