Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-12-29 / 26. szám

fatál látható. Ez a gyűjtőnév a lé nélkül készült sült hús szeletek gazdag és látványosan dekorált választékát takarja. És mert a nóta szerinti „favilla, fakanál, fatányér” most világdivat, ugyan miért ne kerülhetne családi ünnepi asztalra, a gyomrot nem terhelő étek.

Akit érdekel, most megtudhatja, hogy a töltött káposztától, a kolbászos korhelylevesig, hogyan vált a savanyú káposzta a téli ünnepek hagyományos étkévé? Két oka is van a dolognak. Az egyik, hogy ivás előtt, ivás után jól esik a szeszektől elcsigázott gyomornak a savanykás íz. Ennél is nyomosabb, hogy előre elkészíthető. Nem az ünnepek alatt kell vele a konyhában bíbelődni, sőt, minél többször melegítik, annál érettebb, finomabb zamatokat ad ki magából. A képünkön látható káposztás korhelyleves káposztáját zsíron, apróra vágott, megpaprikázott hagymán párolják, s amikor a káposzta puha, kevés liszttel simára kevert tejföllel megöntik, majd füstölthús levével feleresztik, jól kiforralják és tálaláskor karikára vágott vagy páros kolbászt főznek bele. Szép is, laktató is, felséges is. A szilveszteri eszem-iszom koronája.

Édes illatok a sütőből

A régi öregek szerint a hibátlan felületű beiglit nem is érdemes megkóstolni, mert az „igazit” felrobbantja a sok töltelék. No, ez persze nem így van. A gazdag töltelékű és mégis hibátlan felületű, vajas tésztából készült beigli „trükkje” először az, hogy a tészta necsak a töltés, feltekerés előtt, hanem azt követően is legalább 3—4 órát pihenjen. A tekercsek tetejét ajánlatos vékony tűvel megmegszúrogatni és azt követően megkenni tejjel vegyített tojássárgájával. A sütő ne legyen túl forró, a sütés legalább 40 percig tartson. A töltelék ne legyen túl folyós.

Édes vaníliás illatot árasztó felséges házisütemény a kürtös kalács. Érdemes nekiállni. Lássuk, hogyan? 6 tojássárgáját 10—12 deka vajjal habosra keverünk, aztán beleteszünk mokkás kanálnyi sót, 2 evőkanál porcukrot és 1/2 liternyi langyos tejben feloldott 4 deka élesztőt, majd ezt összedolgozzuk 1 kg sima liszttel. Amikor a tészta letakarva és langyos helyre állítva jól megkelt, ujjnyi vastagra kinyújtjuk, természetesen a gyúródeszkát alálisztezzük. A kinyújtott tésztát 2—3 cm széles szalagokra vágjuk. A sodró illetve vastagabb nyújtófát, — ennek híján alufóliából magunk készítette hengert — vajjal bekenjük és rátekerjük a tésztaszalagokat. (A megadott tésztamennyiség két-három hengernyi, következésképp vagy az adagot kell csökkenteni vagy elég nagy sütő hiányában a műveletet többször is meg kell ismételni.) Amikor a tésztát a hengerre vagy sodrófára csavartuk, ujjunkkal megnyomkodjuk, hogy szélei csaknem összeérjenek. Ezután megkenjük olvasztott vajjal, -körös-körül meghintjük vaníliás cukorral és durvára őrölt dióval, mandulával majd grillsütőben vagy parázs fölött, akár hagyományos zárt sütőben is többször forgatva, újra kenve szép pirosra sütjük.

*

Enni azt tudunk, főzni szeretünk, ötletet, recepteket adtunk ... Mi van még hátra? Jó munkát, jó étvágyat kívánunk!

nyerges Agnes

Vendégség

A lemez egyik oldala :

Előadja a feleség, nem először és nem utoljára, egy hétköznap este, férjéhez intézve szózatát:

Emlékszel, fiam, hányszor mondtam, hogy meg kell már Lonciékat hívni, mert mi voltunk náluk utoljára, már nem is emlékszem mikor. Te meg mindig csak azt mondod, hogy akkor miért nem hívom meg? Azt is elmondtam már néhányszor, hogy miért nem hívom meg, és miért nem hívom vissza Zoltánékat és Gombosékat; hát azért, mert én nem vagyok hajlandó versenyezni, mert nekem erre se időm, se energiám, se pénzem! Neked könnyű azt mondani, hogy miért nem hívom meg őket, de nekem kell törnöm a fejem, hogy ők mit adtak utoljára, és akkor nekem mit kell adnom, hogy mi legyen az a vacsora, ami vacsora és mégsem vacsora, hogy melyiknek van cukorbaja és melyiknek epebaja, melyik jön autóval, és melyik fogyókúrázik. Nekem kell bevásárolnom és sütnöm-főznöm, hát hol van nekem erre időm?

Különben is manapság egy vagyonba kerül minden vendégség, meghívok két embert, és kidobok háromszáz forintot, mert kétféle ital, gyümölcs, édesség, tejszín a kávéhoz, aztán hallgatom, hogy ez igazán merénylet ellenük, de szerencsére nem tudnak ellenállni, aztán két napig fogyókúráznak,

hogy leadják, amit nálunk híztak, én meg ehetem a maradékot, mert nincs szívem kidobni. Akkor meg én hízom. Neked könnyű, mert te csak töltögetsz, legfeljebb szódát csinálsz. Jó, meg is szoktál borotválkozni!

De mondd meg őszintén, nem téboly, hogy manapság minden baráti összejövetel felér egy lakodalommal? Az újságok meg csak adják a lovat alájuk. Mind tele van vendégváró receptekkel, és minden háziasszony kötelességének tartja, hogy kipróbálja a narancsos, ananászos, gesztenyés micsodát, gőzölve vagy party grillben sütve, nyársra húzva, leöntve és bevonva, hát esküszöm, hogy elment a nők esze! Egész nap dolgozunk, mint az igáslovak, hát nem az volna normális, ha vacsora után egy kávéra hívnánk meg egymást? Na, esetleg egy pohárka ital, meg valami ropogtatnivaló és kész. Én mondom, hogy ez volna a normális, tőlem akkor minden héten jöhetnének vendégek, legalább nem gubbasztanánk hónapszámra itt a tévé előtt, hogy az ember már beszélni is elfelejt. Mondtál valamit? Hogy el ne felejtsem, szóval a Lonci hívott ma föl, hogy péntekre várnak bennünket, mert szerinte ők voltak itt utoljára. De most mondtam neki, Loncikám, szerintem ugyan nektek kéne mihozzánk jönni, de szívesen elmegyünk hozzátok, ha becsületszavadat adod, hogy nem csinálsz semmi faksznit. Egy fekete, és kész.

Azt mondja erre Lonci, hogy van saját termésű rizlingjük, hát azt csak megkóstoljuk? Hát mondom, jó, de csak azért, mert saját termésű, és semmi mást! A becsületszavát vettem. Na, kíváncsi vagyok, hogy betartja-e?!

A lemez másik oldala:

Előadja ugyanaz a feleség péntek éjjel negyed tizenkettőkor, a fridzsiderajtót csapkodva, férjéhez intézve szavait, aki már a konyhaasztalhoz telepedett.

Most miért mondod, hogy jó neked a hideg is? Miért, mit gondoltál, hogy nekiállok éjfélkor töltött csirkét sütni? Ott a májkrém, a kenyér, az uborka, mindjárt kész a tea, volt itt még szalámi meg sajt, de úgy látszik Péter megette. Nem vagyok ideges, csak az idegesít, hogy ilyen hülyeségeket mondasz. Ha jó neked a hideg is, akkor egyél. Nincs más, fiam, nincs.

Hogy a fenébe jutott volna eszembe, hogy hideget vegyek, mikor meg vagyunk híva, este hétre! Péternek még maradt meleg tegnapról, meg volt egy kis sajt, szalámi, de most ez van, amit látsz. És nagyon hálás volnék, ha hagynál nekem is legalább egy szelet kenyeret, gondolod, hogy én nem vagyok éhes? Persze, miért is lennék éhes, mikor utoljára reggel fél hétkor ettem egy fél kiflit! Nem ebédeltem bent, csak éppen bekaptam egy száraz pogácsát, mert helyette beugrottam a fodrászhoz.

És már ne haragudj, fiam, tudod, hogy én igazán nem szoktam kibeszélni senkit, de hogy ott ülünk Lonciéknál éjfélig egy csésze kávé meg egy pohár savanyú bor mellett! Hát ilyet!

És még megkérdi tőlem, hogy igazán, nem ennénk-e valamit? Biztos azért, mert hallotta, amikor korgott a gyomrom. És mikor mondom neki, hogy köszönöm, nem, akkor van képe elém tenni egy csomag ropit. Hogy ropogtassam! Hát megáll az ember esze!

Tudod, mennyi ideig tart egy-két tálca meleg szendvicset csinálni, és egy kis pikáns sonkakrémmel, mustárral, pirosarannyal, vagy egy sajtkrémes tojással, gombával vagy mást mondok, egy tálca szardellás töltött stanglit? Tudod, hogy mennyi ideig tart? Tíz percig. És tudod, hogy mibe kerül? Harminc forintba. Aki pedig ennyi munkát és ennyi kiadást is sajnál, az ne hívjon vendéget. Nincs igazam?

J ANIKÓVSZKY ÉVA

26