Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-10 / 3. szám
amelyekből 28 darabot mutat be a kiállítás. Ferenczy Noémi rajzoló volt, akvarcllista, festő és szövő: az alkotó folyamatot egymaga vitte végbe, a kompozíció fogantatásától a fonalból szőtt kárpit mechanikusnak tetsző, ám egyáltalán nem mechanikus munkájáig. A tarkább, sokszínű akvarellek a kész műben kissé fedettebb színkompozíciókká válnak: a fonalak anyagszerűsége meghitté varázsolja a tónust, a színek egymás melletti harmóniáját. Nagy életmű előtt vonul el az, aki végigjárja a kiállítást. '* Figyelem: hogyan jut el a pályakezdő Ferenczy Noémi a bonyolultabb, aprólékosabb kompozícióktól, mint amilyen a Menekülés Egyiptomba és a Teremtés bibliai témája, az egyszerűbb megoldásokhoz. Figyelem: hogyan tolul előtérbe a síkszerű, a rálátásosság, világosabban: a perspektíva tudatos félreállítása. s ha több alak van a képen, az egymásmögöttiség helyett az egymásmellettiség meghökkentő alkalmazása. Utolsó műve, a Hazatérő lányok: különösen egyszerű és egyszerűen különös alkotás. Távol cipószerűen domborodó hegvek, elől hat lány jön felénk a sötétedő alkonvatban. Minden olyan csöndes: az egymásba olvadó néhány tompa szín. a figurák ritmusos lénte. a vibráló szürkület, a pihenésre készülő táj. Az egymás mögött léDdelő lányok egymás fölött láthatók. A figurákat furcsa ritmus-szinkópa csoportosítja: elől egy lány halad, mögötte nem kettő, hanem három, s csak utánuk mennek ketten, s azok mögött négy dombszerűség emelkedik a magasba. 1—3—2—4 — szabálytalanul, mint az életnek boldogságot szomorúsággal, jót rosszal váltó ritmusa, lüktetése. Az első lány egyedül jövöget, kar iái társíalanul csüngnek alá. a mögötte (fölötte) haladó lányok közül kettőnek a keze összekapcsolódik. a harmadik csak kinyújtott karjával keresi az összefonódást velük, a következő sorban közeledő két lánv ismét kéz a kézben halad, s mögöttük a négy domborulat egymásra borul. Mindez szabálytalan, mint az életben: magánosak, társban élők, egymást keresők vonulnak el előttünk. Ferenczy Noémi, míg élt, e ritka művészi pályán szinte egyedül volt. De tanítványok sorát nevelte föl, kezek kapcsolódtak a kezébe, kezek nyúltak felé. Most — húsz évvel távozása után — már bizonyos, hogy művészete nemzeti kultúránk kimagasló helyre állított fénylő kincse: kulcsolódó kezek emelik a magasba, hogy fölmutassuk a világnak. Ébresztés 1926—27 Bárányos 1935—36 25
