Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-12-15 / 25. szám

A népességszám hullámzásáról közölt írásunk széles körű érdeklődést keltett. Sok olvasónk tett fel kérdéseket a gyermekgondozási segélyről: hatásosnak bizonyult-e vagy sem? Nem tette-e súlyosabbá az amúgy is keserves gondokat okozó munkaerőhiányt? Nem nehezíti-e a nők hivatásbeli érvényesülését? A levelek nyomán felkértük dr. Szabady Egont a beszélgetés folytatására. Első kérdésünk így szólt:

— Milyen tényezők tették szükségessé a gyermekgondozási segély, népszerű nevén, a gyes bevezetését?

— A születésszám folyamatos csökkenése a XIX. század végén kezdődött el hazánkban, és átmeneti ingadozásokkal ez a tendencia azóta is érvényesül. Ugyanilyen irányzat volt tapasztalható Nyugat-Európában a két világháború közt, a többi európai országban pedig a hatvanas évek óta tart. Ennek a jelenségnek összefüggő okláncolatában találjuk az iparosodást, a városiasodást, az iskolázottsági szint emelkedését, a nők tömeges munkába állását; vagyis a termékenység csökkenése a legtöbb országban velejárója a gazdasági és a társadalmi fejlődésnek. Nálunk különösen gyors volt az iparosodás, a városokba költözés üteme és ezzel a lakásépítés nem tudott lépést tartani. Növekedett az életszínvonal, de az igények gyorsabban nőttek és a sokgyermekes családok hátrányba kerültek a gyermektelenekkel szemben. Majdnem általánossá a kétA gyermekgondozási

Beszélgetés dr. Szobady Egonnal, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettesével, a demográfiai tudományok doktorával

gyermekes családtípus lett, miközben emelkedett az egygyermekes családok aránya is.

Az alacsony születésszám emelésére az ötvenes években főként csak adminisztratív intézkedéseket hoztak, elsősorban a művi vetélések, az úgynevezett abortusz feltételeit és gyakorlatát szigorították meg. Átmeneti hatásként

1954-ben emelkedett a születési arányszám, ez a javulás azonban nem maradt tartós. A születésszám ugrásszerű emelkedésére sem az egészségügyi hálózat, sem az oktatási intézmények nem voltak felkészülve, mindebből sok

társadalmi feszültség adódott. 1956 nyarán újra engedélyezték a művi vetéléseket, és néhány éven át ez vált a születésszabályozás — veszélyes és káros — fő eszközévé.

Az 1960-as évek közepe után különböző népesedéspolitikai intézkedések születtek és a termékenység némileg emelkedett. 1967-ben indult el a gyermekgondozási segély rendszere, mely akkor egyedülálló volt a világon és mindenfelé nagy elismerést keltett. Az alapgondolat, amely a gyes megtervezését ösztönözte, az a felismerés volt, hogy a kereső, munkát vállaló nők számára enyhíteni kell a munkába állás okozta alacsonyabb termékenység hátrányait.

A gyermekgondozási segély révén a keresőmunkát vállaló nők hároméves korukig otthon nevelhetik gyerekeiket és nem szakadnak ki végleg keresőfoglalkozásukból sem.

— Bevált-e a gyes, emelkedett-e a termékenységi szint?

— A gyes népesedéspolitikai hatása jelentékeny volt, bár gondjainkat önmagában nem oldhatta meg. A gyes népszerű lett, bár igénybevétele eleinte hullámzó volt. Az indulás évében a kereső szülőnők 72 százaléka vette igénybe a segélyt, 1970-ben 68 százalék, azóta azonban folyamatosan emelkedik és jelenleg meghaladja a nyolcvanszázalékos igénybevételi arányt. Kezdetben jelentékeny különbségek voltak az igénybevétel mértékében: a szellemi dolgozók aránya például jóval alacsonyabb volt. 1967-ben 63 százalék és a következő hat év során ez hetven százalékra nőtt.

A gyermekgondozási segély igénybevétele jellegzetes sajátosságának mondható, hogy a magasabb kvalifikáltságú nők sokkal kisebb mértékben élnek a gyermekgondozási segély nyújtotta lehetőségekkel. A segély igénybevételének gyakorisága az általános iskolai végzettségűeknél a legmagasabb (meghaladja a nyolcvan százalékot), ennél valamivel kisebb (mintegy 76 százalékos) a középiskolai végzettségűeknél és mintegy 56 százalékos a felsőfokú végzettségűek körében.

Annak ellenére, hogy a segélyt igénybe vevő nők közel kétharmad része nem használja ki a se-10