Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-12-29 / 26. szám
1970-ben rendezték a FAO Nemzetközi Regionális Konferenciáját a Duna Intercontinental szállóban FOTO: KOVÁCS GYULA — MTI Magyarok a FAO-ban Az utóbbi évtizedben mind gyakrabban szerepelt — többnyire hivatkozásként — a lapokban, különféle agrártanácskozások fölszólalásaiban egy rövidítés: FAO. Programok és prognózisok születtek égisze alatt: az ENSZ legnagyobb gazdasági szervezetéről van szó. Food and Agriculture Organization of the United Nations a pontos elnevezése, vagyis: az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete. Megalapítását még 1943-ban határozták el, az alakulás dátuma azonban 1945. október 16., Quebec. A székhely akkor még Washington; a szervezet vezérkara 1951-ben költözik mai központjába, Rómába. Éppen abban az évben lép ki hazánk a szervezetből, hogy aztán, 1967-ben újra belépjen. Azóta, de főleg a hetvenes években mind jobbá válnak a kapcsolatok, mindkét irányban, ahogy mondani szokás. Például hazánk újbóli belépésének harmadik esztendejében, 1970-ben már Budapestet jelölik ki a FAO VII. európai regionális konferenciájának színhelyeként, egyszersmind ez volt az első olyan alkalom, hogy szocialista országnak adták a rendezés jogát-lehetőségét. A Hotel Duna • Intercontinentalban tartott értekezleten több mint 200 külföldi delegátus és vendég vett részt, köztük a KGST titkárságának, a Közös Piacnak, a Világélelmezési Programnak, az Európai Gazdasági Bizottságnak, s más szervezeteknek a megbízottja. Már akkortájt harminc magyar szakember dolgozott FAO-megállapodás keretében több fejlődő országban. Jemenben például több vízkutató, Szudánban hidrológus, Nepálban dr. Woynárovich Elek professzor, a neves halászati szakértő. Az idei nyáron — július 12. és 20. között — a FAO székhelye, Róma volt az a város, ahol az ENSZ közgyűlése által is jóváhagyott Agrárreform és Falufejlesztési Világkonferencia ülésezett. Miként már az elnevezésből is kitűnik, ezúttal éppen a fejlődő országok egyébként korántsem újdonságnak számító gondjai kerültek terítékre. A világkonferencián az ENSZ 152 tagországa képviseltette magát, ezenkívül megfigyelők a különböző kormányközi és nem kormányzati nemzetközi szervezetektől. Hazánk delegátusai a legkülönbözőbb nemzetközi fórumokon — így a FAO-ban is — azt vallották és vallják, hogy az élelmiszer-gazdaságban mutatkozó gondokat elsősorban az illető országok oldhatják meg, támaszkodván természetesen a fejlett államok segítségére. Ez megnyilvánulhat a Világélelmezési Program keretében, amely voltaképpen a FAO történetével egyidős, ám valójában csak 1962-ben vált igazán széleskörűvé. Céljai közé tartozik, hogy különféle elemi csapásoktól sújtott országok lakosságát megsegítse, ugyanúgy, mint ahogy például a polgárháborúk üldözöttéit. A program eszköz új munkalehetőségek megteremtésére is. Magyarország több ízben ajánlott már föl élelmet — búzát, halkonzervet, egyebet — a sínylődő államoknak, mégis úgy fogalmazhatunk: a legtöbbet a szellemi tőke nyújthat a fejlődőknek. Szerveztek már a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szövetkezeti szemináriumot a FAO égisze alatt, s tanulnak afrikai, ázsiai szakemberjelöltek egyebek közt olyan hazai intézményben is, amelyik éppenséggel a FAO támogatásával született. 6
