Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-12-15 / 25. szám
Történelmünk képekben Nyelv, haza, nemzet — évezredek, évszázadok alkotása. amint maga a szó: „történelem” is történelmi képződmény. A múlt emlékezetes eseményeit egykoron az évkönyvek, a krónikák, a gesták, történetek örökítették meg a puszta híradás, vagy a színes elbeszélés formájában. A nyelvújítás alkotta szó, a történelem azonban már jelezte, hogy az új fogalom mögött fejlettebb közösségi öntudat áll, a születő nemzeté, és rendszerezett, okokat nyomozó múltismeret, egy születő tudományé. Ez volt az a kor, a lí;. század első fele, amikor a nemzet a nyelvben, a kultúrában és a történelmi sorsközösségben összeforrt, amikor megszületett a modern polgár hazaszeretete. A hazában, írta ekkortájt Kossuth, „nemcsak a jelen röppenő percét, de a változhatatlan múltat is szeretnünk kell”. Mai nyelvre úgy fordíthatnék e szavakat: a hazában nemcsak egy-egy látogatás élményeit, nemcsak egy-egy könyv vagy barát megismerésének örömét kell szeretnünk, hanem a múltat is, fényes lapjaival, és vereségeivel, tragédiáival együtt. Milyen is volt ez a múlt? Fényes is, dicsőséges is, derűs is, komor, fájdalmas, tragikus is: és mindenképpen mozgalmas, széljárta, viharos. Ezt a sokszínű múltat szeretnénk egy hosszabbra tervezett, mintegy félszáznyi folytatásban, képekben elbeszélni. Képpel és szóval kívánjuk bemutatni a magyar történelem főbb eseményeit, személyiségeit, népünk eredetét, küzdelmeit, műveltségét a múltunkat kevéssé ismerő honfitársaink, főként az ifjabb nemzedék számára. Elgondolásunk a történelmi népszerűsítés két korszerű irányzatát veszi figyelembe. Az egyik a történelem totális felfogása, amelynek középpontjában az ember, a nép áll, nagy eszményeivel, korszakos harcaival és mindennapi életével. Ez a kultúrtörténeti irányzat, nemcsak a kiemelkedő eseményekre és nemcsak a magas politika világára kíváncsi, hanem a nép életére, alkotó munkájára, hétköznapjaira is. Röviden: nemcsak azt mutatjuk be, hogy miért és hogyan haltaik meg őseink, hanem azt is, miként éltek; nemcsak azt, hogy mit írtak, komponáltak, hanem azt is, hogy mit olvastak, mit hallgattak. A másik irányzat a képszerűség. Mai közönségünk vizuális fantáziáját és megértőképességét a film és a televízió formálja. Korunk embere nem nagyon ér rá több kötetes könyveket végigolvasni, a képi ábrázolást viszont gyorsan és jól megérti. A kép manapság nem színesíti, illusztrálja, hanem értelmezi, magyarázza a mondanivalót. Külföldi olvasóink számára alkalmasint érdekes élmény lesz a képi találkozás az olvasott vagy hallott történelmi emlékekkel, helyekkel, nevekkel, eseményekkel. Sorozatunk a magyar nép eredetéig nyúl vissza, meszsze Ázsiába, az Ural vidékére. Az egyes cikkek végigkísérik Ázsia sztyeppéin való vándorlását, a honfoglalást, az államalapítást, a honvédelmet és a honépítést, a puszta fennmaradásért vívott évszázados harcokat, a szabadságért felkelt népi mozgalmakat, és mindezek során a művelődési viszonyokat. Keresni fogjuk történelmi hátramaradásunk okait, rámutatunk azokra a zsákutcákra, amelyekbe az 1848-as szabadságharc leverése után került a nemzeti fejlődés. Az elmúlt évszázad viharai a magyarság nagy részét más országokba, más földrészekre sodorták. A szétszóródás vagy a szétválás okai nagyon különbözőek, korszakok és családok szerint, ahogyan eltérő a különböző országokban élő magyarok helyzete, a magyarsághoz és az óhazához való viszonya is. De egyvalami közös marad, talán közösebb, mint a nyelv, s ez: a múlt, a változhatatlan, s a gyökerek, az elszakíthatatlanok, amelyek akkor is kötik és táplálják az egyént, ha messze szakadt a hazától, ha másutt építi jelenét és jövőjét. Friss, tudományos eredmények alapján, de a lehető legközérthetőbb módon, képekben tesszük közkinccsé azt, ami mindannyiunké, akárhol élünk a közös sorsot, a közös történelmet. hanAk Péter A ; éimilüó éves vértesszölösi koponyamaradvány. A régészek által Sámuelnek becézett ősember alighanem a hasított kavicsszerszámaihoz hasonló eszközöket és már tüzet is használó pekingi Sinanthropussal lehetett rokon FOTO: ERDÖKURTI ZSUZSANNA Lelőhelyükről kökénydombi Vénusznak és szegvári Kronosznak nevezett újkökoii istenszobrocskák, az anyaság és az apaság jelképei 12
