Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-04-19 / 8. szám

ÜLÉSEZETT AZ MSZMP

Előző számunkban részleteket közöltünk Kádár János előadói

LÁZÁR GYÖRGY, a Minisztertanács elnöke

— Helyes gazdaságpolitikánknak, népünk szorgalmának, egyre növekvő tudásának köszönhetjük, hogy az elmúlt fél évtizedben a sok gond és nehézség ellenére tovább fejlődött népgazdaságunk. Gyarapodott a nemzeti vagyon. A termelés bővítésére számos létesítményt adtak át rendeltetésének. A korábban is kiemelkedő teljesítményt nyújtó üzemek és szövetkezetek, mint a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár, a Kőbányai Gyógyszerárugyár, a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, a nádudvari Vörös Csillag vagy a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet mellé örvendetes módon újabbak sorakoznak fel.

— Figyelemre méltó, hogy jó néhány ipari és mezőgazdasági termék egy lakosra jutó termelésében — így például a bauxittermelésben, az autóbuszgyártásban, a hús és a szemes termények termelésében — a világ élmezőnyében, az első tíz ország közé kerültünk. Egyre több olyan termékünk van, amelyek keresettek és haszonnal értékesíthetők a világpiacon. Ezek sorát a legutóbbi időkben is tovább bővítették a termékszerkezet korszerűsítésében eredményt felmutató vállalatok, hogy csak néhányat említsek — mint a Magyar Hajó- és Darugyár, a Graboplast Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár, a Medicor Művek.

— A megelőző öt évhez képest, ha szerényebben is, tovább javultak népünk anyagi és kulturális életkörülményei. Gazdasági fejlődésünkről szólva azt sem hallgathatjuk el. hogy teljesítményünk egésze elmarad a tervezettől, a mai szigorú követelményektől és a saját reális lehetőségeinktől is. Munkánk gyengeségei mindenekelőtt abban tükröződnek, hogy a hatékonyság, s ennek következtében a nemzeti jövedelem sem éri el a tervezett mértéket. Az előirányzottnál kedvezőtlenebb az egyensúlvi helyzet, nem valósul meg a reálbér és a reáljövedelem tervezett növelése.

— Vaion azt jelenti ez, hogy a vállalatok és a szövetkezetek kollektívái rosszabbul dolgoztak, mint a megelőző ötéves terv időszakában, amikor a teljesítés jobban megközelítette a kitűzött célokat? Nem. Munkánk javult, de nem annyival, amennyivel a megváltozott világgazdasági feltételek miatt magasabbra került a mérce, nem annyival, amennyivel számoltunk, s amennyire valójában képesek lehettünk volna.

— Elsősorban a kormányzati munka gyengeségeire vezethető vissza, hogy késlekedve reagáltunk a világgazdaságban lezajló változásokra, alábecsültük azok várható hatását. Erre alapozva, túlzott védettséget tartottunk fenn vállalatainknak. Amikor pedig felismertük, hogy a kedvezőtlenebb feltételekkel tartósan számolni kell, gazdaságirányítási gyakorlatunk nem tudott gyorsan és elég rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Többek között ezért következett be az egyensúly jelentős romlása.

— Amikor a Központi Bizottság 1978 decemberében elemezte a helyzetet, két lehetőség között választhatott: vagy folytatjuk a korábbi gazdasági gyakorlatot, vagyis változatlanul mindennél előbbrevalónak tekintjük az ötéves terv számszerű előirányzatainak teljesítését, vagy mérsékelve a növekedés ütemét, a minőségi követelményeket helyezzük előtérbe, és az elosztást is jobban alárendeljük a fő célnak — az egyensúly javításának. A realitás ez utóbbit követelte. Az 1979-es év gazdasági mérlege azt mutatja, hogy a Központi Bizottság helyesen döntött. A mérsékeltebb növekedés, a folyamatosabb irányítás és a következetesebb végrehajtás együttes hatására megkezdődött az egyensúlyt javító irányzatok kibontakozása.

— A gazdálkodás hatékonyságának növelésében minden eddiginél nagyobb szerephez jutnak az emberi tényezők. Egész társadalmunknak alapvető érdeke, hogy még jobban felkaroljuk a tehetségeket, sehol ne tűrjük meg a sablonos, a fél szívvel végzett rutinmunkát. Mindig is érdekünk volt, most azonban még inkább az, hogy több megbecsülésben részesítsük az újító kedvű műszakiakat, munkásokat, a feltalálókat, azokat támogassuk, akik szenvedélyesen, megalkuvás nélkül harcolnak a régi, az elavult ellen, és nyughatatlanul keresik az előrevivő, az új megoldásokat. Nem békélhetünk meg a gyenge minőségű munkával, a gazdaságtalan termeléssel. Fokozatosan meg kell szüntetnünk a rossz hatásfokkal dolgozó vállalatok mesterséges védettségét.

— A hatékonyabb és a jobb minőségű munka fontos feltétele a helyesen orientáló, jó irányba ösztönző közgazdasági szabályozás. Ezen belül az ár- és érdekeltségi rendszert úgy kell továbbfejlesztenünk, hogy a minőségileg jobb és a több eredményt hozó törekvések kapjanak elsőbbséget és támogatást. Azok a termelő kollektívák, egvének jussanak nagyobb erkölcsi és anyagi elismeréshez, amelyek és akik fel akarnak és fel is tudnak nőni a magasabb követelményekhez.

PÚJA FRIGYES.

külügyminiszter

— Az utóbbi években a nemzetközi helyzet úgy alakult, hogy a legerősebb tőkés országban nagyobb befolyást kezdett gyakorolni a külpolitikára a monopolkapitalista csoportosulásoknak az a része, amelv ellensége az enyhülésnek, a biztonság megszilárdításának, a békés együttműködésnek. Az utóbbi öt évben a Magyar Népköztársaság külpolitikai fő irányvonala nem változott. Továbbra is alapvető feladatunk. hogy összehívásra kerül jön a katonai enyhülés és a leszerelés ügyeivel foglalkozó politikai tanácskozás, amelynek a javaslatát a Varsói Szerződés Külügyminiszteri Bizottsága budapesti és berlini ülésén dolgozták ki. Itt meg lehetne vitatni minden résztvevő ország leszerelést célzó javaslatait. Sajnáljuk, hogv a vezető NATO-államok részéről enyhén szólva, nem mutatnak lelkesedést javaslatunk iránt.

— A másik, előttünk álló feladat az ez év őszére tervezett madridi találkozó eredményes megrendezése A magunk részéről arra törekszünk. hogy olyan kérdések kerüljenek megtárgyalásra Madridban, amelyekkel minden résztvevő egyetért, és amelyek vitatása valóban előre viszi az európai béke és biztonság ügyét.

— Most már joggal mondhatjuk, hogy kapcsolataink minden fejlett tőkés országgal rendezettek, egyesekkel pedig — mint például Ausztriával — tovább fejlődtek. Ehhez a folyamathoz nagyban hozzájárultak hazánk és a fejlett tőkés országok vezető államférfiainak tanácskozásai. különösen Kádár János látogatása néhány fejlett tőkés országban. Ausztriában, Olaszországban, a Német Szövetségi Köztársaságban és Franciaországban. Továbbra is szélesíteni akarjuk hazánk és a fejlett tőkés országok kapcsolatait a békés egymás mellett élés elve alapján. Hogy ez így legyen, nemcsak tőlünk, hanem tőkés partnereinktől is függ.

GÁSPÁR SÁNDOR, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára

Gáspár Sándor bevezetőjében hangsúlyozta:

— Elveink és politikánk szilárd, céljaink jók. Népünk, a dolgozó milliók cselekvő tenni akarása változatlan. Ez fémjelzi rendszerünk erejét, amely józan bizakodásunk alapja.

— A jelenlegi körülmények között a legfontosabb feladatunk hazánk gazdasági erejének növelése, a gazdálkodás javítása. Fejlődésünknek másik feltétele a korszerű munkaerő-gazdálkodás. Szükségesnek tartjuk, hogy mindenki ott végezze a munkáját, ahol arra a társadalomnak leginkább szüksége van. A rendelkezésre álló munkaerőt a legcélszerűbben és a leghasznosabban kell foglalkoztatni. De gondoskodni kell arról, hogy az érintettek számára a munkahely- vagy szakmaváltás minél kisebb teherrel járjon.

— Az ország gazdasági erejét úgy tudjuk eredményesebben növelni, ha a demokratizmust, a nézetek és az érdekek ütközését, a dolgozók még aktívabb közreműködését igényeljük és biztosítjuk. Mert viták, választási és döntési lehetőségek nélkül, pusztán formális egyetértéssel csak félmegoldások születhetnek. Igaz, demokratikus fórumok és módszerek nélkül látszólag egyszerű döntéseket hozni, de az is igaz, hogy megfelelő tömegtámogatás nélkül zsákutcákkal terhes a megvalósítás útja.

A SZOT főtitkára hangsúlyozta, hogy az utóbbi 15—20 év folyamán a szakszervezetek szerepe és tevékenysége jelentősen megváltozott. Ez főként az érdekképviselet és az érdekvédelmi tevékenység újjáéledésének köszönhető, mert ez teremtett alapot és adott hitelt a szakszervezeti munkának. A magyar szakszervezeti mozgalom alkalmazkodott a szocialista építőmunka változó körülményeihez. De már most látható, hogy a következő években az igények itt is tovább nőnek, a feltételek változnak.

— Nem sikerült minden esetben színvonalasan foglalkozni a gazda-2