Magyar Hírek, 1980 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1980-01-12 / 1. szám
(Mífllffi BOGNÁR JÓZSEF A MAGYAROK VILAGSZOVETSEGENEK ELNÖKE GONDOLATOK, AGGÁLYOK ÉS REMÉNYSÉGEK AZ ÚJ ÉVTIZED KÜSZÖBÉN Az új esztendő — amely ezen alkalommal egy új évtized kezdetét is jelenti — hagyományosan a számvetés és előretekintés ideje. Ösztönösen és tudatosan az emberiség mindenkor azt feltételezte, hogy a fényes jövő kárpótolni fogja a múlt sivárságáért és a jelen áldozataiért és szenvedéseiért. Az új évtized küszöbén azonban — az előretekintések során — szorongás és bizonytalanság észlelhető, hiszen a mögöttünk elmaradó hetvenes évek nemcsak Amerikát rázták meg — amint azt a Newsweek nemrégiben megjelent elemzés-sorozata bizonyítja —, hanem közvetve, vagy közvetlenül a világ egészét is. A hatvanas évek nagy gazdasági eredményei, a tudományos-technikai forradalom páratlan vívmányai, valamint a kelet—nyugati katonai egyensúly létrejötte rendkívüli optimizmust keltettek, jóllehet a gondolkodási rendszert tápláló kutatási vívmányok már óvatosságra intettek, és a harmadik világ problémái egyre súlyosabb jelleget öltöttek. A hetvenes években azonban halmozódva törtek a felszínre a fejlődés ellentmondásai és bizonytalanságai: lassuló gazdasági növekedés, infláció, munkanélküliség, egyensúlyhiány, a meg nem újuló természeti erőforrások korlátái, a környezetrombolás drámai következményei, a „kölcsönös elrettentés egyensúlyának” elviselhetetlen költségei és veszélyei, valamint a harmadik világ gazdasági és társadalmi fejlődésével együttjáró belső és külső ellentmondások és bizonytalanságok. E válságjelenségek kételyt és pesszimizmust ébresztettek azokban a körökben is, amelyek még egy évtizeddel ezelőtt a kapitalista rendszer rugalmasságában. vagy a tudomány növekvő képességeiben bízva a csodálatos jövő technicista utópiáival árasztották el a világot. Indokolt-e, reális-e ez a peszszimizmus és kiterjed-e ez a bizonytalanság az élet minden területére? Ha a magyar „mikrokozmoszból” indulunk el — hiszen nemzeti mikrokozmoszokból tevődik össze a világ —, úgy inkább olyan évekről beszélhetünk, midőn „a külső feltételrendszer” romlása kiélezte a belső gazdasági problémákat és radikálisan csökkentette azt az időmennyiséget, amely az extenzív gazdasági növekedésből az intenzívbe vezető átmenethez felhasználható. Természetesen ez nagyon komoly probléma, hiszen az átmenet a szükséges időmennyiség megléte esetén is nehéz társadalmi és gazdasági követelményekkel párosul. Közvéleményünk megértéssel fogadta e változásokat, amelyek lényegesen eltérnek a korábbi várakozásoktól és feltételezésektől, de az összthangzatos társadalmi cselekvést követelő kérdésekben nemcsak egyetértésre, hanem merész, konkrét és egyeztetett akciókra van szükség. Olyan akciókra, amelyek során egyéneknek, gazdasági egységeknek és az egész társadalomnak vállalnia kell bizonyos tudományosan kiszámítható kockázatokat. Kételyek, kishitűség és bizonytalankodás természetesen nálunk is van, hiszen az új cselekvés lehetőségeit és korlátáit, valamint saját rugalmasságunk hatásait még ezután kell kitapogatnunk. E problémák ellenére is utalhatunk azonban arra, hogy új gazdasági politikánk és módszereink egyes eredményei már az 1979-es esztendő javuló gazdasági mutatószámaiban is kifejezésre jutnak. E problémák jelentkezésével egyidejűleg nemzetünk politikai, gazdasági és kulturális teljesítményei egyre szélesebb közegekben törnek utat a maguk számára. Országunk és kormányunk egyre erősödő nemzetközi tekintélyt és megbecsülést élvez, amit a nemzetközi politikai élet számos eseménye és fejleménye meggyőzően igazol. A külföldön élő magyarsággal kialakított kapcsolataink; — hogy e körkép során saját közvetlen problémáinkról is szóljak —. újabb fellendülésben vannak, tartalmasabbá, elevenebbé és meghittebbé váltak, mint bármikor eddig. Az a közös elhatározásunk, hogy az anyanyelvi kultúra egységes és folytonos, de dinamikus és állandóan változó alapját közös akcióink alapjává tegyük, nemcsak összetartó elvnek, hanem hajtóerőnek is bizonyult. A Magyar Hírek — amelynek hasábjain e gondolatok a világba utat találnak —, a magyar társadalom növekvő törődése és áldozatvállalása révén új, korszerűbb és szebb formában jut el százezres olvasóközönségéhez. Ennek a ténynek pedig rendkívüli jelentősége van, hiszen lapunk ma már nemcsak az anyaország és a külföldön élő magyarok közötti kommunikáció hatásos eszközét, hanem a különböző országokban és régiókban élő öntudatos és aktív etnikai csoportok közötti információ- és tapasztalatcsere szilárd alapját is jelenti. Nemzeti társadalmunk és gazdaságunk fejlődési lehetőségeinek és a világban betölthető szerepünk megítélésében tehát optimisták vagyunk; hiszen 1956 óta fejlődésünk válaszútjain mindig képesek voltunk megtalálni az új problémák új módon történő megközelítését. A nemzetközi politika enyhülési időszakában — amely természetesen nem töretlenül ível felfelé, hanem időnként és átmenetileg a feszültségek kiéleződésének adja át a helyét —, viszont képesek voltunk a szocialista külpolitika olyan alternatíváinak és elemeinek felfedezésére és kidolgozására, amelyek a jobb megértés és a szélesebb együttműködés felé vezették. Ezen eredmények és azok elérésében kifejlesztett képességek alapján tehát bízunk abban, hogy fejlődési problémáinkat a nehezebbé vált külgazdasági feltételek között is meg tudjuk oldani. A tágabb közösség: „a népek hazája: nagy világ” jövője szempontjából azonban mi is sok aggodalmat érzünk. Természetesen mi is részei vagyunk a világnak és nem tudunk elképzelni olyan magyar sorsot és jövendőt, amely független lenne a világ sorsától; annak válságaitól, bizonytalanságaitól és fe - szültségeitől. E megállapítás jogosultságát a kölcsönös függőségek korában aligha reális kétségbe vonni. Ezért az új, és rendkívül bonyolultnak ígérkező évtized és évtizedek küszöbén újra kinyilvánítjuk és megfogadjuk azt, hogy — saját ügyeink odaadó szolgálata mellett — minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy az emberiség e nehéz időkben is képes legyen nemcsak a túlélésre, hanem a fejlődésre is! E gondolatok és töprengések, aggodalmak és reménységek között kívánok a Magyarok Világszövetsége és a magyar társadalom nevében minden külföldön élő hazánkfiának boldog új esztendőt, jó egészséget és sok sikert! Közélet — diplomácia Tímár Mátyásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének vezetésével delegáció vett részt Svájcban a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) nyugat-európai és szocialista tagországok jegybankjainak a megbeszélésein. :V A magyar—jugoszláv közlekedési együttműködés bővítéséről tárgyalt c bán Lajos közlekedési és postaü államtitkár Üjvidéken Gerhard Brubah-val, a vajdasági tartományi kormány közlekedési és postaügyi titkárával. ojc Barcs Sándort, az Elnöki Tanács tagját, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatóját, a magyar—osztrák kapcsolatok bővítésében kifejtett tevékenységéért az osztrák szövetségi elnök által alapított Nagy Ezüst Érdemrenddel tüntették ki. Az érdemrendet dr. Willibald Fahr osztrák szövetségi külügyminiszter nyújtotta át Bécsben. Gazdaság Ganczer Sándor, az Országos Vezetőképző Központ főigazgatója Rómában együttműködési megállapodást írt alá az állami tulajdonban levő olasz vállalatok szervezetének, az IRI-nek — és vezetőképző intézményének a képviselőivel Megállapodtak abban, hogy magyar és olasz vállalatvezetők részére 1980 őszén közös szemináriumot szerveznek. Pach Zsigmond Pál akadémikus, a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság elnöke részt vett a szervezet párizsi ülésén, s ezenkívül gazdaságtörténeti előadást tartott a francia fővárosban. ■If „Magyarország és a külkereskedelmi kapcsolatok a ’80-as évek küszöbén” címmel tartott gazdaságpolitikai előadást dr. Biró Gerd, a Magyar Kereskedelmi Kamara sajtóigazgatója a bécsi Collegium Hungaricumban. * •Harminchat országba szállít mézet a HUNGARONEKTÁR, többek között az Egyesült Államokba és Japánba FOTO: CSER ISTVÁN — MTI 2
