Magyar Hírek, 1979 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-11-17 / 23. szám
A BÖLCSŐTŐL AZ ÖRÖKSÉGIG Kevés dologra összpontosul hazánkban annyi állami és egyéni igyekezet, kevés dolog keserít és édesít meg annyira sorsokat, okoz bosszúságot és örömöt, ad témát közgazdászoknak, szociológusoknak, riportereknek, mint a lakás, a lakásépítés — az önálló otthonteremtés. Mert az önálló otthon a családi boldogság egyik feltétele. Am ma még olyan feltétel, amelyet nem tudunk az igények diktálta ütemben és színvonalon kielégíteni. A hazai jövedelmekhez képest a lakás igen drága. Drága az anyag, a telek, drága az építtetés, sokba kerülnek a közművek. Ezért állami támogatás nélkül csak nagyon kevesen képesek az otthon megteremtésére. Az állam dolga az is, hogy meghatározza, mennyi és milyen lakás épüljön a városokban, településeken, és mindehhez mennyi üzlet, óvoda, iskola szükséges. Az első hosszú távú lakásépítési program 1960-ban kezdődött. Akkor úgy gondoltuk, a 15 év alatt felépülő egymillió lakás elegendő lesz arra, hogy minden család önálló otthonhoz jusson. Azóta a programban előírt egymillió lakásnál ötvenezerrel több készült el, ám még ma is jelentős a kielégítetlen lakásigény, különösen a nagyvárosokban. Tovább tart ugyanis a faluból városba költözés, s az életszínvonal növekedése következtében az emberek egyre komfortosabb és nagyobb lakásokat szeretnének. Mivel a kereslet és a kínálat még nincs — és jó ideig nem is lesz — egyensúlyban, az állam által épített lakások elosztását szabályozni kellett: kik kaphatnak állami tulajdonban levő, tanácsi kezelésű bérlakást, melyért a beköltözéskor csak csekély, úgynevezett használatbavételi díjat kell fizetni; kiknek utalhatnak ki a lakáselosztásért felelős tanácsok szövetkezeti lakást, amelyek ugyan a családok saját tulajdonába kerülnek, ám a készpénzben fizetendő összeg nem túl magas: végül kik juthatnak öröklakáshoz, amelyek, bár nagyobb anyagi terheket jelentenek a családok számára, de korántsem olv mértékűt, amennyit a magánépíttetőknek kell összespórolniuk. A családok egy főre jutó jövedelmétől függ. hogy ki miiven lakástípusra jogosult. Bérlakást a legalacsonyabb, öröklakást a magasabb jövedelműek kaphatnak. A tanácsok által kiutalt szövetkezeti vagy öröklakásokat már eleve állami dotációval értékesítik. a tulajdonosok hosszú lejáratú kölcsönt kapnak, emellett vállalati kölcsönben, és vissza nem térítendő vállalati támogatásban is részesülhetnek. A befizetendő összeg, ha két gyermek születik, 30—30 ezer forinttal csökken, és ezt a 60 ezer forintnyi engedményt két évre meg is előlegezik. A magánerőből társasházat építők két gyermekig 20—20 ezer forintot kapnak, és hosszú lejáratú hitelt, amelyet a családi házat építők is kérhetnek. A hazai lakáskörülményekben a — továbbra is meglevő feszültségek ellenére — jelentős javulást hozott az első hosszú távú lakásépítési program. A 15 év alatt minden harmadik család új otthonba költözött. 1960-ban 100 lakószobára 236 személy jutott, 1979-ben már csak 146. Az egyszobás lakások aránya 63 százalékról 29 százalékra csökkent, a kétszobásoké 32 százalékról 51 százalékra, a három és több szobásoké 5 százalékról húsz százalékra nőtt. A több mint egymillió új lakással — falun és városon egyaránt — többszörösére nőtt az összkomfortos lakások száma. *> Eredményeinkről és gondjainkról — azaz a jelenlegi lakáshelyzetről — élőbb képet kapunk, ha bekukkantunk két családhoz Újpalotán. a legnagyobb budapesti lakótelepen. Egy toronyház 16. emeletén laknak Mecseki Sándorék. Egyszobás lakásban élnek két gyerekkel. — Ezt a kis lakást — tanácsi bérlakásként csupán ideiglenesen kaptuk 1975-ben — mondja Mecsekiné. — 1970-ben kötöttünk házasságot, három évig anyósomékkal laktunk. Azután örömmel fogadtuk, hogy beköltözhettünk az egyik „albérlők házá”-ba. ahol aránylag kis összegért önállóan, komfortos körülmények között — bár továbbra is kissé zsúfoltan — élhettünk. Az albérlők házában egyedülállók és házaspárok laknak egy-egy szobában, a konyhát. a mosóhelyiséget emeletenként közösen használják. Itt született meg első gyermekünk. Ezután kaptuk meg ezt a garzonlakást. Elfogadtuk, mert azzal biztattak, hogy az egy szoba csak ideiglenes megoldás. Itt a házban a miénkhez hasonló lakásokba beköltözött gyerekes családok már mind kaptak nagyobb lakást. Most már nagyon várjuk, hogy — ha utolsóként is a házból —, de mi is sorra kerülünk. * Jeszenszky Mihályék a toronyház hetedik emeletén laknak, egy háromszobás lakásban. Jól érzik magukat saját kezűleg tapétázott, szépen berendezett otthonukban. A nagyobb szoba a szülőké, a két kisebb a két kislány birodalma. Hosszú, és bizonyára csöppet sem türelmes várakozás előzte meg a költözést... Korábban is elköltözhettek volna ugyan a szoba-konyhás lakásból, amelyet a tanács átmeneti megoldásként utalt ki a családnak, ám az először felajánlott bérlakás csupán másfél szobás volt. Meghánytákvetették a dolgot, aztán úgy döntöttek, hogy a nagyobb lakás kedvéért várnak még egy-két évig. A családfő lakatos, felesége a ház egyik gondnoka. A lakbér havi 485 forint. * 1975-ben újabb 15 éves lakásépítési program kezdődött. A cél: 1 millió kétszázezer lakás felépítése. Az első lakásprogram tapasztalatai s az Újpalotán hallottak is azt bizonyítják: bár továbbra is az az elsődleges cél, hogy mindenki — legyen bár egyedülálló vagy családos — önálló otthonhoz jusson, nem csupán az épülő lakások mennyiségét kell növelni, hanem minőségüket, szobaszám szerinti összetételüket is javítanunk kell. A túl sok másfél szoba következtében ugyanis a lakáshiány újratermelődik. Ezért a tervekben részben a korábbinál több három- és több szobás lakás szerepel, másrészt az egyedülállóknak, a fiatal házaspároknak s a már egyedül élő idős embereknek több garzonlakást, úgynevezett albérlők házát. orvosi felügyeletet is nyújtó nyugdíjasok házát kell építeni. A Mecseki csalód „kinőtte" az egyszobás lakást fi míg otthonunk le/z... 10
