Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-11-17 / 23. szám

EURÓPA LEGNAGYOBB CSINCSIL L AFARM J A- A következő teremben néhány száz csincsilla bundát láthatnak - jelentette be kísérőnk. Korábban már elárulta, hogy egy-egy kész bunda — a frakfurti szőrmebörzén — negyvenezer márkáért cserél gazdát. Kellő áhítattal léptünk hát a félhomályos terembe, ahol valóban legalább ötszáz csincsilla bundát pillantottunk meg, tulajdonosukkal egyetemben. A lehető legjogosabb tulajdonosok - hiszen bundájukat maguk növesztették - békésen szunyókáltak ketrecükben.

Ilyen látvány — Magyarországon — csupán egyetlen helyen fogadja az érdeklődőt: az ócsai mezőgazdasági termelőszövetkezetben. Ök is csak három éve foglalkoznak a nemes prémű állat tenyésztésével.

Annak idején szenzációként írtak erről a magyar lapok. Szakmai berkekben azonban nem keltett nagyobb meglepetést az ócsaiak vállalkozása. Dóra Béla tsz-elnök közismerten a kor követelte menedzsertípusú vezetők közé tartozik. Tehetséges és fiatal szakemberekkel vette körül magát, s szívesen vágott bele minden újba.

Ülünk a tsz-elnöik irodájában, s először természetesen azt kérdezem meg:

— Miért éppen a csincsillatenyésztést választották?

— Egyszerű a történet — feleli Dóra Béla. — Egyik külföldi utamon, látva a szőrmebundák magas árát, arra gondoltam, meg kellene próbálkoznunk a csincsilla tenyésztésével. Itthon összedugtuk a fejünket a szakemberekkel, elvégeztük a négy számtani alapműveletet. A végeredmény: megéri, fgy aztán belevágtunk.

*

A részleteket Kurdi Csaba, a csincsillatenyésztési ágazat fiatal vezetője meséli el.

— A gazdaságossági számítások után először is egy tapasztalt partnert kerestünk. Több céggel vettük fel a kapcsolatot, köztük egy Német Szövetségi Köztársaságbeli egyesüléssel. Sikerült mindkettőnk számára előnyös szerződést kötnünk velük.

— Ez mit jelent az Önök és mit a német partner számára?

— ök sokmilliós beruházás nélkül jelentősen növelhették a tenyészállományukat, s ezzel a jövedelmüket. A telepet ugyanis mi építjük, az állatállomány fele azonban a német partner tulajdona, „albérletben” lakik nálunk. Tenyészállatokat is eladtak nekünk, ami szintén nem rossz üzlet, hiszen ezek ára három-négyszerese annak, amit a prémjükért kaphatnának. Mi pedig az állatok vételével egy időben hozzájutottunk a tenyésztési és a tartási technológiához. A bérleti díj fejében állatállományuk tizenöt százaléka évente a mi tulajdonunkba kerül. S ami egy új vállalkozásnál nem ^utolsó szempont, értékesítési biztonságot is kapunk, hiszen tíz évig napi világpiaci áron átvesznek tőlünk minden prémet.- .sjc<

Három év alatt Európa legnagyobb csincsillatelepét hozták létre az ócsaiak. Ma már három tenyészépület áll, az állatok száma meghaladja az ötezret, ezek hatvan százaléka magyar tulajdon. Szinte naponta érkeznek ide hazai és külföldi látogatók.

*

Csak hosszas előkészületek, kezünk és cioőtalpunk szertartásszerű fertőtlenítése után járhatjuk be a telepet.

— Jobb félni, mint utólag siránkozni — mondja dr. Georgievics Miklós, aki az állatorvosi egyetem padjából került ide. — Bár a csincsilla nem hajlamos a betegségre, jobb ha az előírásokat szigorúan megtartjuk.

Az elsötétített, hatalmas termet szeletekre osztják az emeletes ketrecsorok. Sétálgatunk közöttük, s hallgatjuk vezetőnk ismertetőjét.

— Ezek az állatok az Andokban élő csincsillák szelídített rokonai. Még 1923-ban egy Chapman nevű amerikai geológus fogott össze tizenegy darabot. Hét hímet, hogy a beltenyésztést elkerülje, és négy anyát. Ma a csincsillák száma három-négyszázezer körül lehet, s mind ennek a néhány állatnak a leszármazottja.

A ketrecekbe bekukucskálva próbáljuk megállapítani, milyenek is ezek a világhírességek. Nem sokat látunk belőlük. Éjszakai állatok lévén látogatásunk időpontjában, fényes nappal, legszebb álmukat alusszák. Már, amelyiket hagyják. Mert beszéd közben kalauzolónk megrázza az egyik ketrecet. Odabent a szürke szőrgombolyag megmozdul, és nagyon ismerősféle állattá alakul. Épp olyan, mint egy mókus. Csak a farka emlékeztet — a nagy lobonc helyett — leginkább egy kisebb üvegmosó kefére.

— Még szerencse, hogy legalább ekkora — mondja dr. Georgievics Miklós —, mert különben nem is tudom, hogyan szállítanánk, vizsgálnánk őket. A testükhöz ugyanis nem érhet senki, egyetlen gombostű fejnyi szőrhiány már értéktelenné teszi a szőrméjét.

Benyúl a ketrecbe és félrehúz egy fémlapot. Mögüle homokkal teli tartály tűnik elő. A csincsilla villámgyorsan átbújik a szabaddá vált nyíláson, és mint a motolla, forog a finom, porszerű homokban.

— Fürdik, a szőrét tisztítja így. Drága mulatság volt ez számunkra tavalyig. Addig ugyanis kizárólag Kaliforniában találtak e célnak megfelelő minőségű homokot. Nekünk is onnan kellett hozatnunk. Hosszas kutatás és kísérletezés után kiderült, hogy a Dunántúlon is fellelhető ez a különleges homok.

A következő állomás a nevelőterem, ahol tízfokos hőmérsékleten három hónap alatt válik dússá, „éretté” a csincsillák bundája. A raktárba is bekukkantunk. Innen hathetente szállítja el a német partner az összegyűlt gereznákat. Kurdi Csaba néhányat elénk tesz belőlük, és beavat a prém minősítésének titkaiba.

— Ha ráfújnak valamelyikre, és a széthajtó szőrszálak a fatörzs évgyűrűihez hasonló rajzolatot mutatnak, a szőrme még éretlen. Hacsak egyetlen éles rajzolatú, hófehér kör látszik, az minősíthető alkalmas bundának.

Búcsúzáskor Kurdi Csaba a telep gyér füvű, kopár sarkába mutat:

— Ezen a területen még öt, egyenként ezer négyzetméter alapterületű tenyészházat építünk 1984-ig. összesen tízezer állat kap majd helyet bennük.

POKORNY ISTVÁN

FOTO: NOVOTTA FERENC

9