Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-10 / 3. szám
Férihezli József huszonnyolc éve dolgozik a gyárban. Kazánkovácsként kezdte, lemezlakatosként folytatta, aztán — orvosi javaslatra — újból szakmát változtatott, hegesztő lett. Ez esetben a „recept” kétszeresen is hatásosnak bizonyult, mert nem csak egy ember, hanem egy brigád egészségét is helyrehozta. Férihezli József ugyanis a Kazán Gyáregység hegesztőinek csoport- és brigádvezetője lett, és a korábban „gyengélkedő” társaság a Vállalat Kiváló Brigádja címet is elnyerte. — A jó példától függ minden — vonja le a tanulságot. — Ha látják, hogy a „góré” keményen hajt, képezi magát, olvas, színházba jár, elöbb-utóbb követni fogják. — És premizálni is tudja követőit? — Naponta jegyzem a brigádtagok teljesítményét, s mert ezt mindenki látja, idáig még senki sem kérdezte, miért kapott több pénzt a másik. Nálunk a képzettség, a rátermettség a döntő. Egy hat-bét éve itt dolgozó is kereshet anynyit, mint aki már huszonöt éve van a gyárban. Aki minősítő vizsgát tesz, azt külön is megfizetjük. — Vizsgát? Hiszen szakmunkások mindanynyian? — Csakhogy mi nem csecsebecséket hegesztőnk, a mi varratainknak állniuk kell a több száz atmoszférás nyomást is. Most például a Paksi Atomerőmű számára készítünk saválló tartályokat, különleges eljárással. A Német Szövetségi Köztársaságból jöttek vizsgabiztosok, hogy igazolják, értünk hozzá. * Más műhely — turbinaüzem —, hasonló büszkeség. — Mi két-három század milliméteres pontossággal dolgozunk — mondja Molnár Sándor turbinaszerelő lakatos, aki itt a gyárban, tizennyolc éve tanulta ki a szakmát. — Most, hogy kisebb turbinákat gyártunk, könnyebb lett a munkánk. Csak kapjunk elegendő ^negrendelést a jövőben is, mert a korábbi forintösszeget a kisebb tételekből nehéz összehoznunk. Bár szerencsére már nem elsősorban a tavalyi eredmény minden áron való összegszerű túlszárnyalását követelik meg a gyártól, hanem azt, hogy gyártmányai jó áron értékesíthetők legyenek. — Ezt úgy mondta, mint egy közgazdász. — Rendszeresen tájékoztatnak bennünket a gazdasági dolgokról, még az üzleti tárgyalásokról is. * — Nem zavarok? — szólítom meg a munkapadjánál falatozó Vince Imréné mintafényezőt. — Csak üljön le nyugodtan, már a narancsnál tartok. — Miért nem az üzemi étkezdében ebédel? — Két srácom van, akikre főzök minden este, akkor eszem meleget... Ugye, szépek az öntőmintáink? Én gyönyörködöm bennük. A piros szín a vasat, a sárga a megmunkálandó részeket, a zöld az alumíniumot jelzi. Kezdetben — ennek már tizenhat éve — idegenkedtem ettől a munkától. Szegény, megboldogult férjem hozott ide, az óbudai téglagyárból. Istenem, Óbuda... Valamikor ott is laktunk. Csak egy szoba-konyhánk volt, de úgy éltünk a szomszédokkal abban a kis udvarban, mint egy nagy család. Most Zuglóban lakom a két fiammal, egy szép, összkomfortos lakásban. Óbudáért azért fáj a szívem ... — A munkáját megszerette. Hát a gyárat? — Azt is. Amikor a gyerekeim még tanultak, iskolakezdéskor, karácsonykor rendszeresen kaptam segélyeket. Üdülni is sokszor küldtek volna... — Miért nem ment? — Tudja, egy barátunknak Siófokon van egy kis háza. Oda járunk nyaralni. * Sztrecskáék — apja és fia — egy üzemben, a „lapát ciklus”-ban dolgoznak. Lakatos az idősebb, marós az ifjabb. — Kárpitosként kezdtem — mondja a fiú —, de hamar kiderült, hogy a gépeket jobban szeretem. Hívott az öregem, hogy jöjjek a Lángba. Betanított munkásnak vettek fel, aztán kitanultam a marós szakmát. — És a fizetés? — Összejön a négy és félezer. Az öntödében Turbinasors munkásélet Vizsgabiztosok a Német Szövetségi Köztársaságból „Miért nem az üzemi étkezdében ebédel?!" „Apám másfajta zenét szeret..." Mire költik a hitelt a Láng Gépgyárban? „Örök probléma a bér..." A Láng Gépgyár üzemi lapjában, a Turbinában, olvastuk: »A legfontosabb gyáregység (a turbinaüzem) nyolcvanmillió forinttal maradt le éves tervétől külső és belső okok következtében ... A vállalat összesített adatai nem tükrözik ezt az elmaradást, mert ki tudtuk egyenlíteni a dombóvári gyáregység, a vegyigépgyár és a külső szerelés dolgozóinak teljesítményével.-« Ugyanerről a lap legutolsó, humor-oldalán ez állt: „— Hogy hogyan zárjuk az évet? Ügy, ahogy nemrég a Honvéd játszót az Ajax ellen ... Pocsékul, de mégis eredményesen.” 8
