Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-12-15 / 25. szám
iS Jm budai várpalota oroszlános udvarán, amely annyi drámát látott, oly sok visszavonást, hogy csak 1944 tragikus őszét idézzem — 1979 őszén: játszanak az emberek. Gyermekek, meg felnőttek, akik a gyermeksereg játékait készülnek bemutatni. Soha nem hittem volna, hogy e megtépett földön, amely évszázadok csatazajait nyelte el, egyszer ilyen csivitelő hanghullámokat is hallani majd. A hangoknak azt a kedves gyöngyözését, ezt az édes-furcsa visongatást, amellyel a gyereksereg a hőlégballon felbocsátását fogadja a Nemzeti Galéria másik, a Duna-parti oldalán, s ezen a ballonon nem valamely harci jelszó olvasható, csak az ötbetűs szó: játék. A józsefattilai sorok jutnak az eszembe arról, hogy „játszani is engedd! / szép komoly fiadat”. Nem komoly fiúk ugyan, hanem ámuló és zajos kisdiákok lepték el a Nemzeti Galéria D épületének harmadik emeletét, ahol több teremben látható ... mi is? Nehéz egyetlen mondatban elmondani. Királyok után költők költöztek föl a Várba, a termeket nem történelmi bábok, hanem bábuk kócfigurái lepték el, s a helyszínen, ahol valaha történelmi kockajáték folyt, most színes kockákat válogatnak és halmoznak egymásra a gyerekek. A falak közt, amelyek valaha annyi fondorlatot, s annyi esküvést, s oly sok esküszegést hallottak, most csuhával játszanak a gyerekek, amely tudvalevőleg a kukorica lefosztott héja és kiválóan alkalmas arra, hogy figurákat és madárijesztőket formáljunk belőle. * Titokban talán a történelmi ellentétek láttatására, lehet, hogy a születést köszöntő, közelgő karácsony jelképeként, a kiadott tájékoztató szerint mindenesetre a nemzetközi gyermekév alkalmából rendezte meg a budapesti Népművelési Intézet néhány munkatársa a Nemzeti Galéria épületében a játékkiállítást. S az itt a trouvaille, az egyedülálló lelemény, hogy ezekben a termekben nem csupán játékokat mutatnak be papírból, rongyból, kötélhurkolásból, kockakövekből, nem csupán haragos papírsárkányokat látunk és a szivárvány minden színében tetszelgő játékkockákat, hanem a józsefattilai mondathoz hűen játszani is engedik a gyermeksereget. Mert az utolsó terem játékterem, minden látogató beléphet ide is, s a rendelkezésére álló, kiterített nyersanyagból és alkatrészekből a maga képzelete szerint teremthet új játékokat. (Néhány örök gyerek felnőttet is láttam ólálkodni e játékalkatrészek között.) A falragasz azt hirdeti, hogy „gyertek játszani a Várba a Nemzeti Galéria D épületé-17
