Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-12-15 / 25. szám

Budapesti felhívás a békéért Európa nagy évtizedének is nevezhetnénk a hatvanas esztendők legvégétől mostanáig tartó időszakot. Lehet, a történelem nem iga­zolja ezt a jelzőt, de most úgy tűnik, földré­szünk annyit tett ezalatt a béke megszilárdí­tásáért, és az együttműködés fejlesztéséért, mint azelőtt ily rövid időn belül soha. A kiindulópontra emlékezünk. Rendhagyó módon azonban szóljunk előbb arról, ami ma tapasztalható. Tegyük ezt annál is in­kább, mert némelyekben fölbukkanhat a két­ség : valóban sikeresek voltak-e törekvé­seink? Az enyhülés megtorpant, lehűlt a lég­kör, a katonai kérdések fölötti viták feszült­séget váltottak ki a Kelet és a Nyugat kö­zött, nagy ütemben folyik a fegyverkezés. Tíz esztendővel ezelőtt a magyar főváros­ban ültek össze a Varsói Szerződés államai­nak vezetői, és felhívással fordultak a föld­rész országaihoz: üljön össze olyan értekez­let, amelynek hivatása az európai biztonság. — Püspök Űr, a karácsonyt a szeretet ün­nepének szokás nevezni. Hogyan értelmezi ön a karácsonyi szeretetet? — A keresztyén hit azért tanítja a kará­csonyról, hogy a szeretet ünnepe, mert a bethlehemi kisgyermekben Istennek a sze­­retete vált nyilvánvalóvá. A karácsonyi sze­retetnek természetesen az emberek kapcsola­tait érintő, etikai vonatkozásai is vannak. Pál apostol a Titushoz írott levelében azt ír­ja, hogy a Jézus Krisztusban Isten embersze­­retete —- a görög szöveg szóhasználata sze­rint a filantrópia — jelent meg. Tehát mind­az, amit karácsonykor ünnepelünk, ember­­szeretetre is kötelez bennünket. Karácsony­kor különösen örülhetünk annak, hogy az emberszeretet jegyében találkozhatnak és együtt fáradozhatnak a jóakaratú emberek. A szeretet egyik dimenziója a személyes kap­csolatok területe, hiszen az emberek csak ak­kor tudnak békésen, egymás hasznára, együtt élni, ha a szeretet kapcsolja őket össze. Kü­lönösen fontos a szeretet a családban, s nem véletlen, hogy a karácsony a család ünnepe. az államok közötti tartós együttműködés megszilárdítása. A történelem parancsából több mint harminc államnak egymás mel­lett kell élnie a földrészen, de ezt ne feszült­ségek és háborúk közepette tegye — mint eddig a múltban —, hanem az egymás irán­ti bizalommal, az érdekek kölcsönös figye­lembevételével. Nem először tettek javasla­tot szocialista országok az európai biztonság megteremtésére, de most először indult olyan széles körű diplomáciai tevékenység, amely a másik oldalon is visszhangra talált, olyan céltudatos kelet—nyugati politikai munka, amely sikert hozott. Hat esztendő múlva összeülhettek a finn fővárosban a harmincöt állam legmagasabb rangú vezetői. Aláírták azt az okmányt, amelynek száz oldalán összefoglaltatott mind­az, ami a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséhez szük­séges, ezt gyümölcsözővé, fejlődőképessé te­— Van szélesebb dimenziója is a szeretet­nek: a haza, a nép szeretete. A történelem­ből tudjuk, hogy a hazaszeretetet sokan, sok­féleképpen értelmezték. Az önző vagy szűk­keblű hazaszeretetet elutasítjuk, hiszen más népek rovására nem szerethetjük igazán ha­zánkat. A valódi hazaszeretetre számos pél­dát találunk történelmünkben: a magyar nép legjobbjai harcoltak a nemzet függet­lenségéért, a nép felemelkedéséért, s ebben a küzdelemben gyakran az egyházak, a lelké­szek is részt vállaltak. Mi, keresztyén embe­rek napjainkban is a helyes hazaszeretetet tartjuk követendőnek, s számunkra nagy ér­ték, hogy a mai Magyarországon az a haza­­szeretet az uralkodó, amelynek a középpont­jában a nép áll, s amely népünk történelmé­nek legszebb hagyományait folytatja és kö­zös értékeinket ápolja. — Még szélesebben értelmezve a szerete­tet, az egész emberiség iránti szeretetről be­szélhetünk. Ez természetesen nem lehet pusz­tán filozófiai magasságokban és általános­ságokban mozgó humanizmus, hanem csak szí. Politikai alapelvek, gazdasági együttmű­ködés, kulturális csere és emberi kapcso­latok. Soha olyan élénk nem volt az európai dip­lomáciai élet, mint 1969 óta. Soha annyit nem utaztak a diplomaták és a vezetők egy­máshoz, mint ezekben az években, soha olyan sűrűn nem kötődtek gazdasági szálak­kal egymáshoz az eltérő politikai nézeteket és eszméket valló országok. Soha ennyire nem mutatkozott meg egymásrautaltságuk. A kezdeti évek megoldották a második vi­lágháború utáni Európa egyik legsúlyosabb gondját, a Német Szövetségi Köztársaság és a szocialista országok viszonyát, létrehozták a helsinki záróokmányt, amely akár az ez­redfordulóig is hasznos útmutatóul szolgál­hat. Ilyen látványos eredményeket „a má­sodik félidőtől” már nem is lehetett várni. De a gondok nemcsak ebből adódnak. A olyan szeretet, amelynek gyakorlati követ­kezményei vannak. Ilyen gyakorlati követ­kezmény az emberiség jövőjéért hordozott felelősség. A korunkban felhalmozott fegy­verek Mennyisége és minősége súlyosan ve­szélyezteti az emberiség békéjét. Ezért a fegyverkezési verseny megállítása és a lesze­relés az emberszeretet legsürgősebb paran­csa. Emellett még számos más poblémával is meg kell küzdenünk: így például a világ egyes részein éhínség uralkodik, a környe­zetszennyeződés sok ponton az életet veszé­lyezteti. Idén különösen gyakran gondoltunk a világ különböző részein ínséget szenvedő gyermekek millióira. Mindezekért a problé­mákért felelősséget érzünk: az emberiség iránt érzett szeretetünk a gyakorlati cselek­vés szerves része. — Melyek a szeretet, az emberszeretet gya­korlati, hétköznapi gyümölcsei? — A hazai egyházban egyre nagyobb hangsúlyt kap az emberbaráti szeretet, az emberért végzett szolgálat. Nemcsak a teo­lógusok állásfoglalásaiban, a vezetők nyilat­kozataiban, hanem a gyülekezetek életében is. Kiemelkedő példája ennek a nemrég fel­avatott Albert Schweitzer Otthon, amely száz idős embernek, főként fekvő betegnek ad szállást. Ügy vélem azonban, hogy a szere­tetnek nemcsak ilyen egyedi akciókban kell megnyilvánulnia, hanem állandóan keres­nünk kell az alkalmat a világban, a társa­dalomban, hol van szükség ilyen szolgálat­ra. Az emberért végzett szolgálat az a terü­let, ahol a mai magyar társadalomban a leg­hamarabb egyetértőén összetalálkoznak a legkülönfélébb világnézetű emberek. Nagy öröm számunkra, hogy az ember javát szol­gáló, a jó ügyekért együtt fáradozhatunk az egész magyar társadalommal. A közjóért, a társadalom emberséges célkitűzéseiért való együtt munkálkodás adja meg az állam és az egyház kapcsolatainak a tartalmát. Az elvi alapokon álló, harmonikus viszony, a ren-Idén nyáron választották meg a veszprémi gyülekezet lelkészévé, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökévé. A dunántúli táj szülötte, de gyerekkorát a Hajdúságban töltötte, ott járta iskoláit. A debreceni teológia elvégzése után, néhány évig előbb az ottani gyüleke­zetekben szolgált, majd ösztöndíjjal a Nérr.c' Szövetségi Köztársaságban, Munsterben tanult. 18 évig dolgozott az országos egyház központi irodájában, a zsinati irodában a külügyi osztályon: előadó, osztályvezető-helyettes, majd osztályvezető, zsinati tanácsos. Az egyházi sajtóban az angol, német nyelvű Hungarian Church Press munkatársa, később főszerkesz­tője. Ez utóbbi tisztét püspökké választása után is megtartotta. Nős, négy fia van. Karácsonyi beszélgetés Kovách Attila református püspökkel A szeretetről 6

Next

/
Thumbnails
Contents