Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-10 / 3. szám
Vince Imréné mintafényeig FOTO: SZÉKELY TAMAS Férlhezli József és brigádja timföldgyári berendezéseken dolgozik Többszáz atmoszférának ellenálló varratok .., Molnár Sándor turbinaszerelö Török exportra készülő turbina kondenzátora — Apukának bizonyára több ... — Kevesebb, mert én csak egy műszakban dolgozom. A gyerekeim már dolgoznak, kocsira, házra nem gyűjtök, hajtsanak a fiatalok. — És az ifjabb Sztrecska mire „hajt”? Bizonyára félre is tesz valamennyit... — Tehetnék éppen, de legényember vagyok még, ezerötszázat hazaadok, a többit elköltőm. Otthon van magnóm, rádióm, fényorgonám. Szeretek velük bütykölni. Már arra is gondoltam, hogy kitanulom az elektroműszerész szakmát. — És a szülők hogyan tűrik az otthoni „beathangversenyeket” ? — Ó, nekünk van saját magnónk a mamával — válaszolja Sztrecska papa —, arra nekünk való zenét veszünk föl. * A Láng patinás gyár, a Váci út egyik legrégibb üzeme. Kasoly József vezérigazgató egy ötvenéves, nagyméretű színes metszeten magyarázza, hol épül az új vegyi gépeket gyártó üzemcsarnok:-- Itt már nyolcvan tonnás daruk is lesznek. Cölöpökre kell építkeznünk, mert itt valamikor a Duna árterülete volt. — A 45 milliárdból építkeznek? — kérdem. (Ez a bűvös szám manapság a Magyar Nemzeti Bank exportfejlesztési hitelkeretét jelenti, amelyből pályázat útján részesedhettek a vállalatok.) — Igen, mi 700 milliót kaptunk. Részben ebből, részben saját pénzünkből építkezünk, és vásároljuk az új, termelékenyebb gépeket, például nagy teljesítményű furat- és rotoresztergákat a turbinaüzem számára a Német Szövetségi Köztársaságból. Egyedi darabok, ezideig csak Svédországban működnek hasonlók. Most már rövidebb határidőket vállalhatunk a versenytárgyalásokon. — Mi a helyzet a turbina-világpiacon? — Ezideig nagy teljesítményű, kétszáz és száz megawattos turbinákat gyártottunk, bel- és külföldre egyaránt. Most alkalmazkodnunk kell a változó igényekhez. Ez persze nem megy könynyen. A nagy erőműépítkezések szünetelnek, ezért a kisebb ipari turbinák gyártására kell berendezkednünk. Egyedi megrendeléseket is teljesítenünk kell majd, mégpedig gyorsan és igen jó minőségben, mert a nagy turbinagyártó világcégek is hasonló cipőben járnak. — És ha nem fut be elegendő megrendelés? — Bízom a Láng-turbinák jó hírében és üzletkötőink ügyességében, ám azért erre az eshetőségre is gondoltunk. Esetleg licencet vásárolunk gázkompresszorok gyártására — gépeink erre is alkalmasak — vagy bérmunkát vállalunk. No meg egy igen korszerű licenc alapján kazánokat is gyártunk, nehézvegyipari berendezéseket és paradicsomsűrítő sorokat. Ezek a termékeink változatlanul kelendőek: az összkép kedvező maradt a turbinagyártás ideiglenes viszszaesése alatt is. — ön esztergályosként kezdte, mi több: az elmúlt harminc év alatt egy kivétellel, a Láng Gépgyár összes eddigi igazgatója valamikor esztergályos volt. — A mi gyárunk esetében azt hiszem, ez csupán a véletlen műve. Ám az igaz, hogy sok értelmes, tanulni vágyó fiatal választja ezt a szakmát. És nem csupán igazgatók kerültek ki közölünk, hanem több miniszter, miniszterhelyettes is. — Milyenek a Láng-gépgyáriak? — Hagyományosan ió szakemberek. Ahogy hallom a régiektől, Lángék mindig jó szakembereket verbuváltak, családias, zárt közösséget alakítottak ki. Ma is nehezebben fogadják be az új embereket, mint másutt, nekem is meg kellett küzdenem azért, hogy elfogadjanak. Hogyan? Kezdettől fogva sokat járom az üzemet, beszélgetek, tájékozódom, olykor parázs vitákba is keveredem. — Miről esik szó ilyenkor a leggyakrabban? — Örök probléma a bér, hol a fiatalok, hol a nők, hol a törzsgárda tagok képviselőivel egyezkedem. Ez mindig is így lesz, pedig a bérszínvonal dolgában — négyezer forint az átlag —, előkelő helyen állunk. Azt sem szeretik a munkásaink — jogosan —, ha olykor anyaghiány nehezíti a munkájukat. Egy-egy új berendezés, technológia elfogadtatását is nem egyszer élénk vita kíséri. BALÁZS ISTVÁN 9
