Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-12-15 / 25. szám
gély maximális időtartamát és gyermekének hároméves kora előtt visszatér dolgozni —' a segélyen levők állománya évről évre (az 1967. évi 34 ezerről 1970- ben 167 ezerre, 1977 végére pedig 290 ezerre) növekedett. Az 1978. év végére azonban a születésszám csökkenése következtében 277 ezer főre csökkent. A gyermekgondozási segély bevezetésekor és az azt követő néhány évben a segély elsődleges hatása abban nyilvánult meg, hogy a kereső nők időben valamelyest előbbre hozták az első, esetleg második gyermekük megszülését — ami lényegében csak a szülések időzítésének változását jelzi és tartós népesedési hatása nincs — viszont az 1970-es években már észlelhető a segély hatása: egyre több második és még inkább harmadik gyermek születik. 1967-hez képest a kereső nőknél ugyanis a második és a harmadik gyermeket szülők száma emelkedett a legerőteljesebben. — Hogyan hatott a gyes a munkaerőhelyzet alakulására? — A nők családi szerepkörének és munkavállalásának kettőssége, különösen a kisgyermekes anyáknál bizonyos konfliktusok lehetőségét rejti magában. Abból adódóan, hogy a kettős szerepkör közötti ellentmondással kapcsolatban milyen női magatartás az általánosabb, az iparilag fejlett országokban a női foglalkoztatottság három típusa alakult ki. Az 1. típusban a kereső nők aránya a 20—55 év között megközelítően egyformán magas: hatvan-hetven százalék (például Bulgária, Lengyelország, Románia); itt röviddel a szülés után a nők többsége visszatér munkahelyére. A 2. típusba azokat az országokat sorolhatjuk, ahol a fiatal, gyermektelen nők között a legmagasabb a keresők aránya; szülés után azonban a gyermekes nők többsége végleg abbahagyja a keresőfoglalkozást, így a kereső nők aránya az életkorral párhuzamosan csökken. (Például Belgium Hollandia, Olaszország, Svédország.) Végül a 3. típusba azok az országok tartoznak, amelyekben a legfiatalabb nők foglalkoztatottsági aránya magas, később öt-tíz éven keresztül alacsonyabb, majd ezt követően a harmincas életévek vége felé ismét nőni kezd, és egy második csúcsot ér el. Ebben az úgynevezett kettős csúcsú női foglalkoztatottsági csoportba azok az országok tartoznak, ahol az anyák szükségesnek látják kisgyermekeik otthoni nevelését, a gyerm kek iskoláskorának elérése után azonban ismét keresőfoglalkozást vállalnak. Ilyen jelenségek figyelhetők meg például Franciaországban, Angliában és az Egyesült Államokban. A magyar női népességben az ötvenes évek vége felé annak jelei mutatkoztak, hogy az első típushoz közeledünk. A gyermekgondozási segély bevezetésével kapcsolatban a harmadik típushoz való közeledés jelei észlelhetők, ami a gyermekgondozási segély hatásaként értékelhető. A segély igénybevétele fordítottan arányos a nők szakképzettségével, iskolázottsági színvonalával, fizetésével. A segély munkaerő-elvonó hatása tehát az alacsonyabb szakképzettséget igénylő, rutinszerű, mechanikus munkakörökben jelentkezik, ahol a helyettesítés elvileg a legkönynyebb. Gyakorlatilag azonban kétségkívül fennáll az a helyzet, hogy a népszerűtlen, rosszul fizetett munkakörökben egyébként is észlelhető munkaerőhiányt a gyermekgondozási segély egyes területeken növeli. Legérzékenyebben a textilipart, a bőr-, szőrme- és cipőipart, valamint a textilruházati ipart érinti, ahol a dolgozók 14—19 százaléka gyesen van. Míg a fizikai dolgozóknak közel fele a lehetséges maximális időtartamig otthon marad, addig ez az arány a szellemi dolgozóknál nem éri el a 23 százalékot sem; több mint ötven százalékuk csak másfél évnél rövidebb ideig veszi igénybe a segélyt. Látni való tehát, hogy a gyes a családok, a társadalom életére egyaránt ható, nagy horderejű változásokat hozott. Jelentékeny hatása volt a termékenységre, de ez a hatás mérsékelt és részben átmeneti jellegű volt. A népesedést ugyanis számos gazdasági és társadalmi jelenség befolyásolja közvetlenül vagy közvetve. Ennek a szemléletnek jegyében emelték a gyerekekkel kapcsolatos társadalmi juttatásokat (családi pótlék, gyermekgondozási segély, gyermekápolási táppénz, anyasági segély, illetve a gyermekápolási táppénzt 6 éves korig biztosították). Kedvezményeket biztosítottak a gyermekes családoknak és a fiatal házasoknak a lakáselosztásban és lakásépítkezésben. Népszerűsítették a fogamzásgátlókat, s kötelezően előírták a házasság előtti család- és nővédelmi tanácsadáson való részvételt. Ugyanakkor megszüntették a terhes nők kívánságától függő abortuszengedélyezés rendszerét és a terhességmegszakítás engedélyezését széleskörűen meghatározott, de tételesen körülírt egészségügyi és szociális feltételektől tették függővé. Sajnos azonban a szülőképes korba lépő nők, illetve a házasságkötések száma fokozatosan csökken, 1979. január elsején a 15—49 éves nők száma 46 ezer fővel kevesebb, mint 1976. január elsején volt. A házasodási korba levő fiatalok számának csökkenése miatt kevesebb házasságot kötnek, mint 1975-ben. A házasságkötések száma 1978. évben 92 ezer, több mint 11 ezerrel kevesebb, mint 1975-ben. Eddigi intézkedéseink, köztük a gyes hatása hosszú távú és nagyarányú volt. A viszonylag kiegyenlítettebb létszámú generációk kialakításáért azonban még nagyon sokat kell tennünk. Sx. M. 11 V +
