Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-12-15 / 25. szám

iS Jm budai várpalota oroszlános udvarán, amely annyi drámát látott, oly sok visszavonást, hogy csak 1944 tragi­kus őszét idézzem — 1979 őszén: ját­szanak az emberek. Gyermekek, meg felnőttek, akik a gyermeksereg játé­kait készülnek bemutatni. Soha nem hittem volna, hogy e megtépett földön, amely évszázadok csatazajait nyelte el, egyszer ilyen csivitelő hanghullámokat is hallani majd. A hangoknak azt a kedves gyöngyözését, ezt az édes-furcsa visongatást, amellyel a gye­reksereg a hőlégballon felbocsátását fogadja a Nemzeti Galéria másik, a Duna-parti ol­dalán, s ezen a ballonon nem valamely harci jelszó olvasható, csak az ötbetűs szó: játék. A józsefattilai sorok jutnak az eszembe ar­ról, hogy „játszani is engedd! / szép komoly fiadat”. Nem komoly fiúk ugyan, hanem ámuló és zajos kisdiákok lepték el a Nemzeti Galéria D épületének harmadik emeletét, ahol több teremben látható ... mi is? Nehéz egyetlen mondatban elmondani. Ki­rályok után költők költöztek föl a Várba, a termeket nem történelmi bábok, hanem bá­buk kócfigurái lepték el, s a helyszínen, ahol valaha történelmi kockajáték folyt, most szí­nes kockákat válogatnak és halmoznak egy­másra a gyerekek. A falak közt, amelyek va­laha annyi fondorlatot, s annyi esküvést, s oly sok esküszegést hallottak, most csuhával játszanak a gyerekek, amely tudvalevőleg a kukorica lefosztott héja és kiválóan alkalmas arra, hogy figurákat és madárijesztőket for­máljunk belőle. * Titokban talán a történelmi ellentétek lát­­tatására, lehet, hogy a születést köszöntő, kö­zelgő karácsony jelképeként, a kiadott tájé­koztató szerint mindenesetre a nemzetközi gyermekév alkalmából rendezte meg a buda­pesti Népművelési Intézet néhány munkatár­sa a Nemzeti Galéria épületében a játékkiál­lítást. S az itt a trouvaille, az egyedülálló le­lemény, hogy ezekben a termekben nem csu­pán játékokat mutatnak be papírból, rongy­ból, kötélhurkolásból, kockakövekből, nem csupán haragos papírsárkányokat látunk és a szivárvány minden színében tetszelgő játék­kockákat, hanem a józsefattilai mondathoz hűen játszani is engedik a gyermeksereget. Mert az utolsó terem játékterem, minden látogató beléphet ide is, s a rendelkezésére álló, kiterített nyersanyagból és alkatrészek­ből a maga képzelete szerint teremthet új játékokat. (Néhány örök gyerek felnőttet is láttam ólálkodni e játékalkatrészek között.) A falragasz azt hirdeti, hogy „gyertek ját­szani a Várba a Nemzeti Galéria D épületé-17

Next

/
Thumbnails
Contents