Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-12-15 / 25. szám
i I akkor övé marad az ország — téged pedig becsuknak egy börtönbe. Szeme megvillant s hogy megvigasztaljon, puha kezeivel megsimogatta arcomat. — Nekem úgy látszik, hogy én leszek az erősebb. — De nekem nem úgy látszik — mondám szemrehányón —, mert a király fia mindennap egy font húst eszik meg, hogy növekedjék az ereje, te pedig nem akarsz enni. Szomorítod a szívemet, és nem szerzed vissza az országot a magyaroknak. Jánoska meg volt győzve. — Nekem két font húst süssenek! — selypíté parancsolóan. S attól a naptól kezdve rendes húsevő lett, s ha tán ingadozott benne néha az akarat, elég volt rápirítani az asztalnál: — János, János, megvernek Bécsben, majd meglátod! Ennek az ideának élt, amíg élt. Ezért evett, erről kellett neki mesélni esténkint. A nagy bécsi verekedésre készült örökösen. Fel is osztotta már a kivívott országot a testvérei közt, Laci megkapta az összes ökröket, amik az országban vannak. Albert megkapta a teheneket, nekem ideadta belőle az embereket (kivéve a házmestert és Zsófit, az öreg dadát. Ezeket megtartotta magának.) Egyszer azután meghallotta, elárulták künn a konyhában a szolgálók, hogy a király fia meghalt. Szegény kis cselédkém. egészen beleszomorodott. — Hát most már én kivel verekszem? Pedig nem messze volt már akkor az a rém. akivel meg kellett verekednie. A difteritisz. A halál legrettenetesebb generálisa. Huszonnégy napig viaskodott vele, s ha több húst eszik, ő győzte volna le a difteritiszt. Óh, milyen huszonnégy nap volt ez! Ha volna szívem leírni. Mikor haldokolva odahítt a kis ágyacskájához és azt súgta fülembe: — Apa, ha meghalok, viseld gondját az állataimnak, oda ne add se Lacinak, se Albertnak, mert azok összetörnék. Még egyszer látni akarta. Az anyja odavitte ágyába a lovacskát, a báránykát és a nyulat. Nézte, nézte őket, keze már erőtlen volt arra is, hogy megfogja. Azután még egyszer odaintett s nagy titokzatosan egy fényes krajcárkát nyomott a markomba. (Az orvostól kapta, amiért az orvosságot bevette.) — Nekem adod, Jánoskám? — Az állatok kosztjára — felelte elhaló hangon. * Itt van a szobában újra a karácsonyfa. Gyújtsátok meg rajta a gyertyákat — tudnak-e még ragyogni, világítani? Hadd jöjjenek be a gyerekek. Minden kész! Minden olyan rajta, mint tavaly. Hát igazán termettek a diófák még diókat az idén is? Nem, nem. Lökjétek félre az összevásárolt új holmit. Ide kell állítani a fa alá a lovacskát, az aranysárga sörényűt, a nyulat és báránykát, akiket nekem kell kosztolnom abból a kis rézkrajcárból. Itt álltak tavaly, álljanak itt az idén is. Rázd meg magadat, báránykám, hadd hallom csengődnek szívettépő hangját: Kling-klang! Kling-klang! Hol a mi kis gazdánk? JÓZSEF ATTILA Betlehemi királyok Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta — biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem. Adjonisten, Megváltó, Megváltó! Jöttünk meleg országból. Főtt kolbászunk mind elfogyott, fényes csizmánk is megrogyott, hoztunk aranyat hat marékkai, tömjént egész vasfazékkal. Én vagyok a Boldizsár, aki szerecseny király. Islenfia, jónaj oi, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. Úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit hozzád. Üdvösségünk, égi ország! Gáspár volnék, afféle földi király személye. Irul-pirul Mária, Mária, boldogságos kis mama. Hulló könnye záporán át alig látja Jézuskáját. A sok pásztor mind muzsikál. Meg is kéne szoptatni már. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok! WEÖRES SÁNDOR: Száncsengő Éj-mélyből fölzengő — csing-ling-ling — száncsengő. Száncsengő — csing-ling-ling — tél csendjén halkan ring. t Földobban két nagy ló — kop-kop-kop — nyolc patkó. Nyolc patkó — kop-kop-kop — csönd-zsákból hangot lop — Szétmálló hangerdő — csing-ling-ling — száncsengő. Száncsengő — csing-ling-ling — tél öblén távol ring. TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY: Ég Karácsonyi vers Ég a villany, ég-El ne aludjék! Amíg minden kisgyermeknek álom nem jön a szemére kis szobában nagy szobában szépen ragyogják! Ég a csillag, ég-Szépen ragyogják! Minden-minden jó emberre kis országban nagy országban békességgel-boldogsággal ragyogjon az ég!
