Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-12-29 / 26. szám
Történelmünk képekben Szláv edények a magyar honfoglalást megelőző időből. Arannyal, ezüsttel pompázó idegen uraik igájában folytatták a Kárpát-medence szláv lakói egyszerű, dolgos életüket 2. Bendegúznak vére... Hunok, germánok, avarok „Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére” — a Himnusznak ezek a szavai Bendegúz fia, Attila hun királyra s annak „késői leszármazottjára”, Árpádra egyaránt vonatkoznak. Kölcsey csakúgy, mint a középkori magyar krónikások, a hunt és a magyart egyazon népnek tartotta. Krónikásaink szerint Árpád úgy követelte magának és népének a Kárpát-medencét, mint ősének, Attilának földjét, s ugyancsak krónikáinkban olvassuk, hogy a székelyek a hunok ittmaradt töredékeként csatlakoztak a honfoglaló magyarokhoz. Ha a valóság nem is ilyen egyszerű, mégsem vethetjük el mindenestül a hun—magyar azonosság hagyományát, mint azt valaha történettudósaink tették. A hunok török nyelven beszélő belső-ázsiai nép voltak, s a világtörténelembe nemcsak hódításaikkal írták be nevüket, hanem olyan fontos találmánynyal is, mint a kengyel, amely biztonságossá tette a lovaglást. A hunok 375-ben lépték át a Volgát, s így az akkor még ott élő magyarok is a hun birodalom alattvalói lettek. A Fekete-tengertől északra élő keleti gótok leigázása után a hunok a Kárpát-medencét is uralmuk alá vonták, sőt, miután 433- ban a rómaiak Pannóniát kiürítették, a nagy hun király, Attila az addig szarmaták által lakott Alföldre tette át székhelyét. Dáciát a rómaiak már jóval előbb feladták, s oda 271 után a nyugati gótok germán népe telepedett be, amely azután a hun támadás elől a Balkánra menekülve, a szintén germán gepidáknak adta át helyét. A Kárpát-medence három nagy tájegysége, a Dunántúl, az Alföld és Erdély először a hun uralom alatt egyesült, s ugyanakkor kiindulópontja lett azoknak a nagyszabású hadjáratoknak, amelyeket a magát „isten ostorának” nevező Attila a nyugat-római birodalom ellen vezetett előbb Róma falai alá, majd Galliába, a catalaunumi mezőn egy tucatnyi nép által vívott nagy csatába. 454-ben bekövetkezett hirtelen halála után a leigázott germán népek fellázadtak, s a hunok maradványai a Don és a Volga közötti területre vonultak viszsza. Belőlük alakultak ki a kazárok, akik más népekkel együtt hatalmuk alatt tartották a bolgár törököknek a magya-Longobárd ékszerek. A hazánk földjére utolsónak érkezett és hamarosan elvonult ... germán nép előkelői jflRk 1',^JL nemcsak önmagukat, V.' l»anem lovaikat is gazdag ezüst ' és arany véretekkel díszítették HS
