Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1980-01-12 / 1. szám

Az onogur törzsszövetség ugyanis a VII. század második felében felbomlott és szétszóródott. Egy része északra vonult s megalapította a volgai bolgár fejedelemséget, más része délre vándorolt s a Balkánon a dunai bolgár fejedelemséget hozta létre. Egy további csoport 670 körül a Kárpátmedencébe nyomult be az avarok közé, megint mások közülük átkeltek a Kaukázuson a mai Irán északi határvidékére. A tulajdonképpeni magyarok, a finnugor nyelven beszélő törzsek nagyobb része eleinte ősi lakhelyén, a Volga-könyökben maradt. Itt találta meg őket a

XIII. században Julián magyar szerzetes is. Többségük azonban már jóval előbb, 800 körül nyugat felé vette útját, s a Don és a Kárpátok között, az úgynevezett Etelközben (azaz folyóközben) alapított önálló fejedelemséget.

Ekkorra a magyarokat már erős bolgártörök hatások érték. Korai török eredetű szavainkból ítélve eltanulták a marhatenyésztést (ökör, tinó, borjú) és az ekés földművelést (éke, sarló, tarló, búza, árpa), a szőlőtermesztést (szőlő, bor, törköly, seprő), valamint a rovásírást (betű, ír). Életmódjuk, harcmodoruk, viseletűk, művészetük bolgártörök mintára alakult át. Nyáron sátorban, télen faházakban laktak, s míg a nagy folyók mellé települt téli szállásaik körül szántottak-vetettek, tavasszal a családtagok egy része az állatokkal együtt felkerekedett, és legelőről legelőre vándorolt. Mint lovas pásztomép, a magyarság szükségszerűen állandóan fegyverben állt. Így járhatták be és tarthatták uralmuk alatt Etelköz kiterjedt füves pusztáit, és ismerhették meg korán nyugati szomszédságukat, a Kárpát-medencét.

MAKRAI LÁSZLÓ

1. A honfoglaló magyarokéhoz hasonló, valamelyik török hatás alá került finnugor nép hagyatékából származó tarsolyborító lemez. A Volga-vidéki Veszelovón került elő

ID. DIENES ISTVÁN RAJZA

2. Az etelközi magyarok „táltosának" megfelelő mai szibériai sámán, aki a magyar ősvallással egybehangzóan az ősök szellemét idézi meg szertartásaival varázslataihoz

FOTO: DIÓSZEGI VILMOS

3. Az úgynevezett Attila kardja a bécsi császári kincstárban. Még Etelközben készült magyar díszfegyver, valószínűleg Árpád kardja. A magyar királyi család ajándékaként jutott a XI. században a német császárok tulajdonába

4. Díszes rangjelű fokosok a Volgamenti ananyinói kultúra leleteiből

FOTO: FODOR ISTVÁN

5. Mongol sátor (jurta). Szerkezetében és külsejében teljesen megfelel a honfoglaló magyarok sátrának, amilyennek azt az ásatási nyomokból és középkori ábrázolásokból ismerjük foto: fodor istvan

13